Főkép Komolyzenei hangversenyek végén gyakorta felcsendül néhány ismerős dallam, amikor – Molnár Antal meglehetősen csípős megjegyzését idézve – felcsillan az addig unottan bóbiskoló öregurak és idősebb hölgyek szeme, a közönség dobolni kezd a lábával, hogy végre ütemes tapssal jutalmazhassák azt, amiért valójában eljöttek a koncertre: a ráadást.
 
Brahms híres magyar táncai közül nem egy – elsősorban az ötödik – hasonló népszerűségnek örvend idehaza (furcsamód a ráadás leginkább az egykori Monarchia államaiban bevett szokás), hiszen ki ne ingatta volna még a fejét a 19. század e hatalmas slágereinek valamelyikére, hogy aztán elégedetten térhessen haza, legyen szó akár a legavantgárdabb modernista művekből összeállított, elsőre csak kevesek számára befogadható koncertről, melynek befejezéseként mintegy csak odabiggyesztették csak a kurta művek egyikét.
 
Ám vajon mi lehet az oka ennek a popularitásnak?
 
Elsősorban talán az a könnyedség, ahogy a 11., 14. és 16. tánc kivételével tradicionális magyar dallamok megtalálják a helyüket a német komponista tiszta és eleven zenei struktúráiban.
 
Az eredetileg négykezes, majd később szólózongorára átírt, rövid darabok legközismertebb megszólaltatási formája pedig a nagyzenekarra áthangszerelt változat, mely verziók létrehozásából Brahmson kívül (nos. 1., 3. és 10) többek között Antonín Dvořák (nos. 17-21.) is kivette részét, aki később saját szláv táncaiban „hasznosította” az itt szerzett tapasztalatokat.
 
Ezek a hamisítatlanul romantikus, épp ezért erős nemzeti jelleggel felvértezett táncok tökéletesen illenek az élénkségéről és átélt előadásmódjáról felismerhető Óbudai Danubia Zenekar repertoárjába.
Szinte magam előtt látom, ahogy a Héja Domonkos karmester teljesen átszellemülve, egész testével vezényli a zenekart, akik a tőlük megszokott pontossággal valósítják meg dirigensük elképzeléseit.
 
Különösen a fúvósok és vonósok tökéletes egyensúlyba hozott együttműködése teszi egészen különlegessé, etalonértékűvé a felvételt – de a Danubia Zenekar koncertjeire rendszeresen eljáróknak ez nem okoz meglepetést.
És igen, bizony zsinórmértéknek használható Brahms magyar táncainak legújabb felvétele, amivel összevetve legfeljebb hasonlóan magas színvonalú produkciót tudok elképzelni, jobbat azonban aligha készíthet bárki is.
 
Előadók:
Óbudai Danubia Zenekar
 
Héja Domonkos – karmester
 
A lemezen elhangzó számok listája:
From volume I of the version for piano four hands
1. No. 1 in G minor, Allegro molto
2. No. 2 in D minor, Allegro non assai – Vivace
3. No. 3 in F major, Allegretto
4. No. 4. in F sharp minor, Poco sostenuto – Vivace
5. No. 5 in G minor, Allegro – Vivace
 
From volume II
6. No. 6 in D major, Vivace – Molto sostenuto
7. No. 7 in A major, Allegretto
8. No. 8 in A minor, Presto
9. 9. No. 9 in E minor, Allegro ma non troppo
10. No. 10 in F major, Presto
 
From volume III
11. No. 11 in D dorian, Poco andante
12. No. 12 in D minor, Presto – Poco meno presto
13. No. 13 in D major, Andantino grazioso – Vivace
14. No. 14 in D minor, Un poco Andante
15. No. 15 in B falt major, Allegretto grazioso
16. No. 16 in F minor, Con moto – Presto
 
From volume IV
17. No. 17 in F sharp minor, Andantino – Vivace
18. No. 18 in D major, Molto vivace
19. No. 19 in B minor, Allegretto – Vivace
20. No. 20 in E minor, Poco allegretto – Vivace
21. No. 21 in E minor, Vivace

Eddig az Óbudai Danubia Zenekar alábbi felvételeiről írtunk:
Dohnányi Ernő: Szvit nagyzenekarra, Ruralia hungarica, Amerikai rapszódia (CD)
Johannes Brahms: Hungarian Dances Nos. 1–21 (CD)
Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán: Clip (DVD)

Kapcsolódó írások:
Koncert: Danubia Szimfonikus Zenekar - 2006. február 7., Zeneakadémia
Koncert: A Danubia Szimfonikus Zenekar romantikus hangversenye, Zeneakadémia, 2006. április 14.
Koncert: Danubia Szimfonikus Zenekar, Zeneakadémia, 2006. december 9.
Koncert: Óbudai Danubia Zenekar, Muzsikás Együttes – MuPa, 2008. szeptember 28.
Koncert: Óbudai Danubia Zenekar: A szecesszió zenéje - 2008. december 6., Zeneakadémia
Koncert: Óbudai Danubia Zenekar: Magyar Szimfonikus Körkép – 2009. január 31., Művészetek Palotája