FőképA 16. század végének legnagyobb hatású madrigalistája kétségkívül a Brescia közeli Coccaglióban született Luca Marenzio, aki életében 24 kötetnyi madrigált adott ki, és több mint 500 műve fennmaradt.
Itálián kívül mindenekelőtt Angliában vált népszerűvé, ahol komoly hatással volt olyan komponistákra, mint Thomas Morley vagy Thomas Weelkes, és nem kisebb zenei személyiség fejezte ki levélben szándékát, hogy nála óhajtana tanulni, mint John Dowland, ám Hans Leo Hassler és Jan Pieterszoon Sweelinck úgyszintén merítettek ihletett Marenzio műveiből és stílusából.
 
Marenzio máig tartó sikerének titka – hisz’ madrigáljait, a legtöbb késő reneszánsz zeneszerzőével ellentétben még a 21. században is rendszeresen előadják – valószínűleg a szófestésben rejlik, ami úgyszólván megkívánja egyrészt a kizárólag Gesualdóéval összevethető kromatikát, valamint a hirtelen, nem egyszer egyetlen frázison belüli hangulatváltásokat, melyeket az imitatív ellenpont és az akkordos textúra együttes alkalmazása tett a saját korában forradalmivá, manapság ugyanakkor idegenségérzettől mentessé és viszonylag könnyen értelmezhetővé.
 
E madrigálok mégis jellegzetesen reneszánsz darabok; Marenzio ellenállt az akkoriban még csak csirájában létező, ám nem sokkal később, a barokk korban bevett gyakorlattá váló monódiára való törekvéseknek, melyeket dilettánsnak ítélt, és megmaradt a gondosan kidolgozott ellenponton alapuló, minden apró részletre ügyelő, akadémikus pedantériája ellenére mindig élvezetes szerkesztésnél.
 
A Madrigali Spirituali című, 1584-ben megjelent gyűjtemény – amely valószínűleg a Marenziót alkalmazó Luigi d’Este gróf és XIII. Gergely között korábban megromlott viszony rendeződését hivatott megünnepelni – az egyetlen kötet, mely a vallásos szövegek és a világi zene összeházasításából származó, különös formát képviseli.
Lényegében e jellegzetesen késő reneszánsz, ellenreformáció-korabeli divattal vette kezdetét a szekuláris és spirituális zene összeolvadása, Marenzio pedig e modernizáló törekvés egyik élharcosa volt.
 
És hallhatnánk-e ihletettebb, értőbb előadásban Marenzio spirituális madrigáljait, mint egy Gli Errantihoz hasonló olasz kóruséban? Aligha. Alessandro Casari énekesei ugyanis nemcsak a muzsikát, hanem a szöveget is tökéletesen értik, átélik és értelmezik, amivel csak gazdagítani, dúsítani lehet a zene emocionális szövetét, mindehhez pedig az a sajátosan olasz lelkület és temperamentum járul, ami egykor megadta az érett reneszánsz jellegzetesen délies zamatát.
 
Gyönyörű muzsika gyönyörű előadásban. Kívánhatunk talán ennél többet? Én nem hiszem.
 
Előadók:
Gli Erranti
Alessandro Casari – karvezető
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Grazie renda al Signor
2. Signor cui gia fu pocho
3. Qual mormorio soave
4. Il di che di pallor
5. Padre del cielo
6. Quasi vermiglia rosa
7. Sento squarciar del vecchio Tempio il velo
8. Vergine saggia
9. E’questo il legno
10. Le dubbie speme
11. Vergine gloriosa e lieta
12. Non fu mai cervo