Főkép Ahogyan a modernizmus kiteljesedése idején Paul Sacher és a Basler Kammerorchester rendelt eredeti műveket jelentős, nemzetközileg azonban nem mindig kellően ismert vagy elismert zeneszerzőktől, a San Franciscó-i illetőségű Kronos Quartet hasonlóképp ösztönöz még ma is, immár évtizedek óta komoly komponistákat arra, hogy hozzájáruljanak a vonósnégyes formanyelvének megújításához. Ehhez alapvetően az amerikai minimalizmus repertoárját bővíttetik ki, ugyanakkor a világ minden részéről keresnek arra érdemes alkotóművészeket, hogy saját kultúrájuk, saját zenei idiómájuk jellegzetességeivel tegyék egyedivé az eleve univerzális zenét. Ha még kételkednénk a globalizáció alapvetően pozitív hatásaiban, ha ostoba propagandával elhitették volna velünk, hogy a vélt amerikai kulturális hegemónia feltétlenül megöli a nemzeti karaktert, és agymosott, plázajáró robotokká változtat mindenkit, gondoljunk csak a Kronos példájára, amely egyértelműen rácáfol az efféle félelmekre.
 
Bevallom, korábban magam sem hallottam még például a Moszkvai Konzervatóriumban végzett Vladimir Martynovról, pedig tehetségét nem kisebb személyiség, mint Nadia Boulanger fedezte fel. Az eleinte az avantgárd mellett elkötelezett Martynov számtalan stílust és korszakot tanulmányozott a reneszánsz polifóniától az orosz népzenén át az elektronikus kísérleti zenéig és az art rockig, míg végül a hetvenes évek végén az „új egyszerűség”, vagyis a minimalista esztétika mellett kötelezte el magát. A régizenei együttesekkel, valamint többek között Cage-dzsel, Stockhausennel és Ligetivel közös előadásokban további tapasztalatokat gyűjtő Martynov jelenlegi hangjának kialakítása felé feltehetően a pravoszláv egyházi énekek lekottázása adta meg a végső lökést.
 
A jelenlegi hangon, azaz stíluson makacs ismétlésen alapuló, variációkkal színezett, ám a repetitív, ciklikus technikák alkalmazásának köszönhetően időtlenné váló műveket kell érteni. Ez sem újdonság persze, hiszen már Josquin des Prez felfedezte a konokul szoros imitációra épülő motívumok időből kiszakító erejét, a reneszánsz módszerek átvétele egyáltalán nem idegen az ezredforduló muzsikájától. Gondoljunk csak bele, hány kortárs zeneszerző merített ihletet Ockeghem, Isaac, Obrecht, Dufay miséiből és motettáiból. Ami Martynov kompozícióit megkülönbözteti mindenki másétól, az éppen a pravoszláv tradíciók ötvözése a nyugati hagyományokkal, a letűnt korok sokszor elfeledett kompozíciós technikáinak szerves beillesztése a jelen nem egyszer populáris irányzatainak megoldásai közé.
 
Az albumhoz két eredeti művet és egy átdolgozást rendelt Martynovtól a Kronos Quartet. Az eredetileg énekkarra komponált „Beatitudes” a 2001. szeptember 11-i eseményekre reflektál, tökéletes példáját adva a világ két ellentétes pólusának összebékítésére, míg a Schubert C-dúr vonósötösének megoldásain és atmoszféráján alapuló (befejezetlen) „Schubert-Quintet” valamivel vidámabb hangvételű. Érdekes megfigyelni a témák körkörös, lassú kibomlását, és azt az átlényegülést, amelynek segítségével Martynov képes felidézni Schubert kamarazenéjének nüanszait éppúgy, mint azok jellegzetes hangulatát. Az „Abschied” búcsú a zeneszerző édesapjától, épp ezért elmerengő, fájdalmas, időnként nosztalgikus zene, amihez a szerző bevallottan és jól felismerhetően Mahler Das Lied von der Erde című kompozíciójához nyúlt vissza. A kidolgozásban azonban Schönbergtől Ligetiig rengeteg elő- és példakép hatása felsejlik, a mű mégis mindvégig egységes marad.
 
Ha a San Franciscó-i vonósnégyes nem hívja fel rá a figyelmemet, könnyen lehet, hogy sosem ismerkedem meg Vladimir Martynov értékes muzsikájával, és hasonló veszteség sokakat érhetett volna még. Szerencsére léteznek még a Kronos Quartethez hasonló, elkötelezett muzsikusok, akik számára a kortárs zene nem egyszerűen néhány megszólalásra váró, kész kompozíció, hanem életforma és minél szélesebb körben ismertté teendő, mindenképp támogatásra érdemes művészet. Csak így tovább Kronos!
 
Előadók:
Kronos Quartet
Joan Jeanrenaud – cselló (2, 3)
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. The Beatitudes
2. Schubert-Quintet [Unfinished]: Movement I
3. Schubert-Quintet [Unfinished]: Movement II
4. Der Abschied