FőképMeggyőződésem, hogy a rock and roll nem a szövegről szól. A szöveg csak toldalék, harmóniai elem, amely erősíti a zenei mondanivalót, a lázadás, a bármikori establishment - közkeletűbb, de legalábbis magyarosabb kifejezésekkel élve: a társadalmi berendezkedés, a kormányzati gépezet - bírálatának kifejezésre juttatását.
Az egy-négy-ötre vagy az ereszkedő skála hangjaira épülő dalokban a nyers erőn és a „Yeah, yeah, yeah”-n kívül minden más felesleges sallang.

Néhány előadót hallgatva mégis kivételt kell tennem, fel kell függesztenem e „szabály” általános érvényességét.
Az Emerson, Lake & Palmer, Leonard Cohen vagy akár Nick Cave dalszövegei nem egy esetben költészetként értelmezhetők. Nem pusztán rímeket használnak - erre bármely legalább hat osztályt végzett utcakölyök képes -, hanem mai témákról, mai irodalmi felfogásban és eszközökkel szólnak hozzánk.
S közéjük sorolható még (nyilván számos rokonlelkű zenésztársa mellett) a meghunyászkodásra egyszerűen képtelen protest rock énekes, Neil Young.

Neil Young zenéje a tiltakozó, valahol a mélyben folk alapokon nyugvó rockmuzsika esszenciája. Játéka egyszerű, magától értetődő, ugyanakkor karakteres - nem egy szerzeményét klasszikusként emlegetik és játsszák mások is.
Társai szintén nem cifrázzák túl témáikat, csupán a legszükségesebb hangokat szólaltatják meg, díszítésmentesen, egyenesen a zsigereinkhez intézve üzenetüket. Leginkább a „Flags Of Freedom”-ban nyíltan és burkoltan, vendégszöveg beépítésével egyaránt megemlített Bob Dylan és a Band muzsikált egykor ily nyersen és ostorozón.

Az új album, a Living With War, amint címe is sugallja, az amerikai vezetés háborús hazugságait veszi célkeresztbe. Young kertelés nélkül kimondja, hogy a háború erkölcsileg lezülleszti az amerikai népet, elnökük államférfiúi cselekedetek helyett legfeljebb a nép utáni kémkedésre képes, és az amerikai küldetéstudat, mint mindig, még mai is puszta illúziókergetés.

Ironikus, egyben tanulságos, hogy míg az angol nyelv három szótagba („let’s impeach”) sűrítve képes megfogalmazni, hogy „nyújtsunk be (konstruktív) bizalmatlansági indítványt” az elnök ellen, mi magyarok csak ilyen tekervényesen vagyunk képesek buzdítani egy ilyen, a társadalmi szerződésből következően lényegi alkotmányos eljárásra.
Lehetséges, hogy a sokat ostorozott amerikai, vagy a tágabban értelmezett angolszász demokrácia nem csupán intézményeiben, hanem köznyelvbe leszivárgott felfogásában is jobban működik a miénknél?

Neil Young mindezzel nem megdönteni, csupán jobbítani szeretné az USA berendezkedését. A „Lookin’ For A Leader”, valamint a lemezt záró „America The Beautiful” nem hagy kétséget afelől, hogy az igaztalanság ellen protestáló muzsikus teljes lelkével szereti hazáját, azt azonban semmiképp sem engedheti meg, hogy a félrevezetés szó nélkül maradjon.

Előadó:
Neil Young - ének, gitár

Közreműködők:
Chad Cromwell - dob
Rick Rosas - basszusgitár
Tommy Bray - trombita
Darrell Brown - vokál

100 Voices Choir

A lemezen elhangzó számok listája:
1. After The Garden
2. Living With War
3. The Restless Consumer
4. Shock And Awe
5. Families
6. Flags Of Freedom
7. Let’s Impeach The President
8. Lookin’ For A Leader
9. Roger And Out
10. America The Beautiful

Diszkográfia:
Neil Young (1968)
Everybody Knows This Is Nowhere (1969)
After The Gold Rush (1970)
Harvest (1972)
Time Fades Away (1973)
On The Beach (1974)
Tonight’s The Night (1975)
Zuma (1975)
Long May You Run (1976)
American Stars ’N Bars (1977)
Comes A Time (1978)
Rust Never Sleeps (1979)
Hawks & Doves (1980)
Re-act-or (1981)
Trans (1982)
Everybody’s Rocking (1983)
Old Ways (1985)
Landing On Water (1986)
Life (1987)
This Note’s For You (1988)
Freedom (1989)
Ragged Glory (1990)
Harvest Moon (1992)
Sleeps With Angels (1994)
Mirror Ball (1995)
Broken Arrow (1996)
Silver & Gold (2000)
Are You Passionate? (2002)
Greendale (2003)
Prairie Wind (2005)
Living With War (2006)
Live At Fillmore East (2006) archív
Live At Massey Hall (2007) CD + DVD archív
Chrome Dreams II (2007)
Sugar Mountain (Live At Canterbury House 1968) (2008) CD + DVD archív
Fork In The Road (2009)