Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Kenny Garrett: Beyond The Wall (CD)

Kétségtelen, hogy Kenny Garrett a ma élő jazz-szaxofonosok egyik legkiemelkedőbb alakja. Az altos korábban olyan híres muzsikusokkal játszott együtt, mint Miles Davis vagy Ron Carter, 1984-óta pedig szinte minden évben meglep minket egy-egy szólólemezzel.

Eddigi munkái közül szinte mindegyik igazi remekműnek mondható, csak néhány korong nem nyerte igazán el a hallgatóság tetszését.
Jómagam az 1995-ös Triology-n és az 1998-ban kiadott Songbook című lemezén szerettem bele a zenéjébe, és mióta ezt a két albumát hallottam, nagy figyelemmel követem munkásságát.

Augusztus 29-én (Magyarországon csak két héttel később) jelent meg a szaxofonos tizennegyedik szólókiadványa, Beyond The Wall címmel. A lemezen szereplő kilenc szerzemény mindegyikét Garrett Kínában tett utazása ihlette, ami a zenében elpotyogtatott távol-keleti népzenei elemekből és utalásokból rögtön érezhető is.
Emellett az egész lemez John Coltrane hatvanas évek közepén készített, erős népzenei hatásokkal megpakolt korongjait idézi, illetve állít emléket a legendának.

Az albumon az altszaxofonon játszó Kenny Garrett hozzá hasonlóan elismert és fantasztikus zenészekkel muzsikál együtt.
A tenorszaxofont egy igazi jazz-őskövület, Pharaoh Sanders fújja, aki számos meghatározó szólóalbum mellett néhány John Coltrane-nel készített korongot is jegyez.
A zongora mögött egy hasonlóan tapasztalt zenész, Mulgrew Miller ül, akit többek között Art Blakey és Tony Williams társaként hallhattunk, de Garrett-tel is játszott már korábban egy lemezen.

Mellettük a harminchat éves Brian Blade dobol, aki azelőtt Joshua Redman és Wayne Shorter bandájában is zenélt, illetve Bob Dylan és Emmylou Harris dobosaként készített lemezeket.
A bőgős Robert Hurst III, akit legutóbb Diana Krall új albumán hallhattunk játszani. Végül, de nem utolsó sorban pedig a világhírű Bobby Hutcherson játszik vibrafonon, akit, azt hiszem, egy jazzrajongónak sem kell bemutatni.
Tehát ez a főzenekar egészül ki kisebb kórusokkal és további vendégmuzsikusokkal a lemez néhány szerzeményében.

A Beyond The Wallon hallható zene tehát hamisítatlan hard-bop Kína népzenéjével ötvözve. Mint azt már említettem, az albumon nagy mértékben felfedezhetőek John Coltrane hatvanas évekbeli munkásságának hatásai.
Ezek a hatások a zene egységében ugyanúgy hallhatóak, mint a muzsikusok játékstílusában. Ám nem csak Garrett, illetve Sanders és Trane játékában vehetők észre esetleges hasonlóságok, de Mulgrew Miller zongorajátéka is hajaz Coltrane kvartettjének zongoristájáéra, McCoy Tynerére.

Na de elég már ebből a tényszerűségből: nekem végtére is nagyon tetszik a lemez. Egyrészt azért, mert egyszerűen bolondulok Garrett Trane-közeli stílusához, amit szerencsére ezen a kiadványon is megtartott.
Emellett Pharaoh Sanders is a kedvenc szaxofonosaim közé tartozik, Bobby Hutchersont is imádom, és az általam eddig nem, illetve kevésbé ismert muzsikusok is bizonyították rátermettségüket.
Tehát egyrészt a zenészek kimagasló teljesítménye miatt tartom nagyszerűnek az albumot.

Másrészt azért, mert amellett, hogy imádom a jazzt, lenyűgöz a kínai muzsika szépsége. A grupp nagyon ízlésesen ötvözi a két műfajt, mégpedig úgy, hogy a jazz száz százalékig jazz marad, de mindvégig a népzenei elemek uralják a zenét, így megmarad az egész keleties aromája.

Harmadrészt azért, mert a lemezen minden hangban benne van a „lélek”, a „spiritusz”, az, ami ezt a zenét igazán meghatóvá és széppé teszi, és bizony ennek semmi köze a hangjegyekhez vagy a zenészek technikásságához.
A Beyond The Wallt hallgatva tényleg elhiszem, hogy Garrett megjárta Kínát, sőt, egy kicsit azt érzem, hogy már én is megjártam ott. Maga a zene egy utazás, mindegyik nóta egy táj és minden pillanat egy képkocka. Ez teszi igazán feledhetetlenné a lemezt.

Ami amellett, hogy nagyszerű megemlékezés John Coltrane-ről, egy nagyon szép, spirituális élményt nyújtó lemez. Nem olyan nehéz, mint egy Impressions vagy egy A Love Supreme, és kétség kívül sokkal könnyedebb és populárisabb, mint amilyeneket Trane a hatvanas években produkált, de a gondolat hasonló.
Kenny Garrett 2006-ra is lenyűgöző, katartikus pillanatokban gazdag anyaggal rukkolt elő.

Az együttes tagjai:
Kenny Garrett – altszaxofon
Pharaoh Sanders – tenorszaxofon
Mulgrew Miller – zongora
Bobby Hutcherson – vibrafon
Robert Hurst III – nagybőgő
Brian Blade – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Calling
2. Beyond The Wall
3. Qing Wen
4. Realization (Marching Toward The Light)
5. Tsunami Song
6. Kiss To The Skies
7. NOW
8. Gwoka
9. May Peace Be Upon Them


Fekete Ádám - 2006. november 18.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Kenny Garrett)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!