FőképHa valaki túl sokat szerepel bulvármagazinokban, az emberek hajlamosak túlságosan egysíkú képet kialakítani róla. Istenítik vagy gyűlölik, elfogadják vagy elutasítják, de leginkább a nyelvüket szeretik köszörülni rajta.
Még ennél is veszélyesebb, hogy sokan szívesen lesajnálják a celebeket. Nem egy esetben persze joggal, ám a zenét nem lehet egyszerűen felfújni (ha mégis, hamar kipukkad a lufi), nem lehet szemetet eladni legalább viszonylagos minőség helyett.

Hogy Britney Spears nem egyszerűen viszonylagos minőséget képvisel, nem csak a „Baby One More Time”, a „Stronger”, a „Toxic” és még számos sláger átütő sikere bizonyítja, hanem az is, hogy a finn dallamos death metal csapat, a Children Of Bodom az „Oops!… I Did It Again” igencsak pergős és élvezhető feldolgozását jelentette meg az In Your Face maxilemezen.
És nehogy bárki tévedésbe essen - pocsék alapanyagból nem lehet remekművet alkotni. Ma már legalábbis senki sem képes rá.

Márpedig a Britney képességeibe vetett hit mostanában megingani látszott. Pályájának eddigi legkeservesebb mélypontját valószínűleg épp a bulvármédia idézte elő, ha nem is közvetlenül, de a túlzott sztárolással és az ezzel egyidejű pocskondiázással, no meg az énekesnő magánéleti ügyeinek kurkászásával.
Ezért is érdekelt, vajon sikerül-e a tiniként befutott lánynak kikecmeregnie a kátyúból.

Új albuma alapján mindenképp jó úton halad. Azt persze nem állítanám, hogy az első, valóban kirobbanó sikert ismétli a Blackout, vagy a lemezre felkerült bármely felvétel, de azt kijelenthetem, hogy összességében korrekt popdal-gyűjteményt kapunk.

A hangzás elvontabb, elektronikusabb valamivel a korai próbálkozásoknál, ám közel sem annyira minimalista, mint mondjuk Madonna (az egykori példakép) American Life-ja, vagy az ugyanabban az évben kiadott Britney-lemez, az In The Zone.

A bonyolultságot nélkülöző ritmusok és az egyszerű, már-már kedves dallamok annak ellenére hatásosak, hogy Britney hangja nélkülözi példának okáért a nem is oly régen fantasztikus albummal előállt Christina Aguilera erőteljességét, vagy a már említett Madonna szofisztikáltságát és keménységét. Vagy tán épp ezért.

És bár e melódiák néha a Crazy Frog komolytalanságát idézik, még ha távolról is, a „Heaven On Earth”, vagy épp a „Toy Soldier” a maga egyszerűségében inkább letisztultak és jól táncolhatók, mintsem túlzottan szimplák vagy gyermetegek.

A „Freak Show” és az „Ooh Ooh Baby” pedig kifejezetten izgalmas, jól megírt számok. Olyannyira, hogy ha metál zenekarom lenne, bizonnyal ez utóbbit választanám ki átültetésre, keményítésre. Kétségtelenül beindítaná a közönséget, és az eredeti szám is kifejezetten hatásos koncertszámnak ígérkezik.

Ha sikerül kibékülnünk a ténnyel, hogy a popzene bevallottan pusztán szórakoztató műfaj, és nem akar Beethoven kilencedik szimfóniájához mérhető örök műveket létrehozni, és feledni tudjuk a bulvárhírekből sugallt szemléletet, Britney új lemezével sem lesz semmi bajunk. Nekem legalábbis nincs.
És jóllehet táncolni nem fogok rá, mivel diszkóba, partikra nem járok, szívesen hallgatom az új albumot.

Előadó:
Britney Spears - ének

Közreműködők:
Marcella Aracia - programozás
Bloodshy & Avant - billentyűs hangszerek, programozás, basszusgitár, gitár
Fredwreck - billentyűs hangszerek, gitár
Henrik Jonback - gitár, basszusgitár
Klas Ahlund - basszusgitár
Erick Coomes - gitár, basszusgitár
Freescha - billentyűs hangszerek, programozás

Jim Beanz - ének, vokál
Robyn Carlsson - vokál
Keri Hilson - vokál
Corte Ellis - vokál
Candice Nelson - vokál
Ezekiel Lewis - vokál
Sean Garrett - vokál
Windy Wagner - vokál
Kara DioGuardi - vokál
Pharrell Williams - vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Gimme More
2. Piece of Me
3. Radar
4. Break The Ice
5. Heaven On Earth
6. Get naked (I Got A Plan)
7. Freakshow
8. Toy Soldier
9. Hot As Ice
10. Ooh Ooh Baby
11. Perfect Lover
12. Why Should I Be Sad

Diszkográfia:
…Baby One More Time (1999)
Oops!… I Did It Again (2000)
Britney (2001)
In The Zone (2003)
Blackout (2007)
Circus (2008)
The Singles Collection (2009) válogatás
Femme Fatale (2011