Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Miles Davis: Miles Davis and The Modern Jazz Giants (CD)

Mivel Miles Davis jó, ezért maga a szóban forgó lemezen hallható muzsika is jó. Öt gyönyörű nótát hallhatunk az 50-es évek közepéről a legnagyobb jazzmuzsikusok előadásában. Kell ennél több? Valószínűleg nem, hiszen a hallgató csak azért vesz meg egy lemezt, hogy hallgassa és élvezze azt.
Vélhetően erre épített a Prestige is, amikor 1989-ben kiadta a Miles Davis and The Modern Jazz Giants című albumot.

Az albumon hallható öt szerzeményből (melyek legfőképpen jazz sztenderdek) négy darab egy 1954-es session-ből való, amelyben Miles Davis mellett Thelonious Monk zongorista, Milt Jackson vibrafonos, Percy Heath bőgős (azaz a fél Modern Jazz Quartet) és Kenny Clarke dobos játszik.
A maradék egy szám egy 1956-os felvétel, amin a trombitás már egy egészen más bandával zenél, aminek tagjai John Coltrane szaxofonos, Red Garland zongorista, Paul Chambers bőgős és Philly Joe Jones dobos.

Kétségtelen, hogy mindkét session mestermű és hogy Miles legjobb korai munkái közül valók. Az kérdés azonban, hogy a Prestige miért gondolta, hogy a kettőt egy lemezre kell rakni?
Van egy jóindulatú és egy rosszindulatú feltételezés. A jóindulatú az, hogy úgy gondolták, hogy a trombitás két bandájának zenéje között érdemes lenne párhuzamot vonni, és hogy ha az ’56-os „’Round Midnight”-ot berakják az ’54-es felvételek közé, az egy újfajta egységet fog alkotni, és ezáltal valami újat fog adni.
A rosszindulatú szerint úgy gondolták, hogy ha több muzsikus neve jelenhet meg a borítón, az jobban csábítja a vevőt az album megvásárlására. Azzal, hogy két különböző időszakból montírozták össze a lemezt, sikerült összesen kilenc darab jazzlegenda nevét feltüntetni a lemezen.

Én személy szerint a rosszindulatú feltételezés felé hajlok, ugyanis akárhogy hallgatom a lemezt, az az egyetlen felvétel mindig kilóg a sorból. A korábbi felvételek mind sokkal vidámabbak, Milt Jackson szépen zengő vibrafonfutamai játékosságot, pajkosságot visznek a muzsikába, és a többiek is mind hasonló hangulatban játszanak.

A Miles Davis-John Coltrane-féle kvintett azonban sokkal „komolyabb” zenét játszik; Trane játékára egyáltalán nem jellemző a pajkosság (ebben a nótában főleg nem, de általában sem) és Miles is sokkal búsabban, szomorkásabban fúj. Ráadásul pont a lemez közepére rakták a számot, mintha egyben lenne a többivel, azonban tizenötödik hallgatásra is úgy érzem, hogy valahogy nem illik oda.

Mindazonáltal ha megvesszük ezt a lemezt, nem fogunk nagyot csalódni, ugyanis, habár a szerkesztés nem a legjobb, a zene egyszerűen fantasztikus.
A „The Man I Love” második take-jének finom, coolos melankóliája, a „Swing Spring” ízletes, játékos bopja, a „’Round Midnight” könnyfakasztó szomorkássága (John Coltrane szólójánál a hallgató tényleg elmorzsol néhány könnycseppet), az örökérvényű „Bemsha Swing” átlagon felüli előadása, és az első szám első verziója egyértelműen lehengerlő.
Első osztályú jazzt hallhatunk az 50-es évek közepéről a legnagyobb jazzmuzsikusok előadásában. Kell ennél több?

A Miles Davis and The Modern Jazz Giants gyönyörű zenét tartalmaz elég rossz kiadásban. A szerzemények öncélú összeválogatása, a borító, amin mind a kilenc muzsikus neve vastag fekete betűkkel van feltűntetve, és maga az egész kiszerelés az egészet egy amolyan „Ezt vedd meg!” lemeznek tűnteti fel.
Márpedig Miles Davis-ből „Ezt vedd meg!”-et csinálni elég undorító dolog, és emiatt nagyon haragszom is a kiadóra.

Azonban ha megpróbáljuk elfelejteni az egész kiadvány kommerciális mivoltát, csodálatos zenei élményben lehet részünk.

Az együttes tagjai:
Miles Davis – trombita
Milt Jackson – vibrafon
Thelonious Monk – zongora
Percy Heath – bőgő
Kenny Clarke – dob

A „’Round Midnight”-ban
Miles Davis – trombita
John Coltrane – tenor szaxofon
Red Garland – zongora
Paul Chambers – bőgő
Philly Joe Jones – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Man I Love (Take 2)
2. Swing Spring
3. ’Round Midnight
4. Bemsha Swing
5. The Man I Love (Take 1)

Diszkográfia:
Stúdióalbumok:
Bopping the Blues (1946)
Cool Boppin’ (1948)
Birth of the Cool (1949 és 1950)
Conception (1951)
Blue Period (1951)
Dig (1951)
Miles Davis with Horns (1951 és 1953)
Miles Davis Volume 1 (1952 és 1954)
Miles Davis Volume 2 (1953)
Blue Haze (1953 és 1954)
Walkin’ (1954)
Bags’ Groove (1954)
Miles Davis and the Modern Jazz Giants (1954, egy szám 1956-ból)
Musings of Miles (1955)
Blue Moods (1955)
Quintet / Sextet (1955, Miles Davis and Milt Jackson)
Miles: The New Miles Davis Quintet (1955)
Relaxin’ with the Miles Davis Quintet (1956)
Steamin’ with the Miles Davis Quintet (1956)
Workin’ with the Miles Davis Quintet (1956)
Cookin’ with the Miles Davis Quintet (1956)
Round About Midnight (1955-1956)
Miles Ahead (1957)
Ascenseur pour l’Échafaud (1957 - film soundtrack)
Milestones (1958)
Somethin’ Else (1958 - Cannonball Adderley quintet)
Porgy and Bess (1958)
Kind of Blue (1959)
Sketches of Spain (1960)
Someday My Prince Will Come (1961)
Quiet Nights (1962-1963)
Seven Steps to Heaven (1963)
E.S.P (1965)
Miles Smiles (1966)
Sorcerer (1967)
Nefertiti (1967)
Miles in the Sky (1968)
Filles de Kilimanjaro (1968)
In a Silent Way (1969)
Bitches Brew (1969)
A Tribute to Jack Johnson (1970)
Live-Evil (1970 – stúdió és élő)
On the Corner (1972)
Big Fun (1969-1972)
Get Up with It (1970-1974)
The Man With The Horn (1980/1981)
Star People (1982/1983)
Decoy (1983)
You’re Under Arrest (1984/1985)
Aura (felvétel éve: 1985; kiadás éve: 1989)
Tutu (1986)
Music from Siesta (1987 - film soundtrack)
Back on the Block (1989)
Amandla (1989)
Dingo (1991 - film soundtrack)
Doo-Bop (1992)

Élő felvételek:
Birdland 1951 (1951)
Miles & Coltrane (1955)
Amsterdam Concert (1957)
Live in Den Haag (1960)
Olympia, 20th March 1960 (1960)
Manchester Concert (1960)
Olympia, 11th October 1960 (1960)
In Person: At The Blackhawk, San Francisco (1961)
At Carnegie Hall (1961)
Miles & Monk at Newport (1963 - az1958-as koncert kiadása, egy különálló 1963-as Monk felvétellel együtt)
In Europe (1963)
My Funny Valentine (1964)
Four & More (1964)
Miles In Tokyo (1964)
Miles In Berlin (1964)
The Complete Live at the Plugged Nickel (1965)
1969 Miles - Festiva De Juan Pins (1969)
Live at the Fillmore East, March 7, 1970: It’s About That Time (1970)
Black Beauty: Live at the Fillmore West (1970)
Miles Davis at Fillmore: Live at the Fillmore East (1970)
Message to Love: The Isle of Wight Festival 1970 (1970)
The Cellar Door Sessions (1970)
Live-Evil (1970 – élő és stúdió)
Live In Vienna 11-05-1971 (1971)
In Concert: Live at Philharmonic Hall (1972)
Jazz at the Plaza (1973 – az 1958-as fellépés kiadása)
Dark Magus (1974)
Agharta (1975)
Pangaea (1975)
Miles! Miles! Miles! (1981)
We Want Miles (1982)
The Complete Miles Davis at Montreux (1973-1991)
Miles & Quincy Live At Montreux (1991)
Live Around The World (1988-1991)

Kapcsolódó írás:Miles Davis-Quincy Troupe: Miles (önéletrajz)


Fekete Ádám - 2007. február 9.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!