FőképValamikor a ’90-es években létezett egy bizonyos – főként fantasy és sci-fi könyvekkel foglalkozó – kiadó, amelynek a logójában egy nyolclábú ló ágaskodott.
 
Az eleinte színvonalas könyvek mellett a cég néhány éven keresztül megjelentetett egy magazint, de még ezzel sem érte be: valami pluszt, valami szokatlant is szeretett volna adni főként szerepjátékosokból álló olvasótáborának.
 
Megíródott egy fantasy regény, és készült hozzá egy CD, amin egy bizonyos, korábban a Napoleon Boulevard nevű zenekarban feltűnt énekesnő adta elő az elvileg „fantasys” hangulatú dalokat.
Nem túl nagy sikerrel, bár természetesen akkor is voltak olyanok, akiknek nagyon tetszett a produktum.
 
Ahogy a világ szerepjátékkal megfertőzött felén járkáltam, rájöttem, hogy ezek az „őrültek”, akik ki tudja, hány oldalú kockákat dobálnak, gyakorlatilag mindent be tudnak szerezni, ami a valóban hangulatos és izgalmas játékhoz kell – mindent, kivéve a megfelelő aláfestő zenét.
 
Sokan filmzenékkel próbálkoztak, sokan Enyát szedték elő, de akik egy kicsit keményebb, zordabb, mondjuk így: véres-brutál-gyilkoló-vámpíros-angyalos világban mozgatták a karaktereiket, legfeljebb csak olyanokhoz nyúlhattak, mint a Gathering, később a Nightwish, még később pedig a Tristania.
 
Kis hazánkban azonban nem igazán bukkant fel olyan zenekar, amely megfelelő zenei alapot kínált volna az ilyen RPG-megszállottak számára – vagy ha mégis, azokat a bandákat csak egészen szűk körben ismerték.
 
Most, 2009-ben aztán előállt egy zenekar, a 2006-ban alakult VelvetSeal, ami azt vallja önmagáról, hogy a gótikus vonalat követi, és „tiszta női énekhanggal fűszerezett, de ugyanakkor modern” metált játszik, amelyet „sötét hangulatú, néha már-már progresszív gitártémák” szerepelnek.
 
Itt álljunk is meg. A tiszta nő énekhang stimmel, Gabriella hangja valóban gyönyörű, és remekül illik ehhez a kissé szimfonikus metálhoz. Igaz, ez a hang nem emlékeztet se Tarja, se a Tristaniás lány(ok) üvegharangként csilingelő hangjára.
 
Nem, Gabi hangja nem olyan, amilyet a fantasyn edződött ember az angyalokhoz, vagy az elf csajokhoz képzel – az ő hangja inkább olyan, mint egy kalandozó főhősnőé, aki amellett, hogy rendelkezik a kellő (és elvárt) feminim vonásokkal, kiválóan forgatja a fegyvereit, és állhatatosan, néha könyörtelenül tör a célja a felé.
 
Fogalmam sincs, Gabi hány éves, mivel foglalkozott korábban, de valami furcsa tapasztaltság, érettség érződik a hangjából; olyan „én már ilyet is láttam”, vagy: „én már itt is megperzselődtem” feelingje van az egésznek, de emellett persze végig megmarad csábító, gyönyörű nőnek.
 
Lehet, hogy a magánéletben Gabi egy földre szállt angyal, ez nem számít – a hangjában időnként van valami ravaszság és keménység (ami minden nőben ott bujkál), amivel simán túltesz a nyolclovas kiadó fantasys CD-jén szereplő énekesnőn (ami azért, lássuk be, nem semmi), ami nagyon jól passzol ehhez a zenei alaphoz.
 
Ahhoz a zenei alaphoz, ami tényleg meglehetősen sötét hangulatú, viszont – a zenekar állításával ellentétben – mindenféle progresszivitást nélkülöz.
A dallamok, a riffek rendben vannak, a szimfonikus megoldások hegvonalak nélkül olvadnak hozzá a gitárjátékhoz és a ritmusszekcióhoz, de érzésem szerint van némi gond a hangszereléssel.
 
Vagy… Nem is tudom. Talán nem ez a probléma, hanem az, hogy olyan… „homályosan” szól az egész.
Az rendben van, hogy Gabi hangját próbálják előtérben tartani a zenével – sosem jó, ha egy énekesnőnek egy metsző hangú gitárral kell versenyeznie –, de így az egész olyan… háttérzenés lett.
 
Ez mondjuk nem gond, mert a metal-goth rajongókon kívül szerintem elsődlegesen a szerepjátékosok fogják szeretni/kedvelni ezt a lemezt, ők meg úgyis játék közben hallgatják majd, de…
De úgy érzem, hogy nem kellett volna ennyire „elnyomni” a három, egyébként egyértelműen profin játszó hangszerest.
 
A zene jó, a zenészek nagyon tudnak, a dalok ötletesek, Gabi fantasztikus (és tényleg angolul énekel, lágy akcentusa direkt jó, mert egzotikusabbá teszi az egészet), csak a hangszerelés és a keverés lehetne jobb. Sokkal jobb.
Persze, ismerve a hazai viszonyokat (feltételeket, költségeket stb.) a minőség így is nagyon jó.
 
Remélem, a VelvetSeal-nek sikerül eljutnia oda, hogy a tagok tudásának megfelelő színvonalú körülmények között dolgozzanak, és következő anyaguk hangzása már legalább olyan jó és gazdag lesz, mint az ötleteik – és olyan hangulatos lesz, mint a Lend Me Your Wings című CD borítója.
 
Az RPG-sek ne keressenek tovább. Ez tökéletes aláfestő zene lesz a játékukhoz. A goth-metal-szimfonikus zene kedvelői pedig örülhetnek: ismét felbukkant egy „csillagmag”, amiből szerintem pillanatokon belül valódi „csillag” sarjad.
 
(Azt hiszem, elmegyek egy VelvetSeal koncertre, és meghallgatom, hogy élőben „hasít-e”, vagy sem.)
 
Az együttes tagjai:
Gabriella – ének
Csaba – gitár
Dávid – basszusgitár
Balázs – dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Opening
2. Lend Me Your Wings
3. The One
4. Desperati
5. Torn Within
6. Where Statues Cry
7. The Divine Comedy?
8. FreeFall
9. This Tragic Overture
 
Diszkográfia:
Lend Me Your Wings (2009)