Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Joshua Redman: Back East (CD)

Miután Joshua Redman húzós, elektrifikált Elastic Band nevezetű formációjával 2002-ben és 2005-ben két igazán dögös lemezt rögzített jazz-funk stílusban, idén úgy határozott, hogy az akusztikus jazz mellett teszi le voksát.

Ennek eredménye a Back East című triólemez, mely három különböző ritmusszekció és három vendégszaxofonos közreműködésével készült.
Azért korábbi kiadványok rajongói se lógassák az orrukat: Sam Yahel új, Truth and Beauty című albumán a szaxofonos ismét az Elastic Banddel fúj.

A borítón díszelgő Back East cím érdekes kétértelműséget rejt, mely sok mindent elárul magáról a lemezről.
Egyik értelmezésben a szaxofonos visszatér a keleti partra, ahhoz a modern, swing-alapú jazzhez, amit ő maga az east coast-tal azonosít. Saját elmondása szerint az ő zenéjéhez is nagyban hozzájárult a keleti part, stílusa New Yorkban forrott ki igazán, zenéje tehát ott gyökerezik.

Ennek tudatában nem is csoda, hogy Redman új lemezén három New York-i (tehát keleti) illetőségű ritmusszekciót állított maga mellé: a muzsikus szerint „erőteljes, lendületes és tiszta hangzású” Larry Grenadier-Ali Jackson kettőst; a „vizenyős, organikus és energikus” Reuben Rogers-Eric Harland párost; és a „megfontolt, nagy átéléssel játszó és virtuóz” Christian McBride-Brian Blade duót.

Másik értelmezés szerint a muzsikát hallgatva sokszor ránk köszönnek "non-western" - tehát közel-keleti, indiai, indonéziai és afrikai - hatások.
A szaxofonos honlapján olvashatjuk, hogy ezek a hatások valamilyen szinten mindig benne voltak zenéjében, csak éppen ebben a zenei környezetben ezek most erősebben előjönnek, mint máskor. Ez a szerzemények címeiből is világosan látszik.

Redman mellett három másik szaxofonos is helyet kapott a lemezen: Chris Cheek, Joe Lovano és a művész apukája, Dewey Redman, aki a lemez felvételét követően, 2006 szeptemberében elhunyt, és akinek ez volt az egyik utolsó munkája.

Dewey fújt Keith Jarrett hetvenes évekbeli lemezeinek legtöbbjén, és olyan muzsikusokkal játszott, mint Ornette Coleman, Don Cherry, Charlie Haden és Ed Blackwell (utóbbi hárommal az Old And New Dreams nevezetű formációban). Isten nyugosztalja!

A lemez az Oklahoma című musicalből ismert „The Surrey With The Fringe On Top” klasszikussal veszi kezdetét. Itt finom, bopos hangvételű, igazi east coast jazzmuzsikát hallhatunk.
Ezt követi a szintén igen gyakran feldolgozott „East Of The Sun (And West Of The Moon)” című örökzöld. Ebben az az érdekes, hogy a szerzemény Stan Getz 1955-ös The West Coast Jazz című duplalemezén vált igazán híressé.

Emellett a zenében kikerülhetetlenül ott lapulnak a közel-keleti és afrikai, azaz a "non-western" hatások. Aki ezek után nincs tisztában a kétértelműséggel...
Joshua Redmant mindkét nótában Larry Grenadier bőgős és Ali Jackson dobos támogatja.

A „Zafarah”-ban Redman káprázatosan fúj szopránszaxofonján, letisztult játékával egyszerűen nem lehet betelni. Christian McBride és Brian Blade (kedvenc ritmusszekcióm a lemezről) éppen annyit nyújt, amennyit kell, stílusos finomsággal leheletnyi bőgő-dob alapot pakol a szaxofonos alá.

Wayne Shorter keleti ízvilágú „Indian Song”-jában Joe Lovano is betársul kvartetté bővítve a triót. A McBride-Blade duó sokszor cikornyásan, mégis végig visszafogottan pumpálja a ritmust a két tenor alá, akik - nem meglepő módon - mesterien fújnak.
Aki kedveli a modern hangzású, akusztikus jazzt, azt biztosan nem fogja csalódás érni.

Sonny Rollins 1957-es Way Out West című felvétele érezhetően nagy hatást tett az ötven évvel későbbi, szinte tudatosan az évfordulóra készített Back Eastre. Ezt mi sem mutatja jobban, mint a legendás korongról átemelt két szerzemény, az „I`m An Old Cowhand” és a „Wagon Wheels”.

Redman mindkét nótát Reuben Rogers bőgős és Eric Harland dobos segítségével rögzítette.
A végeredmény első osztályú, erőteljes hard bop muzsika. Amúgy a Way Out West ehhez a lemezhez kiemelten ajánlott hallgatnivaló akár elő-, akár utótanulmánynak, meg amúgy is... Sonny Rollins baromi jó.

A címadó „Back East” méltó folytatása Rollins-blokknak. Redman húzós jazztémája és velőtrázó improvizációi, a Rogers-Harland páros rugalmas, zajos alapja illetve a bőgő- és a dobszóló mintha kicsit az avantgárd felé venné az irányt.

Az ezt követő „Mantra #5” című szerzeményében maga a szerző, Chris Cheek is helyet kap. Larry Grenadier és Ali Jackson (csak úgy, mint a McBride-Blade páros pár nótával ezelőtt) csupán neszel: a bőgős különösen lágyan pengeti a húrokat, a dobos pedig puszta kézzel játszik dobszerelésén.
Erre illeszkednek a szopránszaxofonok keleties dallamai.

Az „Indonesia”-ban Jackson egy szál csörgődobon játssza a keleties ritmusokat Joshua Redman tenorja alá. Grenadier még az elején rákap a téma dallamára és némi variációval fűszerezve egész végig azt búgatja.
Ezek után előbújik Joshua apja, Dewey Redman, hogy tiszteletét tegye a John Coltrane-féle "India" mesés feldolgozásában.
A szám rövid apja-fia tenor-szóváltással indul, majd felcsendül a téma és kezdetét veszik a szebbnél szebb szólók. A két fúvós játékának, a két különböző generáció megközelítésének különbözőségét érdemes megfigyelni.

A legszebb pillanatok a lemez végére maradtak. Az utolsó, „GJ” című nótában Dewey Redman egyedül, szinte acapellában fúj... könnyfakasztóan szépségesen. Hidegként futkos a hátamon a gyönyör, amikor meghallom ezt a karakteres altszaxofont.
Hallhatjuk, hogy Dewey a jazznek soha nem a könnyedebb oldalát képviselte, játéka itt is rettenetesen súlyos és vehemens, mely garantáltan nyomot hagy a hallgatóban.

Ezek a megható utolsó szavak méltó befejezései mind a lemeznek, mind egy életműnek. A Back East, ha valakinek az első tíz szám alapján nem maradt volna emlékezetes, az utolsó szerzemény miatt bizonyosan minden jazzrajongó fejébe vésődik.

Előadó:
Joshua Redman – tenor- és szopránszaxofon

Közreműködők:
Joe Lovano – tenorszaxofon
Chris Cheek – szopránszaxofon
Dewey Redman – tenor- és altszaxofon
Larry Grenadier – bőgő
Ali Jackson – dob
Reuben Rogers – bőgő
Eric Harland – dob
Christian McBride – bőgő
Brian Blade – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Surrey with the Fringe on Top
2. East of the Sun (and West of the Moon)
3. Zarafah
4. Indian Song
5. I`m an Old Cowhand
6. Wagon Wheels
7. Back East
8. Mantra #5
9. Indonesia
10. India
11. GJ

Diszkográfia:
Joshua Redman (1993)
Wish (1993)
Moodswing (1994)
Joshua Redman Captured Live (1994)
Spirit of the Moment - Live at the Village Vanguard (1995)
Freedom in the Groove (1996)
Timeless Tales for Changing Times (1998)
Beyond (2000)
Passage of Time (2001)
Elastic (2002)
Momentum (2005)
Back East (2007) Compass (2009)


Fekete Ádám - 2007. augusztus 28.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!