Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

George Benson & Al Jarreau: Givin’ It Up (CD)

Már a lemez megjelenése előtt érezhettük, hogy a Givin` It Up hatalmas sikert fog aratni szerte a világon.
Egyrészt azért, mert két világhírű muzsikus közös munkájáról van szó, másrészt pedig, mert mindkét zenész ugyanolyan kedvelt a jazzrajongók, éa a popzene kedvelőinek körében, ezáltal sokkal nagyobb a befogadói közönség.
George Benson gitáros és Al Jarreau énekes valószínűleg már annak tudatában álltak össze, hogy a közösen készített album bukási esélye igen csekély, szinte nulla. Nem tévedtek.

Bár én mindkét muzsikust a jazzesebb oldala miatt kedveltem meg, és a Givin` It Up kétségtelenül inkább a populárisabb oldal kedvelőinek készült, mégis teljesen jól éreztem magam az album hallgatása közben.
Számos r&b-alapú nóta kapott helyet a lemezen, ami finoman szólva sem tartozik a kedvenc műfajaim közé, de mégsem éreztem késztetést arra, hogy a lemezen bármikor továbbléptessek a következő számra.

Nem mondom, hogy ettől megkedveltem az r&b-t, azonban ezek a nóták kifejezetten kellemesek és élvezhetőek számomra. A jazzesebb szerzemények (amik a lemez kisebbik részét foglalják el) pedig egytől egyig mind igazán jóra sikerültek.
Tehát az album a vártnál kommerszebb, ám a várthoz hasonlóan színvonalas, igényes és ízléses zenét tartalmaz.

Hónapokig lehetni regélni a gitáros és az énekes előéletéről, azonban most csak egy tömör és velős összefoglalást következik, kezdőknek.

George Benson 1943. március 22-én született Amerikában, első saját nagylemeze The New Boss Guitar címmel jelent meg 1964-ben, azaz több mint negyven éve. Azóta több mint ötven lemezt készített, többek között Jimmy Smith-szel és Jack McDuff-fal.
Az egykoron pszichiáterként dolgozó Al(wyn Lopez) Jarreau énekvirtuóz 1940. március 12-én született, szintén Amerikában, ám első nagylemeze csak 1975-ben jelent meg We Got By címmel.
Azóta ő is közel húsz albumon van túl. A jazz műfajában többek között a híres Take Five „megszövegesítésével” vált híressé. Mindezek mellett mindkét muzsikus több Grammy-díjjal is büszkélkedhet.

A Givin` It Up-on számos sztármuzsikus is közreműködik, mind a jazz-, mind a popzene oldaláról.
A dobok mögött többek között Vinnie Colaiuta és Micheal White csücsül, basszusgitáron két igazi híresség, Marcus Miller és Stanley Clarke játszik, illetve egy-egy nótában felbukkan a billentyűs Herbie Hancock és a trombitás Chris Botti. Ők képviselik a jazz-oldalt.
Emellett Al Jarreau több nótában sztárénekesekkel énekel, így hallhatjuk a lemezen Jill Scottot, Patti Austint és Paul McCartneyt. Ők érkeztek a pop-oldalról.

Az első, „Breezin`” című szám szakavatott fülnek rögtön ismerősen cseng. George Benson 1976-os Breezin` című albumának címadó dala ez, csak Al Jarreau (szokásához híven) rápasszírozott egy jó kis szöveget.
Az eredmény egyszerűen mennyei, az énekes szövege mesésen illeszkedik a téma dallamára. (Csak halkan megjegyzem, hogy a dal először igazából Szabó Gábor 1971-es High Contrast című korongján volt hallható, hisz ezt a számot Bobby Womack direkt a magyar gitárosnak írta.)

A „Mornin`” az előzőhöz hasonlóan ismét egy újradolgozás, mégpedig az énekes 1983-as dalának 2006-os verziója. Ahogy előbb Benson dalát legfőképp az énekes uralta, most Jarreau szerzeményében a gitáros játéka dominál, és az énekes fantasztikus hangja csak halkan, ütőhangszerként alapozik a háttérben.
George Benson finom gitárszólója kiváló, a muzsikus nem variálja túl a dolgokat, épp csak annyit nyújt, amennyi egy „egyszerű” hallgató számára kellemes.

A „`Long Came Tutu” a híres Tutu című Miles Davis-szerzemény szövegesített verziója. A nóta eredeti megalkotója, Marcus Miller basszusgitáros is közreműködik a nótában. Al éneke ismét fantasztikusan illeszkedik a témához.
Ezek után a gitáros improvizációját hallhatjuk, amit az énekszóló követ. Az énekes szólójában mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy Jarreau hangja is egyfajta hangszerként funkcionál.
Utána még egy sztárvendég, Herbie Hancock szólóját hallhatjuk, aki eddig csak finom akkordokkal járult a nótához. Ez az egyik legjobban sikerült Miles-átdolgozás, ami valaha született.

A Billie Holidaytől ismert klasszikus „God Bless The Child”-ban egy fantasztikus duettet, mégpedig Al Jarreau és Jill Scott duettjét hallhatjuk. Az r&b és a soul koronázatlan királynője nem cáfolja meg önmagát, és Billie Holidayhez méltó énekléssel hengerel le minket.
A gitáros szólója ismét nagyon kellemes, és az egész dal igazán szerethető.

A következő három nóta az album általam kevésbé kedvelt, populáris, ám színvonalas részébe tartozik.
A „Summer Breeze” a híres Seals & Crofts-nóta feldolgozása 1972-ből, az „All I Am” a dalban is játszó zongorista, Rex Rideout lassú, jazzes dala, az „Ordinary People” pedig a híres r&b-énekes John Legend és a Black Eyed Peases will.i.am szerzeménye, ami bár jazzalapokon nyugszik, számomra mégis túlságosan kommersz.

A lassú tempójú „Let It Rain” ismét egy nagyon szép szerzemény, amely bár r&b alapokkal rendelkezik, mégis nagyon megkapó, még a műfajt kevésbé kedvelők számára is. A dalban Patti Austin énekesnő, Chris Botti trombitás és Vinnie Colaiuta is közreműködik, tehát sztárvendégekben igazán nem szenved hiányt.
A „Givin` It Up For Love” és az „Every Time You Go Away” ismét a korong popszegmensébe tartoznak, és emellett nagyon élvezetes és szerethető nóták.

A „Four” a „`Long Came Tutu”-hoz hasonlóan ismét egy Miles Davis-nóta feldolgozása. Ebben a nótában a popzenének nyomát sem lehet hallani, ez tisztán jazz, mégpedig első osztályú.
Al Jarreau szokásosan szép éneklése mellett még Stanley Clarke mesés basszusgitár-szólóját érdemes kiemelni.

A „Don`t Start No Schtuff” egy pörgős, enyhén funkos beütésű alkotás az énekes és a dalban is játszó billentyűs, Joe Turano tollából. Benson gitárszólójában ismét nem találhatunk semmi kivetnivalót, és az énekszóló is kiváló. Az egész nóta tehát, úgy ahogy van, jó.

Az album utolsó, „Bring It On Home” című szerzeményében vendégénekesként Paul McCartney működik közre. Sam Cooke gyönyörű gospelje egy tökéletes finálé ehhez a lemezhez, jobbat nem is találhattak volna. Az utolsó másfél percben még velőtrázó jamben is lehet részünk, így aztán igazán jól zárul a lemezt.

Ez a korong mindenkinek melegen ajánlott, hiszen ezt a zenét szinte mindenki szeretheti. A jazzrajongóknak már a muzsikusok teljesítménye miatt is érdemes lecsapniuk a kiadványra, illetve néhány jazzesebb számnak, többek között a Miles-átdolgozásoknak is biztosan nagyon fognak örülni.
Az igényes popzene kedvelőinek pedig még jobban fog tetszeni az album, hiszen, bár minden számban ott lapul a jazz, a legtöbb mégis igen populáris.

Aki pedig egyik csoportba sem tartozik, annak ideje megismerkedni George Benson és Al Jarreau közös kiadványával, ugyanis biztosan talál majd benne valami olyat, ami őt is megragadja.
A „populáris” kifejezést, ami alapvetően egy pozitív jelző, mostanában leginkább negatív jelzőként használják. A Givin` It Up azonban végre visszahozza a szó eredeti, pozitív jelentését. Köszönjük!

Előadók:
George Benson – gitár
Al Jarreau – ének

Közreműködők:
Patrice Rushen – billentyűsök
Rex Rideout – billentyűsök
Herbie Hancock – billentyűsök
Marcus Miller – basszus
Abraham Laboriel – basszus
Stanley Clarke – basszus
Dean Parks – gitár
Ray Fuller – gitár
Michael Thompson – gitár
Marion Meadows – szaxofon
Chris Botti – trombita
Vinnie Colaiuta – dob
Michael White – dob
Pauilinhu Da Costa – ütőhangszerek

Jill Scott – ének
Patti Austin – ének
Paul McCartney – ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Breezin`
2. Morning
3. `Long Came Tutu
4. God Bless the Child
5. Summer Breeze
6. All I Am
7. Ordinary People
8. Let It Rain
9. Givin` It Up for Love
10. Every Time You Go Away
11. Four
12. Don`t Start No Schtuff
13. Bring It on Home to Me

George Benson diszkográfia:Givin` It Up (2006)
Two Originals: White Rabbit/Good King Bad (2005)
Jazz After Hours with George Benson (2005)
Best of George Benson Live (2005)
Masquerade Is Over [Liquid 8] (2004)
Irreplaceable [Import] (2004)
Irreplaceable (2004)
Golden Legends Live (2004)
Body Talk [Bonus Track] (2002)
Blue Bossa (2002)
Bad Benson [Reissue] (2002)
After Hours (2002)
It`s Uptown [Expanded] (2001)
George Benson Cookbook [Expanded] (2001)
Breezin` [DVA Bonus Tracks] (2001)
Breezin` [Bonus Tracks] (2001)
All Blues (2001)
Live at Casa Caribe (2000)
Absolute Benson (2000)
Standing Together [Japan Bonus Track] (1999)
Masquerade Is Over (1999)
White Rabbit [Japan] (1998)
Standing Together (1998)
Masquerade (1998)
That`s Right (1996)
Standing Together [Bonus Track] (1996)
Lil Darlin` (1996)
California Dreamin` (1996)
Most Exciting New Guitarist on the Jazz Scene (1994)
Love Remembers (1993)
Essence of George Benson (1992)
Big Boss Band (1990)
Tenderly (1989)
Twice the Love (1988)
Collaboration (1987)
While the City Sleeps (1986)
Live in Concert (1984)
20/20 (1984)
Pacific Fire (1983)
George Benson Collection (1981)
GB (1981)
Give Me the Night (1980)
Cast Your Fate to the Wind (1980)
Take Five [CTI] (1979)
Space Album (1978)
In Your Eyes (1978)
Erotic Moods (1978)
Weekend in L.A. (1977)
Livin` Inside Your Love (1977)
In Flight (1976)
Breezin` (1976)
Benson & Farrell (1976)
In Concert-Carnegie Hall (1975)
Good King Bad (1975)
Bad Benson (1974)
Witchcraft [Jazz Hour] (1973)
Jazz on a Sunday Afternoon, Vol. 2 (1973)
Jazz on a Sunday Afternoon, Vol. 1 (1973)
Body Talk (1973)
White Rabbit (1971)
Beyond the Blue Horizon [Bonus Tracks] (1971)
Tell It Like It Is (1969)
Other Side of Abbey Road (1969)
I Got a Woman & Some Blues (1969)
Shape of Things to Come (1968)
Goodies (1968)
Giblet Gravy (1968)
Blue Benson (1967)
Willow Weep for Me (1966)
George Benson Cookbook (1966)
It`s Uptown (1965)
Benson Burner (1965)
New Boss Guitar (1964)
George Benson/Jack McDuff (1964)

Al Jarreau diszkográfia:
Al Jarreau/George Benson Super (2006)
Accentuate the Positive (2004)
One Note Samba (2002)
Free Spirit (2002)
All I Got (2002)
Tomorrow Today (2000)
Tribute to Bill Withers (1998)
Tenderness (1994)
Heaven and Earth (1992)
Ain`t No Sunshine [Prestige] (1992)
Live (1990)
Manifesto (1988)
Heart`s Horizon (1988)
L Is for Lover (1986)
Replay of Al Jarreau (1985)
Live in London (1984)
In London (1984)
High Crime (1984)
Al Jarreau [Disc AZ] (1984)
Jarreau (1983)
Ain`t No Sunshine [Javeline] (1983)
Breakin` Away (1981)
This Time (1980)
All Fly Home (1978)
Look to the Rainbow (1977)
Glow (1976)
We Got By (1975)


Fekete Ádám - 2006. december 9.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
A szerző (Al Jarreau) további művei:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!