Főkép

Furcsa dolog az inspiráció. Az ember néha úgy érzi, megrekedt valahol, és váltania kell, esetleg még olyankor is, ha kívülállók számára fel sem tűnne, hogy kiapadóban van az ihlet kútja. A finn Amorphis négy, a Kalevala eposzi meséit feldolgozó album után úgy érezte, újítania kell, és ehhez nem csupán a témák forrásán változtatott – habár a szövegeket ugyanaz a Pekka Kainulainen alkotta meg, aki a korábbi nagylemezek esetében is közreműködött, és a dalok ezúttal is kerek, egyetlen koncepcióra felfűzött történetet adnak ki –, hanem lecserélték a producert is. A Nightwishből ismert Marco Hietala helyett így Peter Tägtgren segédkezett a számok megszületésekor és rögzítésekor. Tägtgren nevéhez olyan együttesek munkái köthetők, mint a Dimmu Borgir, a Children Of Bodom, a Hypocrisy, a Sabaton, de még a Therionnal közösen is készített lemezt.

 

Az eredmény csöppet sem meglepő módon egy jóval keményebb hangzás és némileg durvább felfogás. A gitárok kissé előbbre kerültek a billentyűhöz képest, és általában véve tömörebben, a hathúrosokkal nagyobb összhangban szólnak a szintetizátorok. Az ének hörgősebb, határozottabb, a számok pedig erőteljesebben, bombasztikusabban szólnak a korábbi opusoknál. Ugyanakkor mindenben érezhető a régebbi kísérletek organikus továbbfejlesztése, felfedezhető a folyamatos fejlődési vonal, a Circle tehát nem törés, még csak nem is minőségi ugrás, csupán valamiképp érettebb, férfiasabb, és sokkal sötétebb dimenziókba merészkedik.

 

Aki a vadabb, epikusabb számokat szereti, azt a lemezt indító „Shades Of Gray” rögtön a földbe döngöli, a kicsit lendületesebb zenék kedvelőinek viszont a „Narrowpath”-et ajánlhatom, mely utóbbiban kelta és valószínűleg karéliai motívumok is jócskán fellelhetők, miközben a gitárok már-már thrashbe hajló témákkal zúznak. (Többek között a Nightwish legutóbbi két stúdiólemezén hallhattunk ezekhez hasonló motívumokat, mindössze keménységben összevethetetlenek a dalok.) Rögtön ezután következik az „irgum-burgum” basszus ellenére kicsit a Sonata Arcticát idéző „Hopeless Days”, melynek gitárszólamai a wagneri és mahleri értelemben grandiózus nagyzenekari hangzások modern megfelelői, ahogy az „Enchanted By The Moon” melódiái is mintha a nagyromantika korából maradtak volna ránk.

 

Az anyag tehát az első pillanattól fogva meggyőző és egységesen magas színvonalú, három dalt mégis kiemelésre érdemesnek érzek (ám az ízlések természetüknél fogva különbözőek, így a személyes kedvenceim nem feltétlenül esnek egybe másokéval). A „könnyedséget” a kifejezetten dallamos verzéből és furcsamód szimfonikus, ámde nem nagyzenekari jelleget öltő refrénből összeálló „The Wanderer” képviseli. Az „Into The Abyss” a maga 7/8-os ütemével egyértelműen a korong legizgalmasabb dala, és kifejezetten az extrém és progresszív metal irányába mozdul el, miközben dallamosságában is iszonyatosan kemény. Végül az eposzi magaslatokat a csodálatos főtémával indító és azt varázslatosan kidolgozó „A New Day” képviseli, és ennél hatásosabb, valóban elsőre lenyűgöző, ugyanakkor megunhatatlan metal kompozíciót keveset ismerek. A szám ténylegesen felteszi a koronát az albumra, és gyönyörűen lekerekíti a zenei történetet, főleg, mivel benne visszaköszönnek a többek között a „Narrowpath”-ban hallott, északias elemek.

 

A skandináv metalban meglehetősen nehéz csalódni, különösen, ha epikus témákat kevernek a fékevesztett keménységgel, a death és a doom elemeivel, valamint a népies dallamokkal. Az Amorphisban és tizenegyedik stúdióalbumukban, a Circle-ben mindez megtalálható, tehát kizárólag kedvelni lehet őket, és az hiszem, ha valakit eddig nem győztek volna meg, ezzel a lemezükkel egyértelműen bizonyították, hogy rengeteg még bennük a kiaknázatlan erőforrás.

 

A zenekar tagjai:

Tomi Joutsen – ének

Esa Holopainen – gitár

Tomi Koivusaari – gitár

Santeri Kallio – billentyűk

Niclas Etelävuori – basszusgitár

Jan Rechberger – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Shades Of Gray

2. Mission

3. The Wanderer

4. Narrow Path

5. Hopeless Days

6. Nightbird’s Song

7. Into The Abyss

8. Enchanted By The Moon

9. A New Day

 

Diszkográfia:

The Karelian Isthmus (1992)

Tales From The Thousand Lakes (1994)

Elegy (1996)

Tuonela (1999)

Am Universum (2001)

Far From The Sun (2003)

Eclipse (2006)

Silent Waters (2007)

Skyforger (2009)

The Beginning Of Times (2011)

Circle (2013)