FőképAzt hiszem, nem tévedek nagyot, ha felteszem, szinte mindannyian ismerjük azt a borzongatóan kellemes érzést, mikor olyasvalamivel találkozunk, amit ismerősnek érzünk ugyan, önmaga valójában és teljességében mégis egészen újat ad.
Ilyen újdonság lehet a nyugati keresztény hagyományokon nevelkedett európaiaknak a bizánci zene, valamint a bizánci stílusból sokat átvevő pravoszláv egyházi muzsika.
 
Mivel az északi szláv liturgikus kompozíciókat a régi bizánci monodikus stílus és a reneszánsz többszólamúság keveredése jellemzi, egyszerre van jelen bennük a meglepő és a megszokott.
Ám bármennyire elrugaszkodottnak tűnhet is, az ősi énekstílust nyomaiban megőrizte a magyar hagyomány is, ha másban nem, a siratóénekekben; kollektív tudatunkban azonban mindenképp sok megmaradhatott a honfoglaláskori kántori tradícióból.
 
Még egy különlegesség ebben a stílusban a férfiak dominanciája. Hiába, hogy a nyugati keresztény hagyományban, és általában az európai zenében elterjedtnek számított a kizárólag férfiakból álló – esetleg gyermekkórussal vagy -szólistákkal kiegészített – énekesi előadó gárda, ma már inkább meglepő élménynek tűnik férfikart hallani.
Pedig miféle roppant erő rejlik a masszív, férfias többszólamúságban, és ezt sokáig a Vörös Hadsereg Férfikara bizonyította legékesebben.
 
És amikor ezt az erőt a mélyen átélt vallásosság tereli mederbe, soha meg nem élt mélységekbe és magasságokba juthatunk.
Mi sem igazolhatná hitelesebben állításomat, mint az albumot nyitó Glinka-mű, amely maga is imádság, s imára késztet, miközben csodálatos harmóniáival és dallamaival hasonlóképp ragad magával, mint a reneszánszkori angol kórusdarabok, vagy a legsikerültebb barokk egyházzenei kompozíciók.
 
Ugyanilyen megrázó erejű Rahmanyinovnak a lemezt lezáró ifjúkori kontákionja Nagyboldogasszony ünnepére.
Afféle monumentalitást, mint amit a fortissimóban megszólaló akkordok hallatán érezni, legfeljebb a természet gigantikus formái, esetleg az uralkodók tiszteletére emelt épületek láttán tapasztalhatunk meg. Mindezt pedig a világ legkiválóbb kórusainak színvonalán szólaltatja meg a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Férfikar.
 
A valódi bizánci hangzást a nyugati fülnek különlegesen ható hangsoraival és díszítéseivel az „Isteni parancsra” görög-bizánci doxasztikonja képviseli.
A „hangszőnyeg” felett kanyargó dallamokra épülő stílus ismerős lehet Marie Keyrouz nővér vagy az Ensemble Organum némely felvételéről, magyar előadóktól viszont meglehetősen ritkán hallani a Philipp Györgyéhez foghatóan hiteles interpretációt.
 
Mind stílusválasztásban, mind előadói kvalitásokban rendkívüli album a Byzantine mosaics, mely pusztán a tovább éltetett hagyomány révén is áhítatra és önmagunkba fordulásra késztethet, e megszólaltatásban pedig egyenesen revelációs erejű.
 
Előadók:
Szent Efrém Férfikar
Bubnó Tamás – karvezető
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Mihail Glinka: ??? ????????
2. Pjotr Csajkovszkij: ?????? ????
3. Interludium I Ad ligna
4. Philipp György (átd.): ?? ??????
5. Interludium II Ad campanellas
6. Bubnó Tamás (átd.): Feltámadt Krisztus – ??????? ?????? – ?????? ????????
7. Interludium III Ad campanellas
8. Mogyeszt Muszorgszkij: ????? ???????
9. Interludium IV Ad campanellas
10. Dobri Hristov: ??????? ??? ????????
11. Boksay János: ???? ????
12.Interludium V Ad campanellas
13. Zombola Péter: ???? ????
14. Bubnó Tamás: 127.zsoltár
15. Dimitrie Suceveanu: La Vitleem împreună
16. ??????? ???µ??? – ??????????
17. Pavel Csesznokov: ???? ?????????
18.Szergej Rahmanyinov: ? ???????? ??????????? ??????????