Főkép

Hogy honnan lehet tudni, hogy a franciák egyik legtündöklőbb pop-csillaga új albummal tér vissza? Onnan, hogy rajongói már hónapokkal a lemezmegjelenés előtt találgatásokba kezdenek az albumcímet illetően. Ezúttal sem történt ez másként. Onirique, LSD, Septieme Aile, Confluence Project, és Purulences - ezek voltak a rajongói változatok, melyek közül az Onirique-et még a francia bulvársajtó is biztosnak vélte. Mylene Farmer augusztus 25-én megjelenő albuma azonban a Point de Suture címet viseli - egy Al Pacino idézetre (Carlito útja - a franciáknál L’impasse címmel futott) hivatkozva: „...tous les points de suture du monde ne pourront me recoudre”.

Az énekesnő 2005-ben jelentetett meg utoljára nagylemezt, az Avant que l`ombre... címet viselő korongot, melyre rekord-mennyiségű (14, a rejtett track-kel együtt 15) dal került fel. Bár, az LP Franciaországban kétszeres platinalemez lett, és az album-chartokon is elég jól szerepelt, az újságíróktól több olyan kritikát is kapott, hogy „nem forradalmi”, „sem nem túl meglepő, sem nem igazán újszerű”, „mindig ez a sötét romantika”. Igazuk volt-e, vagy sem, egy biztos, a Point de Suture-ről ugyanez már aligha mondható el.

Rögtön a beharangozó kislemezen (Dégénération) érezhető ez az éles váltás. A június közepétől legálisan elérhetővé tett dal egy hipnotikus elektro-szerzemény, fémes ritmussal, és minimalista szöveggel - nem egy tipikus nyári sláger, mégis egyből a DJ-k kedvencévé vált. A hozzá készült klipet Bruno Aveillan jegyzi, akinek nevéhez számos TV-reklám fűződik. A Prágában leforgatott video képileg is visszaadja a szám hangulatát - kicsit Az ötödik elem stílusában, és egy, Patrick Süskind Parfümjét idéző, extatikus-erotikus tömegjelenettel.

Ez az erőteljesen technoba hajló hangzás végigvonul szinte a teljes albumon. Bár, Mylene Farmer zenéjében mindig is jelen volt az elektronika, ennyire erősen utoljára talán 1991-ben, a L’Autre… című nagylemezén érhettük ezt tetten. És talán az az album volt utoljára ennyi potenciális slágerrel telítve. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi Mylene Farmer nagylemez szűkölködne a slágerekben, de a Point de Suture 10 dalából 9 biztosan megállná a helyét kislemezen is.

Rögtön a második dal - az album a „Dégénération” időtartamában kibővített verziójával indul - egy ilyen tökéletesen megkomponált pop-gyöngyszem. Az „Appelle mon numéro” nálam biztos befutó! A „Je m`ennuie” is esélyes a kislemez-várományosok között, és biztosan megmozgatja majd a jövő évi Mylene Farmer turné közönségét is. Nemkülönben a „Paradis inanimé”, mely rockos erényeket is megvillant - remek koncertnyitó szám lehetne belőle.

Mylene Farmer több duettet is énekelt már, ezek egytől-egyig megjelentek kislemezen is. A Mobyval közösen előadott, darkos színezetű szinti-szerzemény, a „Looking For My Name” nemzetközi sikerre is bizton számíthat, ha single lesz belőle. Úgy tűnik, a tavaly előtti közös projekt (Moby „Slipping Away” című dalának duettesített változata) ösztönzően hatott mindkét művészre. A nagylemez egyik legkiemelkedőbb dalát köszönhetjük ennek.

A címadó szerzemény (Point de Suture) egy szép ballada, a megszokott Farmer/Boutonnat stílusban.
Mylene Farmer egyik erőssége ezeknek a lírai számoknak az (élő) előadásában rejlik, az Avant que l`ombre... albumra viszont túl sok jutott belőlük, ezért némelyikük töltelék-ízűvé vált. A kevesebb néha több mottóra alapozva, ezzel a dallal megint a legjobb formáját hozza az énekesnő.

A következő szám (Réveiller le monde) megint egy kellemesen popos dal, a L`Histoire d`une fée, c`est..., vagy a C`est une belle journée stílusában. Ugyanezt mondhatjuk el a „Sextonik” című dalról, mely minden bizonnyal a koncerteken is remekül fog működni. Engem egy kicsit a „Pas de doute” című dalra emlékeztet, ’91-ből, mely a „Libertine - Pourvu qu`elles soient douces” páros folytatása. A „C`est dans l`air” kicsit szakít az előbb említett popdal struktúrával - a refrént leszámítva, mely tipikus Boutonnat-féle zenei megoldásokat tartalmaz -, és a „Je t`aime mélancolie” valamint az „Alice” című formabontó Mylene Farmer számok nyomdokán halad. Egy újabb csúcspont!

A záró tétel (Si j`avais au moins revu ton visage) egy fájdalmasan szép kompozíció, és méltó megkoronázása az albumnak. Hasonlóan teátrális befejezése lehetne a jövő évi koncerteknek, mint amilyen az „Avant que l`ombre...” volt 2006-ban, a Bercy-ben. Talán nem véletlen, hogy a "Si j`avais au moins revu ton visage" záró taktusait használta fel az NRJ a 2009-es turné reklámjához..

És ezzel még nincs vége, hiszen lesz még egy rejtett track is az albumon, melyről azt nyilatkozta a művésznő, hogy ezt a dalt ajánlja első meghallgatásra mindazoknak, akik most ismerkednek zenéjével. Nem kell tehát megijednie annak, aki még nem hallotta Mylene Farmert! Itt a remek alkalom, hogy végre más is felfedezze őt magának - ahogyan ezen sorok írója is tette, bő tíz évvel ezelőtt.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Dégénération (Album version longue)
2. Appelle mon numéro
3. Je m`ennuie
4. Paradis inanimé
5. Looking for my name
6. Point de suture
7. Réveiller le monde
8. Sextonik
9. C`est dans l`air
10. Si j`avais au moins revu ton visage + Ave Maria

Diszkográfia:
Cendres de Lune (1986)
Ainsi soit je… (1988)
En concert (1989) koncert
L’Autre… (1991)
Dance Remixes (1992) válogatás
Anamorphosée (1995)
Live a Bercy (1997) koncert
Innamoramento (1999)
Mylenium Tour (2000) koncert
Les Mots (2001) válogatás
RemixeS (2003) válogatás
Avant que l’ombre… (2005)
Avant que l’ombre… a Bercy (2006) koncert
Point de suture (2008)