FőképNéhány héttel ezelőtt a tekintélyes Los Angeles Times egy terjedelmes írásban mutatta be a kortárs zene egyik ikonikus alakja, a századik életévében járó amerikai származású zeneszerző, Elliott Carter eddigi pályafutását.
A sors különös kegye folytán a komponista mind a mai napig nagyon aktív: aki belepillant a zenei portfoliójába, bőséggel találhat benne 2005-ben, 2006-ban és a tavalyi évben írt műveket is.

Carter a nagy presztízsű Harvard Egyetemen szerzett diplomát 1932-ben. A diploma megszerzése után az útja egyenesen a mi kontinensünkre vezetett. Méghozzá abba a mesteriskolába, ahol többek között George Gershwin is tanult. 1932 és 1935 között Nadia Boulanger tanítványa volt.

Cartert mindig is olyan zeneszerzőnek tartották, aki konokul járja a saját útját, és nem hajlandó magát feláldozni a gyors siker oltárán. Ezért nem írt többek között gyors népszerűséggel kecsegtető filmzenéket sem.

Egy interjúban így fogalmazta meg a saját alkotói filozófiáját: „Elhatároztam, hogy csak olyan zenét fogok írni, ami érdekel; ami kifejezi gondolataimat és érzéseimet; nem törődöm az aktuális közönséggel”.

Nyilvánvalóan az említett dolgokban kell keresni annak a magyarázatát, hogy Carter művei nem tartoznak a leggyakrabban játszott darabok közé hazánkban.
A norvég kiadó, a 2L közelmúltban megjelent lemeze lehetőséget biztosít minden érdeklődő számára - ha nem is egy koncertteremben, hanem otthon - hogy elmerüljön Carter alkotói világában.

Az amerikai zeneszerző műveit az Oslo-i Filharmonikus Zenekar csellistája, Johannes Martens által vezetett Johannes Martens Ensemble előadásában hallhatjuk.

A kamarazenei album repertoárjában éppúgy jelen vannak a régmúlt felvételei (Pl. az „Elegy” 1948-ból), mint a közelmúltban született kompozíciók (pl. a „Figment No.2: Remembering Mr. Ives” 2001-ből).

Szeretném meghagyni mindenki számára a felfedezés örömét, ezért csak két művet ragadok ki a teljes repertoárból.
Az egyik a produkció nyitódarabja, egy hosszabb lélegzetű szonáta, amelyet a szerző csellóra és zongorára írt („Sonata for Violoncello and Piano”).
Joachim Kjelsaas Kwetzinsky figyelemre méltó érzékenységgel vesz részt a két hangszer párbeszédeiben, és a zongora hangszínét is hol csillogó, hol pedig tompa fényburokba öltözteti.

Ez a szonáta nem egy könnyen fogyasztható darab. De aki rátalál a mélyébe vezető helyes ösvényre, annak megmutatja féltve őrzött titkait.
A hangkapcsolatokon, ritmusokon és harmóniákon keresztül megjelenő zenei történés olyan - a szavakon túli vagy inkább a szavak előtti - üzenetet hordoz, amely mélyen és közvetlenül hat az emberre.
A darab „megszelídítése” hosszabb idő, de állíthatom, hogy megéri a fáradtságot.

A másik pedig a szóló csellóra komponált „Figment for Cello Alone”. Martens remekül gordonkázik, hangszerének szép fanyar hangja van, szinte érezzük, halljuk a fát, az anyagot. Instrumentumának hangja, mivel az érzékekre hat, átfolyik a múltba és az emlékezetünkbe vési be magát.
Az előadó játéka során az egyik pillanatban erőteljes érzelmeket szabadít fel, amelyeket néhány momentummal később már le is nyugtat. Ez a nem egészen hat percbe sűrített erőteljes hullámzás adja meg a mű igazi eszenciáját.

Az albummal történt mélyebb megismerkedés után megállapítható, hogy Johannes Martens zenekara alaposan megtanulta Carter műveit és az összhatás is arról tanúskodik, hogy a muzsikusok tudják: a jó előadás kulcsa többek között a színgazdagság és a ritmikai komplexitás megjelenítése.
A csellóművész által vezetett együttes ezzel az albummal igazán méltóképpen tiszteleg Carter hosszú és termékeny életpályája előtt.

Közreműködők:
Johannes Martens - cselló
Joachim Kjelsaas Kwetzinsky - zongora
Tom Ottar Andreassen - fuvola
Andrej Maevski - klarinét
Anders Nilsson - hegedű
Yi Yang - hegedű
Anders Rensvik - hegedű

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Sonata for violincello and Piano
2. Figment for cello alone
3. Figment No. 2
4. Enchanted Preludes
5. Scrivo in Vento
6. Gra
7. Con Leggerezza pensosa
8. Fragment No. 1
9. Fragment No. 2
10. Elegy

Diszkográfia:
Chamber Music By Elliott Carter (Figments and Fragments) (2008)