Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

John Zorn: Six Litanies for Heliogabalus (CD)

Egy ideje felhagytam a próbálkozással, hogy megszeressem John Zorn zenéjét. Csak és kizárólag a Masada formációval felvett albumait vagyok képes meghallgatni, igaz, mára már mind a tíz korong legnagyobb kedvenceim közé tartozik.

Azonban a szaxofonos szólóalbumai (amikből évente általában több is megjelenik), illetve a Naked City és a Painkiller nevezetű projektek már abba a kategóriába tartoznak, amit én lehetőség szerint messze elkerülök. Azért néhány szót ejtsünk ezekről a bandákról is.

A Naked City volt Zorn vezető zenekara a Masada mellett. Kegyelmet nem ismerve kombinálta a thrash metált a free jazz-zel jobbnál jobb muzsikusokat gyűjtve maga köré.
A Painkiller a Naked Cityhez hasonló projekt: ők játsszák a legidegesítőbb és legelvetemültebb free jazz heavy metált, amit el lehet képzelni. Zenéjük 100% improvizáció.
Ezek tehát azok a zenei alakulatok, amiket épeszű olvasóinknak nem tudok ajánlani. Mint már említettem, egy ideje én is felhagytam a próbálkozással, hogy megszeressem őket.

A közelmúltban próbaképpen beszereztem a szaxofonos egyik legújabb munkáját, a Six Litanies for Heliogabalus című szólóalbumot.
Utómunkálatként meghallgattam két korábbi, hasonló bukéjú kiadványát, a tavaly megjelent Moonchildot és az Astronome-ot. A háromból kétségtelenül a tárgyalt lemez fogott meg legjobban.
Habár egy ideje már lemondtam Zorn avant-hardcore vonulatának megkedveléséről, ez az anyag mégis teljesen letaglózott.

Heliogabalus római rémuralkodó volt. Négy éven át (Kr. u. 218-222) volt hatalmon. Leghírhedtebb rémtettét Lawrence Alma-Tadema 1888-ban készült gyönyörű festménye is megörökítette: gyanútlan vacsoravendégeit úgy fojtotta meg, hogy fentről ezernyi illatozó rózsaszirmot szórt rájuk.
Ez a legendás történet adott alapot Zornnak, hogy felvegye ezt a véleményem szerint fantasztikus anyagot. Ezért láthatóak vörös szirmok a lemez borítóján.

A lemezen a szaxofonos mellett Jamie Saft orgonál, Trevor Dunn basszusgitározik, Joey Baron dobol, Ikue Mori kezeli az elektronikákat és Mike Patton ontja magából a lekülönbözőbb hangokat.

Mindannyian a zenekarvezető New York-i illetőségű avant-garde köréhez tartoznak: Saft játszotta fel a „Book of Angels” sorozat első fejezetét (Astaroth), mely kizárólag Zorn-szerzeményeket tartalmaz; Dunn-nal a komponista néhány filmzenei lemezén (Filmworks XII, XIII, XIV) találkozhatunk; Baron a Masadában és a Naked Cityben verte a bőrt; Mori és Patton pedig a Hemophiliac kísérleti formáció tagjai.

Rajtuk kívül egy háromtagú kórus is helyet kapott a korongon (Kirsten Sollek, Martha Cluver és Abby Fischer személyében).

A háromnegyed órás mű hat tételből, azaz hat litániából áll.

A „Litany I” rögtön belecsap. Trevor Dunn széttorzított basszusgitárja förtelmesen dörmög, Joey Baron dobalapja a free jazz és death metal között lavírozik, agresszíven töri az ütemeket, Mike Patton emberfeletti sikolyokat hallat, torkaszakadtából ordít, mintha élve beleznék, Jamie Saft vékonyka templomi orgonája pedig szellemként lengi be nótát.

A harmadik percben minden elhallgat, csak a szépen éneklő női kórus, az orgona és Ikue Mori leheletnyi elektronikái szőnek hálót a némaság fölé. Fél perc után újra beindul a pörgés, Saft is elveszti az eszét, föl-le futkorászik hangszere billentyűi között.
Az ötödik percben visszatér a halk kórus és a csilingelő orgona. Mindeközben Patton megfullad a saját hányásában. Aztán Dunn disznóbasszusa hirtelen megint belecsap és a free jazz metálba végre valahára John Zorn lélegzetelállító szaxofonja is bekapcsolódik.
A tétel kísérteties suttogással ér véget: „Heliogabalus, Heliogabalus...”

A „Litany II” elején Joey Baron ropogósra kevert dobján fantasztikus, free-be hajló jazz-alapot stabilizál, miközben Mori félelmetesebbnél félelmetesebb hangeffekteket csikar ki laptopjából.
Ezek után bulldózerként tipor földbe a brutális négynegyed, Patton nyögvenyelős patkányhangokat varázsol elő torka mélyéről, Zorn átsikongat szaxofonján.

Egy hirtelen generálpauza után a káosz hirtelen rendezetté válik: a basszusról lekerül a torzítás, az előbb zavarodott, durva dob most lágy és kiegyensúlyozott, és a finoman játszadozó orgona kerül középpontba.
Négy percen át így, csendesen és pszichedelikusan pilledünk, miközben férfiak és nők beszélgetését, suttogását, önfeledt nevetgélését hallgatjuk.
Aztán hirtelen lehullnak a rózsaszirmok... kitör a pánik, beáll a káosz, torzítás vissza, ordítozás, mindenki fut, amerre lát, de akkor már késő, túl késő.

A „Litany III” egy percnyi hátborzongató morgás, lihegés, finom cin- és orgonajáték után ismét átcsap Naked City-t idéző thrash jazz-mészárlásba.
A basszusgitár gyötrő deformáltsága, Patton hangszálszabdaló üvöltései, a szaxofon magas nyikorgó hangjai és az enyhén kaotikus és kellően gonosz dob mindent megtesz, hogy kiüldözze a hallgatót a világból.
A csendes részben Joey Baron neszelő, seprűzős dobjára Ikue Mori ajtónyikorgató és rágcsáló-hangmintákat pakol.

Közben beúszik a már hallott a „Heliogabalus, Heliogabalus...” ütemes suttogása. Egy hirtelen kitörés után a kórus veszi át a stafétabotot, drámai hármashangzatokkal bilincselve le a hallgatóságot.
Eközben Mori hergeli az elektronokat, Patton pedig hátborzongatóan liheg, csak úgy, mint a litánia legelején. Egy újabb kitörés után következik a kedvenc részem, Saft durvulós orgonaszólója, ami egyenesen a katarzisig vezet.

A „Litany IV” Mike Patton bő nyolcperces magánszáma. Egyszerűen hihetetlen, miket művel a hangjával: eleinte a patkányok futkorászását imitálja, majd olyan halálsikolyt ereszt szélnek, hogy az embert a hideg rázza.
Zihál, morog, fullad, röhög, hány, suhog, sikolt. Elénk tárja a félelem, a gonoszság, a tébolyodottság, a káröröm, a borzalom és a halál hangjait úgy, hogy azokat maga a hallgató is teljes mértékben át tudja érezni az adott pillanatban. Borzalmas és egyben gyönyörűséges.

Patton egyébként frontembere (olykor csak volt) a Faith No More, a Mr. Bungle, a Tomahawk, a Fantomas és a Peeping Tom nevezetű csapatoknak, amikben hallhatjuk, hogy énekelni is bámulatosan tud.

A „Litany V” négy és fél perce tömör - ám precízen felépített - elmeháborodottság. A dobos és a basszeros egyperces zúzása után bekapcsolódik az angyali kórus és a templomi orgona, majd folytatódik az elszállás, most már John Zorn és beleadja magát a csirkedarabolós kavalkádba.

Néha free jazzesen szétesünk, majd újra összeállunk, a jazzmetál-dobalapon Patton és Saft kegyelmet nem ismerve improvizál, ki-ki a maga eszközeivel.
Szinte egy pillanatig sincs megállás, a muzsikusok végigrombolják a négy és fél percet, de ez mégis valahogy sokkal élvezhetőbb nekem, mint a Naked City vagy a Painkiller felvételei. Így hát menekülés helyett inkább rázom a loboncom.

A „Litany VI” zagyva effektekkel indul, aztán megjelenik a kórus. Közben az orgonista is felzárkózik, finom, elnyújtott akkordokkal festi alá az énekesnők szívszorító dallamát és Ikue Mori denevérhangú elektronikáit.
Hátul Baron épp hogy hallhatóan neszel a pergőn, ismét megjelennek a félelmetes hangok, amik egyre hangosabban suttogják: „Heliogabalus, Heliogabalus...”.

Mikor már nagyon félünk, a zenekar hirtelen bekattan egy rövid, de annál véresebb free thrash jam formájában. Az utolsó fél percben lenyugodnak a kedélyek, visszatér a nyugtató kórus, ami kivezet minket ebből a gyötrelmes és gyönyörűséges lemezből.
Az utolsó öt másodpercben azért még egyszer szétaprít minket a banda.

A Six Litanies for Heliogabalus végigvezet minket a római császár őrületének útján. Miként helyettesítette a római főistent, Jupitert Sol Invictus napistennel, miként vette el öt feleségét, köztük saját férfiszolgáját, Hieroklészt, miként fojtotta meg vacsoravendégeit rózsaszirmokkal és miként végeztetett ki ártalmatlan embereket minden ok nélkül.

John Zornt ez a beteg elme ihlette meg, ez adta meg az alapot ehhez a gyönyörű munkához, mely érzékletesen ábrázolja, hogy tulajdonképpen mi is áll e borzalmas rémtettek mögött. Valószínűleg pont a koncepció miatt éreztem hitelesebbnek és ezáltal élvezetesebbnek a free jazz és a thrash metál csavarodott párosítását.

A Six Litanies for Heligabalus ismét felkeltette az érdeklődésemet Zorn zenéje iránt. Úgy érzem, érdemes újból próbálkoznom. De ha soha nem is leszek Naked City és Painkiller-fanatikus, ezt az albumot mindenképp felírom a kedvenceim közé.

Az együttes tagjai:
John Zorn – szaxofon
Trevor Dunn – basszushangszerek
Joey Baron – dob
Jamie Saft – orgona
Ikue Mori – elektronikák, „laptop”
Mike Patton – ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Litany I
2. Litany II
3. Litany III
4. Litany IV.
5. Litany V.
6. Litany VI.

Diszkográfia:
The Classic Guide to Strategy: Volume 1 (1981)
Yankees (1983)
Locus Solus (1983, 1997)
Ganryu Island (1984, 1998)
The Classic Guide to Strategy: Volume 2 (1985)
The Big Gundown (1986)
Spillane (1987)
Spy vs Spy (1989)
Elegy (1992)
First Recordings 1973 (1995)
Kristallnacht (1993)
Bar Kokhba (1996)
The Classic Guide to Strategy (1996)
Duras: Duchamp (1997)
New Traditions in East Asian Bar Bands (1997)
Angelus Novus (1998)
Aporias (1998)
The Bribe (1998)
Godard/Spillane (1999)
The String Quartets (1999)
The Big Gundown: 15th Anniversary Special Edition (2000)
Xu Feng (2000)
Cartoon S/M (2000)
Madness, Love and Mysticism (2001)
Songs from the Hermetic Theater (2001)
Chimeras (2003)
Magick (2004)
Mysterium (2005)
Moonchild: Songs Without Words (2006)
Astronome (2006)
Six Litanies for Heliogabalus (2007)
From Silence to Sorcery (2007)


Fekete Ádám - 2007. augusztus 6.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (John Zorn)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!