FőképChuck Schuldiner (1968. május 13. - 2001. december 13.) és az általa vezetett Death együttes nem kevesebbel ajándékozta meg a heavy metal muzsikát kedvelőket, mint magával a death metallal.
Még akkor is áll a fenti állítás, ha a menetrendszerűen bekövetkező tagcseréket is figyelembe veszem, hiszen a zenekar komponistája Schuldiner volt.

Neki köszönhetjük a kétlábdob és pincébe szalajtott hörgés összepászítását, no meg azt a tempót, amitől bármely AOR együttes két szám után kifeküdne oxigénhiány miatt. Aztán ugye ő volt az, aki csekély mértékben életvidám szövegeivel jó időre megadta a death metal hangulatát.
Történt mindez 1987-ben, amikor megjelent bandájának Scream Bloody Gore című albuma.

De pár lemezzel a háta mögött a nyomdokain tolongó követők szertelenségei arra késztették, hogy a külsőségek és a nyilvánvaló túlzások helyett (ha minden death horda gyakorló istentagadó, sorozatgyilkos és más efféle lenne, akkor rövid időn belül a rácsok mögött tartanák a koncertek többségét - tisztelet a kivételnek) ismét arra helyezze a hangsúlyt, amiért lemezeket hallgat az ember - vagyis a zenére.

A végeredményt egyesek posztmodern death metalként tartják számon, amivel nem értek teljesen egyet. Ezt a címkét fenntartanám az olyan kortárs bandáknak, mint például az Into Eternity, az Individual Thought Patterns korongot pedig kiforrott vagy kései deathnek.

De kissé eltértem a témától.

Schuldinert korábban sem tartottam tehetségtelen komponistának, de az Individual Thought Patterns számomra egyértelműen a következő lépcsőfokot jelenti zenei fejlődésében.
A korai zajongásokhoz képest sokkal kiforrottabb muzsikát kapunk, és a szövegek is intelligensebbek. A hörgés mérséklődése mindezért nem nagy ár, hiszen így első hallásra is érthető a mondanivaló.

Önmagában a muzsika átgondoltsága még kevés, az előadáshoz kiváló muzsikusok is szükségeltetnek.
Ezen a téren sem lehet okunk panaszra, kimondottan jól sikerültek a cserék. Andy LaRocque gitáros jelenléte majd minden számban érezhető, gitárjátéka szerintem nélkülözhetetlen a korábban sosem látott/hallott módon összetett death nóták feljátszásához (a zenét és a szövegeket, mint mondtam, Chuck egyedül hozta össze).
De ugyanilyen fontos a dobos Gene Hoglan és a basszeros Steve DiGiorgio közreműködése is. Egyikük sem számított kezdőnek, elvégre korábban már mindegyikük neves bandákban játszott - szóval rendelkeztek a szükséges tudással.

A Schuldiner által megálmodott új zenei irány már az előző, Human című album alapján is sejthető volt, de senki sem számított ennyire technikás zenére. Kicsit olyan érzésem volt 1993-ban (és persze ma is), mintha a Metallica korai lemezein érezhető bizonyítási kényszer köszönne vissza.
Ez azonban csak felületes hallgatásnál fordulhat elő, elvégre a figyelmes zenerajongó tudja és érzi: a Death esetében nem azért bonyolultak az egyes tételek, mert villogni akarnak, hanem mert Schuldiner egyszerűen ilyen szerzeményeket írt – és ezeket képesek is voltak előadni.

Elég, ha annyit mondok, majd tizenöt évvel később, még mindig élmény végighallgatni a lemezt? Természetesen a tíz király nóta között is van pár kiemelkedő darab: a videklipes „The Philisopher”, a „Nothing Is Everything”, vagy a címadó „Individual Thought Patterns”.

A hangzás jellegzetes Morrisound - ami nem utolsó sorban Scott Burns producer/hangmérnök érdeme -, vagyis minden hangszer tisztán szól, mégis van benne „dög”.

Mindent összevéve ez egy kivételes pillanat, nem csupán Schuldiner és a Death életében, hanem a death metal szempontjából is. Szerencsére a rajongók résen voltak, észrevették és értékelték is az újításokat. Talán ennek köszönhetően az eladásokat tekintve ez a legsikeresebb Death kiadvány.

Az együttes tagjai:
Chuck Schuldiner - gitár, ének
Gene Hoglan - dob
Andy LaRocque - gitár
Steve DiGiorgio - basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Overactive Imagination
2. In Human Form
3. Jealousy
4. Trapped in a Corner
5. Nothing Is Everything
6. Mentally Blind
7. Individual Thought Patterns
8. Destiny
9. Out of Touch
10. The Philosopher

Diszkográfia:
Scream Bloody Gore (1987)
Leprosy (1988)
Spiritual Healing (1990)
Human (1991)
Fate: The Best of Death (1992 - válogatás)
Individual Thought Patterns (1993)
Symbolic (1995)
Sound of Perseverance (1998)
Live in L.A.: Death & Raw (2001 - koncert)
Live at Eindhoven (2001 - koncert)