Főképwww.klasszikcd.hu
 
Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy muzsikusok egy csoportja valamely előadói gyakorlatról nevezi el önmagát, épp ezért is tűnhet különösnek, hogy a Marco Mencoboni vezette kórus és zenekar az Ignazio Donati 1612-es Sacri concentus című művében említett cantar lontano technikától kölcsönözte a nevét. E jellegzetesen itáliai, elsősorban velencei praxis lényege, hogy a hangszeresek és énekesek a templom stratégiai jelentőségű pontjain elhelyezkedve voltaképp a mai többcsatornás hangrendszerek (például a házimozik) surround hatását teremtették meg a korabeli hallgatóság számára, akik ténylegesen a művek megszólaltatóitól körülvéve élvezhették az előadásokat.
 
A módszer lélektana szinte önmagától értetődik, hiszen ahelyett, hogy a közönség az előadókkal szemben, tőlük teljesen elkülönülve, kis túlzással elidegenedve hallgatná a műveket, egy kiterjedt hangzó térben, valóban minden oldalról érkező impulzusok közepette élheti meg az emelkedettség pillanatait, s ekképp szó szerint eggyé válhat a hangokkal és a zenei élménnyel. Lényegében a posztmodern proszcéniumot elvető színházi tereinek megfelelője ez, mindössze annyi eltéréssel, hogy a cantar lontano tágabban értelmezett sztereofóniája nem egy korábban kialakult gyakorlat tagadása, hanem megelőzi azt, és bizonyos fokig az Istennel való tökéletes egyesülés lehetőségének a reneszánsszal megszűnő ideáját testesíti meg.
 
Lényegében az első pillanattól fogva, ahogy megszólalnak a Vespro nyitányának dicsőséget sugalló, gigantikus tömbökbe rendezett passzusai, majd fokozatosan szétnyílik, kitágul a zenei tér, érezhetjük, hogy itt valami egészen rendkívüli élményben lehet részünk. Jóllehet még a legsikerültebb hangfelvétel sem helyettesítheti az eredeti környezetet, a templom szakrális terének ódon hangulatot árasztó, sajátos illatokkal és képi benyomásokkal erősített misztikumát, a többsávos élő felvétel a lehető leghívebb megörökítése az egyszeri, és teljességében nyilvánvalóan rögzíthetetlen hangversenynek.
 
Mivel a zenetudósként és kutatóként úgyszintén számon tartott Marco Mencoboni egy interjújában az utolsó reneszánsz komponistaként utal Claudio Monteverdire, nem meglepő, hogy az 1610-ből származó Vespro della Beata Vergine Cantar Lontano-féle interpretációja nem annyira a barokk, mint inkább a késő reneszánsz polifónia hagyományaiból indul ki, ahol a teljes kórus és zenekar egyrészt az egyszerű gregorián dallamokra felel a maga monumentalitásával, másrészt önmagával concertál a 16. század végén kialakult velencei stílusra jellemző módon.
 
Monteverdi vesperása ráadásul konkrétan a régi és új stílusok, az érett reneszánsz és a kialakulófélben lévő barokk felfogás művészi elegyítéseként felfogható, és miként, mondjuk, Bach passiói, e mű is az egyházi zene egészen kivételes teljesítményei és legambiciózusabb vállalkozásai közé tartozik, s nem csupán időbeli hosszúsága és az előadói apparátus méretei okán. Ugyanúgy összegző és úttörő jellegű, ahogy Bach, vagy bármely későbbi, egyházzenével is foglalkozó komponistaóriás legjelentősebb művei.
 
A Cantar Lontano páratlan, etalon értékű felvételének erejét nem elhanyagolható mértékben az határozza meg, hogy Mencoboni mintegy visszafejtette a zenei szövetet, megszabadította a kottaképet a rárakódott előadói gyakorlattól, és így voltaképp a nulláról indulva építette fel saját Vespróját, melynek megszólaltatásában orgonistaként is közreműködött. Így lehetséges, hogy kizárólag autentikus hangszereket megszólaltató zenészei előadásában e nagyszabású Monteverdi-mű szokatlanul frissnek, már-már hátborzongatóan szépnek, és mindenekelőtt túlszárnyalhatatlanul korhűnek hat. Ha egyetlen felvételt kellene kiválasztanom, hogy azontúl csupán abban az értelmezésben hallgathatom a Vespro della Beate Verginét – bár szerencsére nem életszerű az efféle kihívás –, bizonyosan Marco Mencoboni és a Cantar Lontano albuma lenne az.
 
Előadók:
Cantar Lontano
Marco Mencoboni – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Claudio Monteverdi: Vespro della Beata Vergine
CD 1
1. Versiculum et Responsorium: Deus in Adiutorium
2. Antiphona: Missus est Gabriel angelus
3. Psalmus I: Dixit Dominus
4. Concerto: Nigra Sum
5. Antiphona: Benedicta es tu, Virgo Maria
6. Psalmus II: Laudate Pueri
7. Concerto: Pulchra es
8. Antiphona: Laeva ejus
9. Psalmus III: Laetatus sum
10. Concerto: Duo Seraphim
11. Antiphona: Virgo potens
12. Psalmus IV: Nisi Dominus
13. Concerto: Audi coelum
 
CD 2
1. Antiphona: Jam hiems transit
2. Psalmus V: Lauda Jerusalem
3. Sonata sopra Sancta Maria
4. Hymnus: Ave Maris Stella
5. Antiphona ad Magnificat: Beata Mater et intacta Virgo
6. Magnificat: Magnificat Anima mea / Et exultavit / Quia respexit / Fecit potentiam / Deposuit potentes / Esurientes / Suscepit Israel / Sicut locutus / Gloria Patri / Sicut erat – Amen
7. Antiphona ad Magnificat: Beata Mater at entacta Virgo
8. Oratio
9. Verso: Benedicamus Domino