Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Rush: Snakes & Arrows (CD)

Némileg zaklatottan telt nap után ültem le a tizennyolcadik Rush sorlemez meghallgatásához. Aggodalommal vegyes kíváncsisággal hallgattam az első taktusokat – vajon milyen muzsikát rejt a kis préselt korong.
Vajon az öt évvel korábbi Vapor Trails vonalát viszik tovább, ami ugyebár tudvalevőleg kemény, mondhatni metal felfogású darab volt, komor szövegekkel, vagy váltanak, és valami egészen mással lepik meg rajongóikat szerte a világban?

Nagyjából tizenöt másodperc után megnyugodva dőltem hátra székemben, a zene első fülelésre a Roll the Bones világára emlékeztet. Egy-két szám múlva már tudtam, az album inkább rock, mint metal, de ami a legfontosabb, a hangsúly a dalokon és a dallamokon van.

Gyakorlatilag a nyitó „Far Cry” elvégzi a lényegi munkát, tudatosítja, ez a három „öregember” még mindig verhetetlen, ha egyszerűnek tűnő, mégis fogós nótáról van szó. Kőkemény gitárhanggal indul, ami nem sokkal később árnyalatnyit ellágyul, és már itt is van a fődallam, a maga egyszerűségével és ragadósságával.
Amikor pedig a basszusgitár átveszi a vezetés, és a szólógitár csak alapod ad mindehhez, számomra egyértelművé válik: nem csupán a 2007-es nyár egyik legjobb rockszerzeményét halljuk, hanem az is újfent igazolást nyert, miért tartják a Rusht progresszív rock trióként számon.

Geddy Lee hangja továbbra is jellegzetes, ugyan bársonyosnak nem mondanám, miként az operába sem fogják vendégszereplésre invitálni, mégis nektárkánt frissíti a lelket, miközben azért nyugtatóan is hat.
A hangzás arányos, mindent jól hallani, dobok és gitárok egyaránt elől vannak, közvetlenül az énekkel egyvonalban. Az egészre a koronát Neil Peart szövege teszi fel – már csak ezért is érdemes megtanulni angolul. (Ez az állítás egyébként, mármint mennyire jók a dalszövegek – egészen a záró „We Hold On” opuszig érvényes.)

A három instrumentális darabot leszámítva nem találunk rövid kompozíciót az albumon, két instrumentális tételen kívül minden legalább négy percnél hosszabb, de ennek ellenére egyik sem tűnik túl hosszúnak, vagy uram bocsá’ unalmasnak.
A tagság hangszeres tudását főként az elkészült dalok díszítésére fordítják, aminek végeredménye egy gyönyörűségesre sikeredett ZENÉVEL kitöltött feledhetetlen óra.

Vannak részek, amik a metalosabb Vapor Trails időkre hajaznak, itt-ott blues momentumok is feltűnnek, de az egész kellőképpen változatos, karcosság helyett inkább hajlékonysággal bűvöli el a hallgatót.
Azért szó sincs AOR produkcióról, annál ez fémesebb, izgalmasabb, érdekesebb, igazából nem is találok rá megfelelő jelzőt, mivel a hatást szívem szerint ellentétes párokkal jellemezném, úgymint visszafogottan lendületes, vagy rafináltan egyszerű, esetleg kirobbanóan lassú.
Reménytelen, ezért maradjunk a zseniálisnál.

Mindebben nagy szerepe van Alex Lifeson zeneszerzői módszerének, ugyanis ezúttal gyakran használt komponálás közben akusztikus gitárt.
Ennek köszönhetően zeneileg világos, áttekinthető, ha úgy tetszik szellős lett a Snakes & Arrows. Az elektromos gitárhoz sem ragaszkodik mindenáron, hiszen van, ahol akusztikus hangszeren játssza el a maga részét.
Az sem utolsó szempont, hogy szinte alig hallani szintetizátort.

A zenekar modernségét ezúttal nem a hangzás és a végleges muzsika jelzi, hanem az album megszületése.
Egy ideje ugyanis Peart Kaliforniában él, míg a többiek Kanadában maradtak. 2006 januárja (ekkor kezdett el Lee és Lifeson dolgozni az új lemezen) és szeptembere között főként a neten keresztül kommunikáltak.
Az biztos, hogy őket nem háborgatta a kiadó, mikor készülnek már el végre az anyaggal. A végleges felvételre, keverésre 2006 november-december hónapokban került sor – immáron New Yorkban.

Az együttes tagjai:
Geddy Lee - basszusgitár, ének, szintetizátor
Alex Lifeson - szóló és akusztikus gitár, háttérvokál
Neil Peart – dob

Közreműködik:
Ben Mink

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Far Cry
2. Armor and Sword
3. Workin` Them Angels
4. The Larger Bowl (A Pantoum)
5. Spindrift
6. The Main Monkey Business
7. The Way The Wind Blows
8. Hope
9. Faithless
10. Bravest Face
11. Good News First
12. Malignant Narcissism
13. We Hold On

Diszkográfia:
Stúdiólemezek:
Rush (1974)
Fly by Night (1975)
Caress of Steel (1975)
2112 (1976)
All the World’s a Stage (1976) koncert
A Farewell to Kings (1977)
Hemispheres (1978)
Permanent Waves (1980)
Moving Pictures (1981)
Exit... Stage Left (1981) koncert
Signals (1982)
Grace Under Pressure (1984)
Power Windows (1985)
Hold Your Fire (1987)
A Show of Hands (1989) koncert
Presto (1989)
Roll the Bones (1991)
Counterparts (1993)
Test for Echo (1996)
Different Stages (1998)
Vapor Trails (2002)
Rush in Rio (2003) koncert
R30: 30th Anniversary World Tour (2005) koncert
Snakes & Arrows (2007)

Válogatáslemezek:
Archives (1978)
Rush Through Time (1981)
Chronicles (1990)
Retrospective I (1997)
Retrospective II (1997)
The Spirit of Radio: Greatest Hits 1974-1987 (2003)
Gold (2006)
Retrospective 3 (2009)


Galgóczi Tamás - 2007. július 19.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!