e-kultura
   

Ekultúra nyereményjáték

Keresés

2012. május 17.

Névnapok
Paszkál
Andor, Brúnó, Ditmár, Fábiusz, Fabó, Pasztorella, Rezeda, Szalók

E napon született
>> Erik Alfred-Leslie Satie zeneszerző (1866)
>> Kern Aurél zeneszerző (1871)
>> Henri Barbusse író (1873)
>> Alfonso Reyes író (1889)
>> Hincz Gyula festő és grafikus (1904)
>> Jean Gabin filmszínész (1904)
>> Dsida Jenő költő (1907)
>> Maureen O'Sullivan filmszínésznő (1911)
>> Birgit Nilsson operaénekesnő (1918)
>> Peter Mennin zeneszerző (1923)
>> Dennis Potter drámaíró (1935)
>> Dennis Hopper filmszínész (1936)
>> Haumann Péter színész (1941)
>> Kóbor János (Omega) énekes (1943)
>> Fodor Ákos költő és műfordító (1945)
>> Bill Bruford (Yes) zenész (1949)
>> Bill Paxton filmszínész (1955)
>> Audie Desbrow (Great White) zenész (1957)
>> Paul Di'Anno rockénekes (1958)
>> Enya (Eithne Ni Bhraoain) énekesnő (1961)
>> Trent Reznor (Nine Inch Nails) énekes (1965)
>> Jordan Knight (New Kids On The Block) zenész (1970)
>> Pék Zoltán fordító (1971)
>> Andrea Corr (The Corrs) zenész (1974)
E napon halt meg
>> Sandro Botticelli festő (1510)
>> Louis Brassin zeneszerző (1884)
>> Szini Gyula újságíró (1932)
>> Paul Dukas zeneszerző (1935)
>> Balázs Béla (Bauer Herbert) költő és író (1949)
>> Bajomi Lázár Endre író (1987)
Egyéb esemény
>> Mascagni: Parasztbecsület operájának ősbemutatója. (1890)
>> A nagy zabálás című film bemutatója. (1973)
>> Peter Criss kiválik a Kiss együttesből (1980)

Feed
RSS201
Atom1

Liszt Ferenc: Les Préludes, Hungarian Fantasy, Ce Qu’on Entend Sur La Montagne (CD)

Liszt Ferenc: Les Préludes, Hungarian Fantasy, Ce Qu’on Entend Sur La Montagne (CD)

2011. szeptember 18.


Kiadó: Magneoton, Warner Music
Kiadás éve: 2011
Kategória: klasszikus zene
A lemez megvásárolható: www.cdpince.hu

Kétségtelen, hogy Liszt Ferenc elsősorban zongoristaként és az e hangszerre komponált művei révén vált Európa-szerte ismert és elismert művésszé, mi több, neve a mai napig szinte egyet jelent zongoradarabjaival, ám a szimfonikus költemények sem elhanyagolható részét képezik hatalmas oeuvre-jének. Különösen igaznak tűnik e megállapítás, ha Liszt szimfonikus termését Wagnerével vetjük össze, mivel mindkettejük nagyzenekari stílusában dominál a monumentalitás és a néhol egészen szokatlan összhangzatokkal kísérletező harmóniai invenció. Mégsem lehet összekeverni kettejük művészetét, bármily mértékben hatott is egyik a másikéra és viszont, hiszen míg Wagner végtelen dallamai és vezérmotívumai a nagyszabású operák alapanyagát adják, addig Liszt kompozíciói a szakirodalomban tématranszformációnak nevezett variációs technikán alapulnak.
 
A legszebb példa erre talán a Magyar fantázia című kompozíció, amely a nyugat-magyarországi cigánybandák verbunkosaiból kölcsönzött motívumokat dolgoz fel – ugyanis Liszt, aki kizárólag effélékkel találkozhatott, ezekkel a népies műdalokkal azonosította a magyaros stílust és a magyar zenét. Egészen zseniális, ahogy a bőgők rövid, ismétlésekkel variált frázisa felett megszólal a kürtökön a jellegzetes, sűrűn pontozott, lassú főtéma, hogy annak elhangzása után rögtön a zongora vegye át a főszerepet. Noha Liszt nem tudhatta, mégis tökéletesen ráérzett, hogy a többszólamúság, különösen pedig az ellenpont meglehetősen távol áll az igazi magyar muzsikától, a leghatásosabb pillanatok így egyértelműen azok, melyekben – igaz ugyan, hogy harmóniákba rendeződve – alapvetően tömbösen együtt mozognak a szólamok.
 
Közben a zongora – ahogy az voltaképp szinte elvárható – briliáns, virtuóz futamokkal és akkordbontásokkal tölti ki a kadenciákat, a legfenségesebb pillanatokkal mégis a grandiózus tuttik szolgálnak. És persze Liszt az igazi lángelmékre jellemzően arra is ráérzett, hogy a magyar zene, akárcsak a falusi lakodalmakban, a lassú–gyors (avagy friss) váltással fokozza a hangulatot, és a mű ennek megfelelően a megfontoltan lépegető dallamoktól az élénkebb tempó felé halad, hogy aztán kifejezetten katartikus lezárással érjen véget.
 
Jóllehet a Nemzeti Filharmonikusok nagyszerű felvételén felcsendülő két másik szimfonikus költemény ugyancsak variációs technikával bontja ki és alakítja a témákat, jellegüket tekintve egyértelműen egyetemesebb és az európaiak számára közérthetőbb zenei nyelven fogalmazódtak meg, mint a tagadhatatlanul egzotikusabb Magyar fantázia. Liszt esetében nem valódi szófestésről, csupán hangulatokról beszélhetünk, ámde az élet aspektusait bemutató Les Preludes és a természet roppant dimenzióit és az ember törékenységét kontrasztba helyező Amit a hegyen hallani egyaránt páratlan erővel ragadja meg a költői mondanivalót, és adja át a minden elemében romantikus érzelmeket a zene szavak nélkül is utolérhetetlenül ékesszóló nyelvén.
 
Kocsis Zoltánnál és a Nemzeti Filharmonikusoknál jobb, értőbb előadót aligha találhatnánk Liszt Ferenc e három fenséges művének értelmezéséhez. Nem csupán technikailag hibátlan a megszólalás, hanem – különösen a Magyar fantázia esetében – a 19. században még csak éledező nemzeti romantika jegyei is jól felismerhetők e nemzetközi mércével is kizárólag a legjelentősebbek között említhető zeneszerző három meghatározó szimfonikus művének interpretációjában. Farkas Gábor pedig nem egyszerűen felnő a feladathoz, hanem mintha Liszt egyenesen számára írta volna a zongoraszólamot, olyannyira együtt él a zenével, és oly természetességgel szólaltatja meg még a technikailag legkomolyabb feladatot jelentő futamokat is.
 
Lenyűgöző koncertfelvételt hallhatunk tehát – az album ugyanis élőben rögzített anyag –, amely magasztosságában és tökéletességében is méltó megünneplése a Liszt Ferenc-bicentenáriumnak.
 
Előadók:
Farkas Gábor – zongora
Nemzeti Filharmonikusok
Kocsis Zoltán – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Les Préludes, S 97
2. Magyar fantázia (Fantasie über ungarische Volksmelodien), S 123
3. Ce qu’on entend sur la montagne (Amit a hegyen hallani), S 95

Galamb Zoltán

© Ekultura.hu