FőképLapos közhelynek hangzik, holott cáfolhatatlan igazság rejlik az állítás mögött, miszerint Henry Purcell a 17. század Angliájának páratlan lángelméje, legkiválóbb zeneszerzője volt.
Elég arra gondolnunk, hogy a Josiah Priest iskolájának komponált, rövid opera, a Dido and Aeneas a mai napig népszerű maradt mind a közönség, mind az előadók körében, saját korában pedig Purcell olyan irodalmi nagyságokkal dolgozhatott együtt, mint John Dryden, a költőfejedelem, ráadásul nem egy koronás fő szolgálatában írt alkalmi ódákat és dicsőítő dalokat.
 
Mivel Purcell időnként maga is énekelt, méghozzá többnyire kontratenorként, egyáltalán nem meglepő, hogy számtalan remekmívű dallam és ária született tollából e később sokáig feledésbe merült hangfajtára. Így aztán nem volt nehéz korunk egyik legmarkánsabb stílusú kontratenorjának, Andreas Schollnak egy egész albumnyi anyagot összeválogatnia a szebbnél szebb áriákból, amit – manapság egyre elterjedtebb módon – instrumentális közjátékokkal színesít az Accademia Bizantina.
 
Ám a címeket böngészve tüstént megakad a szemünk „Dido panaszán”, hiszen e szerepet annak idején köztudottan női alt adta elő, és a modern hangfelvételeken úgyszintén kivétel nélkül az énekesnők teltebb, az éteritől kifejezetten távol eső orgánuma adja meg az összetört szívű karthágói királynő keserű sirámának valódi drámaiságát. Miért kell mégis egy jószerével testetlen, mennyei hangnak előadnia ezt?
 
A válasz nem teljesen egyértelmű, mivel Janet Baker, Tatiana Troyanos vagy Catherine Bott Didója határozottan hitelesebb, ugyanakkor Schollnak némelykor még azt is elhihetjük, hogy voltaképp nem is férfi énekel; lelkületét tekintve inkább nőies jellegek, különös érzékenység fedezhetők fel az énekében, mint kemény maszkulinitás.
Vagyis nem durva melléfogás a „When I am laid in earth” felvétele a repertoárba, csupán elsőre némileg meghökkentő áriaválasztás.
 
Sokkalta magától értetődőbbnek tetszik a Fairy Queen egyik legismertebb áriájának, a „What power art though”-nak a kiválasztása, mely a kontratenorok örökzöld kedvencei közé tartozik.
Ám eleinte mintha Scholl puhább, lágyabb, kevésbé színpadias hangnemet ütne meg a másoktól megszokottnál, hogy az első versszak után aztán egészen új színekkel gazdagítsa az áriát, és suttogva, a hangokat szinte csak lehelve – úgy is mondhatnánk, egy színpadi színésznő teljes drámai erejével – érje el, hogy valósággal libabőrözve hallgassuk énekét.
 
Ugyanígy az egyéniesített, ezúttal hangszerszerű díszítések jellemzik a „Sound the trumpet” című voluntaryt, vagyis trombita helyett más hangszerrel vagy – ahogy ebben az esetben is – énekhanggal megszólaltatott trombita-melódiát, melyet Scholl Christophe Dumaux-val közösen ad elő.
De említhetném bármelyik áriát, hiszen Scholl mindegyiket saját habitusához igazítja, és mindegyikhez sikerül hozzátennie valamit; ha mást nem, egy-egy apró díszítést vagy megoldást, amire tüstént felkapjuk a fejünket.
 
Az Accademia Bizantinánál tökéletesebb partner, nagyszerűbb kísérő minden bizonnyal kevés akad; talán csak a Philippe Herreweghe Chapell Royale-jával készült felvételeket hallgatva éreztem ennyire kiegyensúlyozottnak és előremutatónak az együttműködést.
A rögtönzött díszítéseket mindenekelőtt az általam ismert többi előadóénál keményebb vonókezelés, a rövidre fogott hangok, a finom trillák és mindenekelőtt a tüzes tempók teszik sajátossá, míg az instrumentális darabokban a zenészek korlátlanul kiteljesíthetik önmagukat.
 
Önmagában Purcell sziporkázóan szépséges áriái és tisztán hangszeres darabjai miatt is érdemes meghallgatni egy ilyen összeállítást, a felülmúlhatatlan előadás azonban még több okot ad arra, hogy beleszeressünk ebbe az igazán kiváló lemezbe.
 
Előadók:
Andreas Scholl – kontratenor
Christophe Dumaux – kontratenor (2, 14)
 
Accademia Bizantina
Stefano Montanari – zenekarvezető
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. If music be the food of love
2. Sound the trumpet
3. Strike the viol
4. Chacony (instrumentális)
5. Fairest isle
6. What power art thou (Cold Song)
7. Chacony in G minor (instrumentális)
8. One charming night
9. Sweeter than roses
10. When I am laid in earth (Dido’s Lament)
11. Incidental Music for The Gordian Knot Unty’d (instrumentális)
12. Here the deities approve
13. Music for a while
14. O dive custos
15. O solitude, my sweetest choice
16. Pavan in G minor (instrumentális)
17. Now that the sun hath veiled his light (An Evening Hymn on a Ground)
 
Kapcsolódó írás:England, My England (Henry Purcell élete) (DVD)