Főkép

A félszemű (True Grit) című filmmel való első találkozásomkor teljesen az előzetes hatása alá kerültem, nem kis részben a trailer alá kevert Johnny Cash-klasszikusnak, a „God`s gonna cut you down”-nak köszönhetően. Westernhez Johnny Cash kell, tudták ezt jól az előzetes készítői – sajnos azonban így annál nagyobb a csalódás, amikor az ember a soundtrack-et hallgatva az ismerős számok helyett valami egészen mást kap. Szerencsére csak pillanatnyi csalódásról beszélhetünk, a zene aztán elég hamar meggyőz.
 
Ethan Coen és Joel Coen ez alkalommal is a legtöbb filmjük zenéjét szerző Carter Burwellt kérték fel a filmzene megírására. Az 55 éves Burwell nem tartozik a leghíresebb filmzeneszerzők közé, ennek ellenére a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan jelen van a pályán, és Coenék alkotásai mellett olyan nagy sikerű mozik zenéjéért volt felelős, mint az Alkonyat, az Ahol a vadak várnak (melyért 2009-ben Golden Globe-ra is jelölték), az Erőszakik, az Adaptáció vagy az Ez a fiúk sorsa.
 
Burwell a „klasszikus” filmzenék írói közé tartozik – a nagyzenekarra és szólóhangszerre írt darabokat váltogatva ér el feszültséget, olykor hatásvadász dallamai sikeresen támogatják a képeket, alárendelődve a filmélménynek, épp ezért munkái önmagukban tán kevésbé élvezhetők, mint némely invenciózusabb filmzeneszerzőé. Nincs ez másként a True Grit esetében sem, azonban ha láttuk a filmet, vagy olvastuk a könyvet – egyszóval ismerjük a történetet, és a környezetet, amihez ez a zene háttérül szolgál, rögtön megelevenedik előttünk a végtelen préri, ahol farkastörvények uralkodnak, és a bosszúálló kislány, aki az egész világgal szembeszállna, hogy megtalálja apja gyilkosát.
 
Az átélésben segítségünkre van a fő motívumnak választott klasszikus himnusz, a „Leaning on the Everlasting Arms”. Anthony Showalter és Elisha Hoffman 1887-ben írt dala számtalan feldolgozást megért, és jó néhány filmben hallhattuk felcsendülni – itt a filmzene nagy részében ennek a súlyos, drámai, ám jellegéből adódóan felemelő dallam átdolgozásait hallhatjuk, a végefőcímben pedig felcsendül a dal Iris DeMent előadásában (ez sajnos nem került fel a CD-re). Ám nem a „Leaning on the Everlasting Arms” az egyetlen keresztény himnusz, ami inspirálta Burwellt a zene megírása közben – a Coen testvérek és a zeneszerző közösen döntöttek úgy, hogy a tizenkilencedik századi vallásos himnuszokból merítenek a filmzenéhez, s hogy döntésük helyén való volt, azt igazolja ez a különleges filmzene. Ami nem klasszikus western-zene, mégis képes felidézni a western-hangulatot, és még hozzá is tesz. A sors furcsa fintora, hogy a filmzenét azért nem jelölhették idén Oscar-díjra (noha a film tíz jelölést kapott, és ez is simán belefért volna), mert a himnuszok „újrafeldolgozott” zenének számítanak, és azok nagy aránya miatt a score nem tekinthető „eredetinek”. 
 
Szép és felemelő filmzenealbumot vehetünk a kezünkbe, az egyetlen kritikám, hogy túl rövid – harmincöt percnyi muzsika manapság édeskevés egy CD áráért. És ha a „God`s gonna cut you down” hiányát meg is bocsátjuk, hiszen valóban kilógna ebből a zenei környezetből, az Iris DeMent-féle „Leaning on the Everlasting Arms” kihagyása egyszerűen érthetetlen.
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Wicked Flee  
2. La Boeuf Takes Leave
3. Little Blackie
4. River Crossing
5. The Hanging Man
6. Talk About Suffering
7. Your Headstrong Ways
8. A Great Adventure
9. We Don`t Need Him Do We?
10. Father`s Gun
11. A Methodist and a Son of a Bitch
12. Talking to Horses
13. A Turkey Shoot
14. Taken Hostage
15. One Against Four
16. The Snake Pit
17. Ride to Death
18. I Will Carry You
19. A Quarter Century
20. The Grave