Főkép

Pat Metheny karrierje során számos szaxofonossal készített felvételeket - Michael Brecker, Dewey Redman, Ornette Coleman, Gary Thomas, Joshua Redman, Kenny Garrett, Dave Liebman, David Sanchez, Chris Potter - többnyire kvartett vagy kvintett felállásokban, mégis annak ellenére, hogy Michael Breckerrel nyolc lemezt is készített (!) - ötöt Brecker neve alatt, egyet Joni Mitchell-el, egyet Tony Williams-el, egyet pedig saját korongjaként jegyez -, Metheny új albumát úgy reklámozzák, mint aki már több mint harminc éve nem rögzített fúvóssal valamire való hanganyagot. Nos, hát éppen a korábbi, Antonio Sanchez első szóló lemezén - Migration (2003) - való együttműködésnek köszönhetően választotta Metheny Chris Pottert új együtteséhez, amit egyszerűen Unity Band-nek nevezett el, gyermekkorában meghatározó élményként jelenlévő Unity Village-i vasárnapi „Unity” koncertek után, szabadon.

 

Ahogyan a név és részben a tagválasztás is – Antonio Sanchez a doboknál elmaradhatatlan –, úgy maga a muzsika is inkább vissza és nem annyira előre tekint. A nyitó „New Year” akusztikus gitárjátéka Abbey Lincoln A Turtle`s Dream (1995) albumán közreműködő Metheny akusztikus gitárjátékát idézi a „Throw It Away”-ből, a következő „Roofdogs” pedig menthetetlenül a „Song for Bilbao” Metheny/Mays szerzemény koppintása, főként annak Michael Brecker-el készült változatának - Tales from the Hudson (1987). Annak ellenére, hogy Metheny huszonöt kompzíciót írt ennek a bandának, amelyeket két februári próba koncerten mind előadtak New Yorkban, majd tizenöt témát ebből fel is vettek később a stúdióban és abból a legjobb kilenc került fel végül a korongra, az egész lemez meglehetősen utánérzetes és ezáltal némileg unalmas, a hangszeres játék hihetetlenül magas színvonala ellenére is.

 

A „Come and See”-t bevezető 42 húros gitár számtalanszor hallott megoldás, aminek egy, a Metheny/Mays szerzeményekre oly jellemző, lüktető basszusjátéka adja meg az alapját – „So May It Secretely Begin”, „Story Within a Story” –, hogy aztán arra azért Pat egy újabb csodálatos gitárszóló építményt alkosson. A téma végén – ahogyan már az elsőnek is – Ben Williams teret kap egy rövid basszus szólóra, mindkettő igazi gyöngyszem ettől a huszonhárom éves zsenitől, a banda igazán friss tagjától. A témák alatti szólamvezetései időnként Pastorius fretless játékát idézik, mégis egyediek, ötletgazdagok, és roppant muzikálisak.

 

Chris Potter komplex játékából viszont hiányzik az igazi szaxofon hősökre - John Coltrane, Wayne Shorter, Michael Brecker etc... - jellemző mélység. Mindent tud a hangszerről és a zenéről, nagyon jó arányérzékkel játszik és még kísérni is tud egy szólóhangszerrel (!) Metheny akkordszólója alatt (This Belongs to You), de a rengeteg modulációval fűszerezett játék egy kiválóan képzett, egyébként roppant szimpatikus muzsikus hangja marad, aki helyett sokkal szívesebben hallgatnánk David Sanchezt, a már említett Antonio Sanchez első szóló lemezén közreműködő másik szaxofonost, akinek a kedvéért egyébként Pat egy egész trió turnét szervezett át 2005 őszén, 2006 tavaszán, hogy együtt játszhassanak, a 2005-ös montreáli jazz fesztiválon adott közös koncertjük hatására. Ezért is némileg meglepő, hogy nem ő került fel erre a korongra, ugyanakkor ez a tény is jól jelzi ahogyan Pat állandóan új utakat keres.

 

Ami a „Signals (Orchestrion Skecth)” darabon tökéletesen megmutatkozik, az Orchestrion redukált változatának élő zenei szövetbe való integrálásával. A szolenoid technikának köszönhetően, gitárról vezérelhető akusztikus hangszerek által létrehozható zenei építmény élő zenei kontextusba helyezésével Pat már a tavalyi trió turnéja során is próbálkozott, ami ezzel a kvartettel vált igazán éretté és ezt élőben is sikerül demonstrálni a bandának.

 

Valójában az egész lemez egy apropó és friss anyag ahhoz, hogy a nyarat/őszt Metheny végigturnézhassa, ahogyan ezt maga is nyilatkozza a Pat Metheny Unity Band Podcast-ban: és a banda élőben egyre éretebb formában mutatja be koncertről koncertre a lemezen szereplő témákat. A „Leaving Town” élőben összehasonlíthatatlanul virágzik az albumon szereplő verzióval szemben – annak ellenére, hogy maguk a lemezfelvételek is természetesen élőben történnek, azaz nem sávonként összeollózott anyagot hallunk –, hogy a lemezen nem szereplő duó szituációkat csak halkan említsük: Metheny sorra veszi a tagokat, Potter-el az „All the Things You Are” olyan változatát adják, amitől a fenti Potter kritika is azonnal átértékelődik, kétségtelenül az esték fénypontja; Williams-al a „Turnaround/Soul Cowboy” blues-aira játszanak kimeríthetetlenül, és Sanchez-el az elmaradhatatlan „Go (Get It)” feszes tempója repíti mindkettőjüket magasra.

 

A duók is jelzik, hogy a korong élettel telibbé válhatott volna, ha nem csak Metheny kompozíciókból áll, amelyek ráadásul nem is a legerősebb szerzeményei, ezért a lemez elsősorban a hardcore Metheny rajongóknak ajánlott.

 

Az együttes tagjai:

Pat Metheny - gitárok, gitár szintetizátor, 42 húros gitár, orchestrionics

Chris Potter - tenor/szoprán szaxofon, basszusklarinét

Ben Williams - nagybőgő

Antonio Sanchez - dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. New Year

2. Roofdogs

3. Come and See

4. This Belongs to You

5. Leaving Town

6. Interval Waltz

7. Signals (Orchestrion Sketch)

8. Then and Now

9. Breakdealer

 

Az összes szám Pat Metheny szerzemény.