Főkép

Vannak együttesek, akik képtelenek nyugodtan üldögélni, mindig csinálnak valamit. Ez nagyon helyes hozzáállás, kicsit a hetvenes éveket idézi, amikor két nagylemez között nem telt el két-három év, igaz, akkoriban két-három hét alatt felvettek egy komplett albumot az együttesek és nem voltak évekig tartó turnék. Úgy tűnik, idén ebbe a kategóriába dolgozza be magát a kedvenc középkori metal bandám, a Saltatio Mortis, hiszen év elején kijöttek egy koncertalbummal (ez már a harmadik volt pályafutásuk során), nyár közepére pedig már ígérik a következő stúdiólemezt. A kettő közötti időt egy kislemezzel töltik ki, úgymond felvezető kedvcsinálóként.

 

Az efféle megmozdulás azért jó, mert a rajongók előtt megvillan a mézesmadzag, aztán kezdődhet a találgatás, a hallottak alapján vajh milyen lesz az új lemez. Nos, ezúttal az a legszebb a történetben, hogy fogalmam sincs, mit várhatok az előzetes hírek szerint Das schwarze Einmaleins címen futó új lemeztől. Abban reménykedem, hogy ez a felállás egy darabig így marad, mert ugyan volt arra példa, hogy tagcserék után jobb lett a zene, azért ennek az ellenkezője is megtörténhet, az pedig nem hiányzik. A majd fél órás kislemez utolsó tétele (Lebensweg) nem szerepel majd a nagylemezen, és talán ez sejteti legjobban, mire számíthatunk. Igazából semmi különösre, a zene első hallásra olyan, mint korábban: megmaradt a fémes alap, amit a különféle középkori hangszerek gazdagítanak (duda például), Alea pedig szintén hozza a szokásos formáját. A tempó közepes, és kis túlzással a szám is az – egyszóval ha ez a nóta azért került ide, és nem a normál lemezre, mert a többi szám ennél jobb, akkor nincs miért aggódnom.

 

Az együttes youtube csatornájára elsőként az alábbi belehallgatós/képes videó került fel, ami érthető módon a címadó dalra koncentrál.

 

 

Igen, nem csalás, nem ámítás, a „Wachstum über alles” írd és mond, egymás után ötször csendül fel – egymástól határozottan eltérő felfogásban. Elsőként a normál verziót halljuk, amely egy kifejezetten ígéretes, a legjobb SM hagyományokat ápoló, nagyon fémes alapokra építkező szerzemény. Persze a refrén környékén bekapcsolódnak a dudák és még ki tudja mi minden, de ez, akárhonnan nézem, akkor is metal marad. Ja, és nem véletlen, ha valaki a német himnuszt véli felfedezni utalás szinten.

 

Második nekifutásra az általam nem ismert, németalföldi pagan/folk társulás, az Omnia együttes adja elő a saját értelmezésében ugyanezt, lényegi eltérésekkel. Egyetlen zongora adja az alapot, amihez egy kellemesen férfias énekhang (Steve Evans van der Harten) csatlakozik, hogy angolul tolmácsolja a mondanivalót, a refrénnél pedig belép a maradék három tag – az egésznek már-már epikus hangulata lesz, vagy ha mégsem, akkor csak megidézik azokat az időket, amikor még tiszteleték a kórusokat. Gyönyörű. Ráadásul angolul énekelnek, így végre a szövegből is megértek valamit. Hah. Úgy tűnik ez kifejezetten politikus szöveg, jól megmondja a magáét minden profithajszolónak, akik nem törődnek a következményekkel, csak a haszon lebeg a szemük előtt.

 

Harmadjára a német Subway to Sally igyekszik saját képére formálni a számot – sikerrel. Pedig nem csinálnak semmi extrát, csak a fémes alapokat teszik nyomatékosabbá, amitől nem várt súlyt kap a nóta. Ezt a verziót is szívesen megnézném élőben.

 

 

Negyedszerre érkezik az első kakukktojás, elvégre a Das Niveau nevű duó inkább humoros fellépéseiről ismert német nyelvterületen (idehaza meg gondolom, hozzám hasonlóan a többség nem hallott még róluk), mintsem fémes ténykedéséről. Ezért aztán nem csoda, ha lazára veszik a figurát, a hangszerelést megoldják egy szál gitárral, amit helyenként valami torzítottan megszólaló instrumentummal egészítenek ki. Ez nálam az „érdekes, de semmi több” kategória.

 

Zárásként egy énekmentesített, sőt, mindentől mentesített zongoradarabot kapunk, ami nem csak azt mutatja meg, mennyire dallamcentrikus az eredeti szerzemény, hanem azt is, mire képes ezzel az alappal egy metalzenén kívülről érkező muzsikus. Már a kezdés, ami leginkább a klasszikus zongoradarabok kezdésére hajaz, megadja az alaphangulatot, hogy aztán az eredetinél majd kétszer hosszabb terjedelemben olyan érzése legyen a hallgatónak, nem koncert-, hanem hangversenyteremben ül. Mondjuk érdekes volt, miként tűnik fel búvó patak módjára az eredeti dallam, hogy aztán többnyire eltűnjön a szabadon értelmezett ritmika és előadásmód díszítményei között. Ennek ellenére nem csodálkozom, ha a legtöbben a tovább gombot érintik meg az első két perc után.

 

Röviden ennyi, szóval ezúttal a pénzéért tényleg kap valami extrát a vásárló, nem kell beérnie rádió mixekkel. No és persze kíváncsian várom az új lemezt, ezúttal vajh mit hoztak össze a stúdióban. Ja, és még valami: a borítót Matt Dixon rajzolta, akiről nem csak azt érdemes tudni, hogy kedvenc színe a zöld (most is ez az uralkodó a képen), hanem azt, hogy könyvkiadókon kívül például az Electronic Arts, a Hasbro, a Sony és a Blizzard is foglalkoztatja. Ezen a képén az együttes tagjai szállnak szembe a mindent elnyelni készülő szörnyeteggel.

 

Az együttes tagjai:

Alea der Bescheidene – ének, gitár, duda

Lasterbalk der Lästerliche – dob, ütőhangszerek, davul

Falk Irmenfried von Hasenmümmelstein – duda, schalmei, ének

El Silbador – duda, schalmei, furulya

Bruder Frank – basszusgitár

Herr Samoel – gitár, buzuki

Der Tambour – dob, ütőhangszerek, billentyűk, gitár, ének

Luzi das L. – duda, schalmei

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Wachstum über alles

2. Wachstum über alles (Saltatio Mortis feat Omnia)

3. Wachstum über alles (Saltatio Mortis feat Subway to Sally)

4. Wachstum über alles (Saltatio Mortis feat Das Niveau)

5. Wachstum über alles (zongora változat)

6. Lebensweg

 

Diszkográfia:

Tavernakel (2001)

Das Zweite Gesicht (2002)

Heptessenz (2003)

Erwachen (2004)

Manufactum (2005) – koncert

Des Königs Henker (2006)

Aus Der Asche (2007)

Wer Wind Sät (2009)

Manufactum II (2010) koncert

Strum Auf Paradies (2011)

Manufactum III (2013) koncert

Wachstum über alles (2013) EP