Főkép

Dresch Mihály az egyik lehető legjobb dolog, ami a magyar jazz élettel csak történhetett. Játéka erőteljes, mégis lágy, természetesen és magától értetődően ötvöz egy tengerntúli műfajt a magyar népzene hagyományaival, amely mind magukra a kompozícióira, mind pedig az improvizációira jellemző. A létrejövő hangzás eredeti és egyedi, amelyet már többféle felállásban és formában kipróbált, és amelytől mindannyian csak gazdagodtunk.
 
Állandó jelenléte a Fonóban, klubokban vagy éppen különféle fesztiválokon mindig meghatározó, mert a remek zenén túl egy erős személyes jelenlétet is biztosít, és ha koncertek után köré gyűlnek az emberek vagy más muzsikusok, akkor örömmel játszik tovább egy kis sípján, furulyáján, még inkább felerősítvén azt az érzést, hogy mennyire jó, hogy aktívan jelen van köztünk egy ilyen muzsikus.
 
Ezért vannak olyanok, akiknek elsősorban az élő találkozások és azok emléke jelenti azt a minőséget, amelyet ő képvisel, és a lemezek inkább amolyan kötelező lenyomatai munkásságának, amelyek között többnyire vannak a jobbak, és alig a kevésbé jobbak. Ámbár legutolsó Quartet lemeze inkább az utóbbiak közé sorolható, még annak ellenére is, hogy 2012-ben megnyerte a legjobb jazz lemez díját, azért mindenképpen érdemes többször meghallgatni a Dresch ötlete alapján készített kromatikus furulya, a fuhun után elkeresztelt korongot.
 
A lemez érdekességét a kompozíciók adják, amelyek mind Dresch szerzeményei vagy átiratai. A korongot bevezető „Nyitogató” talpalávaló, kavargó hangulatát egészen megbolondítja a domináns cimbalom kísérettel bevezetett fuhun játéka, amelyet ismét a tenor szaxofon vált, hogy a balkáni hangulatra aztán egy eléggé kimért szóló hangjain szóljon, amelyet követően ismét a fuhun adja meg a jól követhető tagoltságát a témának és nyit teret Lukács Miklós (cimbalom) első improvizációjának. A ritmusszekció, egy picit az egész albumra jellemzően, nem játssza ki a dalban rejlő dinamizmus lehetőségeit, hogy aztán a téma végén egyre letett befejezésén hallható erős visszhang jelezze a gyenge hangmérnöki munkát, amelytől számomra élvezhetetlenné válik a kiváló muzsika. Gyakran az az érzésem, mintha a zenekar hangképének egésze túl lenne vezérelve – ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az említett visszhang, amely a befejezéseknél többször is kristálytisztán hallható, nem csak egy-egy téma végére, hanem az egész korongra rá van keverve –, illetve a dobok sem szólnak szépen, dinamikusan, kiváltképpen a tempósabb témákban, mintha az egész be lenne szorítva a keverőtechnikus által egy ideálisnak gondolt hangsávba.
 
De erről ennyit, mert ez végülis csak egy lenyomat... a muzsika viszont szépen bontakozik ki tovább az album gyöngyszemén, az „Amott legel” népdal átiratán, amelyet a kifejezetten fuhunnak komponált „Annás” követ. Bármennyire is tűnjön távolinak első hallásra ez a téma a jazz világától, nekem a keleti muzsika hatása alatt álló Coltrane-t juttatja eszembe, ahogyan az „Elveszett férfiak” akkordváltásai is, induljon bár a fuhunnal bevezetett téma még oly messziről is. Mindazonáltal a zene egyáltalán nem utánérzetes, Dresch kompozíciói, dallamvezetései egészen szenzációsak. Némi hiányérzet egy kicsit abból mégis fakad, hogy helyenként úgy szólnak a felvételek, mintha azok még nem lettek volna rendesen bejátszva a zenekar által a rögzítés idején – pl. a „Fuhun” téma legyen mégoly izgalmas is, a közepén szinte teljesen szétesik.
 
A lemezt több közreműködő játéka is díszíti, amelytől még színesebbé és árnyaltabbá válnak a szerzemények, amelyeket feltétlen érdemes a hangfelvételen kívül élőben is minél többször meghallgatni, hogy képet kaphassunk érett változataikról is.
 
Az együttes tagjai:
Dresch Mihály - tenor és szoprán szaxofon, fuhun, ének
Lukács Miklós - cimbalom
Hock Ernő - nagybőgő
Baló István - dobok
 
Közreműködők:
Csoóri Sándor Sündi - brácsa (2, 4, 5, 7, 8)
Borbély Mihály - alt szaxofon (10)
Szabó Attila - hegedű (9)
Hunos Tamás - brácsa (9)
Bartók József - nagybőgő (9)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Nyitogató
2. Amott legel
3. Annás
4.Öreg ház ballada I.
5. Elveszett férfiak
6. Fuhun
7. Legényes
8. Magos
9. Öreg ház ballada II.
10. Neoprim