Főkép


Charlie Hunter kétség kívül napjaink egyik legnagyobb jazzgitárosa. Szerencsére lassacskán már idehaza is eljut a híre ennek a nem hétköznapi muzsikusnak, aki már a kilencvenes évek eleje óta a pályán van. Hangszere nem a szokványos gitár, ugyanis az átlagosnál több, egészen pontosan nyolc húrral rendelkezik. Ez a nyolchúros tulajdonképpen egy basszus- és egy szólógitár egybeszerelt változata: az alsó három húr felel a basszusért, a másik öt pedig egy húr híján standard gitárhangolással bír. Így Charlie Hunter párhuzamosan képes a gitár basszus- és szóló-részét kezelni. Az eredmény pedig nem mindennapi.

A gitáros számos szólólemezén megtapasztalhatjuk, hogy mire is képes Hunter ezzel a csodálatos hangszerrel. Évről évre jobbnál jobb albumok kerülnek ki a kezei közül, akár vezetőként, akár duóban, akár csak közreműködőként szerepel. Egyszóval mindenből jó sül ki, amiben részt vesz, arannyá válik, amihez hozzáér (persze kivételek azért akadnak). Számos projektje közül az „atmoszférikus funkyt” játszó Garage a Trois-t, illetve Thelonius Monk-, James Brown- és Rashaan Roland Kirk-szerzeményekből szemezgető TJ Kirk formációt érdemes kiemelni, de nem szabad elfeledkezni a Bobby Previte-tel kettesben készített albumokról sem.

A Solo Eight-String Guitar című lemezen azonban egyedül őt és sajátos hangszerét hallhatjuk. Hunter, miután elkészült self-titled (azaz Charlie Hunternek keresztelt) albumának munkálataival, egymaga ismét stúdióba vonult, hogy banda nélkül, egyedül, mindössze két nap alatt fölvegye ezt a csodás anyagot. A lemez legfőképp sztenderdeket, újradolgozásokat és rövid közjátékokat tartalmaz, időtartama alig több harmincöt percnél. Megjelenésekor a Contra Punto Records csupán kétezer darabot nyomott belőle, így mára már a lemez sajnos nem kapható boltokban. Ám szerencsére még maradt legális alternatíva a beszerzésére.

Mind között ezen a kiadványon hallhatjuk a legjobban és a legtisztábban, hogy a gitáros tulajdonképpen hogyan is bűvészkedik nyolchúros instrumentumával. Miután rádöbbenünk, hogy mindezt, amit hallunk, tényleg csupán egyetlen ember produkálja, és hitetlenkedésünk is alábbhagy, elkezdhetünk elmélkedni: vajon miként képes arra, hogy egyszerre nyomja a groove-ot az alsó húrokon és egy egyszerre szólózzon a felsőkön? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy nagyon ügyesnek kell hozzá lennie. Nagyon-nagyon ügyesnek.

És nem csak az a fantasztikus, ahogy, hanem az is, amit játszik. A gitáros számos szólólemezén tapasztalhatjuk, hogy zenéjéből a jazz mellett a blues, a funk és a latin zenei elemek is jócskán kiveszik a részüket. Ez szólóban sincsen másképp. Az album rögtön egy finom kis szambával veszi kezdetét (Samba Interlude), de megfordul itt álmodozó jazz-standard („For All We Know”, „Stars Fell on Alabama”), feszesen lüktető jazzfunk (Green Chimneys), vidám hangulatú gospel (Just a Closer Walk With Thee) és még sok másféle szerzet, mely ugyanabból a mesés hangszerből bújik elő. Bár a „New Orleans Organ Interlude”-ot hallgatva azt hihetjük, beszállt egy orgonista is, csupán a fülünk tréfál meg minket, hisz még mindig csak Charlie Hunter játszik. Nagyon-nagyon ügyesen.

A Solo Eight-String Guitar kétségkívül remekmű. Charlie Hunter leült egy gitárral, és teljesen spontán feljátszotta ezt az anyagot, mi pedig, a lemezt hallgatva garantáltan eldobjuk magunkat a gyönyörűségtől. Kár, hogy csupán kétezer példányban adták ki, és nagyon sajnálom, hogy nem foghatom a kezemben a kiadványt.

A gitáros honlapjáról azonban tíz és fél dollár ellenében bárki legálisan letöltheti a lemezt MP3 formátumban, sőt, három dollár ráfizetéssel akár minőségromlás nélküli FLAC formátumban is. Tehát ki sem kell mozdulnunk a szobánkból, hogy jogtisztán megszerezzük a szóban forgó albumot.

A Solo Eight-String Guitar minden Charlie Hunter rajongóinak kötelező korong, és a gitáros jazzmuzsikák kedvelőinek is melegen ajánlott hallgatnivaló.

Előadó:
Charlie Hunter – nyolchúros gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Samba Interlude
2. Dakar
3. For All We Know
4. Cuban Interlude
5. Green Chimneys
6. Soweto
7. New Orleans Organ Interlude
8. Stars Fell on Alabama
9. My Heart Belongs to Daddy
10. Mali Interlude
11. Just a Closer Walk With Thee
12. (What’s So Funny About) Peace, Love and Understanding

Diszkográfia:
Charlie Hunter Trio (1993)
Bing, Bing, Bing! (1995)
Ready, Set... Shango! (1996)
Natty Dread (1997)
Return of the Candyman (1998)
Duo (1999)
Charlie Hunter (2000)
Solo Eight-String Guitar (2000)
Songs from the Analog Playground (2001)
Emphasizer (Garage a Trois) (2003)
Right Now Move (2003)
Come In Red Dog, This is Tango Leader (2003)
Friends Seen and Unseen (2004)
Latitude (Groundtruther) (2005)
Steady Groovin’ (2005)
Longitude (Groundtruther) (2005)
Outre Mer (Garage a Trois) (2005)
Earth Tones (with Chinna Smith and Ernest Ranglin) (2005)
Copperopolis (2006)