FőképA Fear Factory a 90-es években alakult amerikai együttes, ami már a kezdetektől egyedi hangzásvilággal és zenei stílussal rendelkezik.
A hagyományos death metalt indusztriális zenei elemekkel fűszerező zenekar steril és hideg zenéjét olykor melodikus, atmoszférikus elemekkel is színezi, és dalaik rendszerint apokaliptikus, a gépek által uralt sötét jövőképet festenek.

A zenekar a Demanufacture című  második lemezével vált igazán népszerűvé, ami a mai napig valóban zenei mérföldkőnek, stílusteremtő korongnak számít.
Az ezt követő Obsolete után azonban már gyengébb produkciók következtek, miközben az együttesen belül elmérgesedett viszonyoknak köszönhetően Dino Cazares alapító tag el is hagyta a bandát.

2009-ben azonban visszatért, és ezzel a Fear Factory egy igen erős régi-új felállásban kezdett neki az új korong munkálatainak.
A korábbi ritmusszekciót nélkülöző formáció jelenleg a Strapping Young Lad egykori zenészeit foglalkoztatja: az évekkel ezelőtt csatlakozó Byron Stroud basszusgitáros mellett immár Gene Hoglan dobos is tagja a társulatnak.

Az új albumon a Fear Factory végre megint a régi fényében tündököl és a Mechanize valahol ott folytatja, ahol az Obsolete véget ért.

A profi ritmusszekció segítségével szigorúan pontos és a korábbinál is technikásabb alapokra épülhetett a zene, amihez Dino Cazares brutális, gépies, szaggatott riffelése adja a súlyt, a különleges effektek és kísérteties hangfoszlányok, valamint Burton C. Bell üvöltözése és a rá jellemző énekdallamai pedig az atmoszférát.

A lemezen egytől egyig erőteljes és kiváló dalok sorakoznak, amelyek szinte vizuálisan megidézik a hallgató előtt a már említett aggasztó, lepusztított jövőbeni világot.

A dalok főként agresszív death metal jellegűek, de mindegyik tartogat valamilyen, a zenekarra jellemző finom meglepetést.
Ilyen a „Powershifter” egyszerűségében hatásos refrénje, a „Christpolation” ijesztő billentyűbetétje, az „Industrial Discipline” és a „Designing the Enemy” hangulatos énektémája és még sorolhatnám.

Az igazi kincs számomra azonban az utolsó szám, a rendkívül monumentálisra sikeredett, szépséges „Final Exit”, amely a többi lemez zárótételéhez hasonlóan szintén némi reményt, pozitívumot, de legalábbis feloldozás/megváltás-szerű érzést kelt az emberben.

A Fear Factory mindig is mestere volt a sci-fi metal jellegű zenének és 2010-ben végre korábbi mesterműveihez méltó, igazi antikommersz anyagot készített.

Az együttes tagjai:
Burton C. Bell – ének
Dino Cazares – gitár
Byron Stroud – basszusgitár
Gene Hoglan – dobok

Közreműködött:
Rhys Fulber – samplerek, billentyű, programozás

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Mechanize
2. Industrial Discipline
3. Fear Campaign
4. Powershifter
5. Christploitation
6. Oxidizer
7. Controlled Demolition
8. Designing the Enemy
9. Metallic Division
10. Final Exit

Diszkográfia:
Soul of a New Machine (1992)
Demanufacture (1995)
Obsolete (1998)
Digimortal (2001)
Archetype (2004)
Transgression (2005)
Mechanize (2010)