FőképJobb, ha előre tisztázzuk: az amerikai Mastodon a kortárs rock/metal zene egyik legfontosabb alakja.
Ezt nem elsősorban lemezeladási mutatóikból lehet leszűrni, bár a maguk szintjén nagyon is jól megy a szekerük (hogy is adhatta volna ki különben ezen, harmadik albumukat a Warner?).
Zenéjük teszi őket a stílus egyik valóban úttörő, progresszív zenekarává.

Ennek látszólag ellentmond, hogy valójában a fajsúlyosabb rockzene elmúlt kb. harmincöt évének egyfajta esszenciája, amit a Mastodon játszik.
A ’70-es évek kísérletező, stílusalapító nagyjai, mint a Led Zeppelin, a Pink Floyd és a Black Sabbath; a ’80-as évekbeli heavy metal (pl. Iron Maiden) és thrash (pl. Metallica), a ’90-es évek alternatív, hardcore és noise zenekarai – és mindezek a harmadik évezredhez illő mixelése.

Igen, így is leírhatjuk, és még számtalan csapat hatását kimutathatjuk a Mastodon zenéjében. És ennyi önmagában is fantasztikus eredményt hozhatna. Ám mindehhez még hozzájön az együttes saját egyénisége.

A Mastodonnal kapcsolatban első helyen szokták a dobos Brann Dailor-t dicsérni. A megrázóan erőteljes és hihetetlenül szövevényes játékot produkáló Brann-re bizonyára hatott a Slayer-es Dave Lombardo, meg még sokan mások, ám egyéni stílussal bír, és ha csak rá figyel az ember, akkor is hatalmas élményben lesz része.

Pedig a többiek is nagyon tudnak. És náluk sem magamutogató virtuozitásról van szó. Brent Hinds és Bill Kelliher gitárosok és Troy Sanders basszer nagyságát a dalokban felhalmozott témák ereje, zsenialitása bizonyítja.
Olyan riffeket tudnak hozni, amik valóban a fentebb emlegetett rock legendák legjobb pillanataival vetekszenek. Ami pedig Brent és Troy énekét illeti, abban minden eddiginél több a dallam, ám van, hogy a vokálrészek adják a nóták legextrémebb részét.

A dallamok legfeljebb Ozzy Osbourne szintjéig érnek fel, szóval az igazi hangszálakrobatikának híján van a lemez, ám nem csak melódiáik, de legelvetemültebb üvöltéseik is képesek megragadni az elmében.

Aztán az is különlegessé teszi a Mastodon-t, hogy albumaik koncepcióval rendelkeznek. Ez önmagában nem újdonság a rock és metal világában, ám náluk még ez is egyéni. Az előző album (Leviathan) Hermann Melville híres könyvének, a Moby Dick-nek volt elég speciális feldolgozása.
A Blood Mountain nem kimondottan egy irodalmi mű mastodoni értelmezése, hanem egy kalandokkal és borzalmakkal teli út története, amely ősi mítoszokból merít, ám mai nyelven szól.

A tudományos álláspont talán még mindig az, hogy a beláthatatlanul régen, a történelem kezdeteikor vagy még azelőtt élt népek a természeti jelenségeket próbálták megjeleníteni, megszemélyesíteni, értelmezni mitológiáikban, vallásos-mágikus elképzeléseikben.

Meglehet, a Mastodon is ezt teszi a maga módján, ám a küklopszokat, a legendás kristály koponyát, rakshasa démont és egyéb mitikus lényeket, tárgyakat és eseményeket felemlegető szövegek egyszersmind napjaink, illetve a Mastodon tagok érzés- és gondolatvilágának lenyomatai.
Náluk a gitárriffek, a dobpergések a természet erői, a világban zajló borzalmak tükörképei. És ennek megfelelően hihetetlen erő lakozik e zenében.

És azt hiszem, ez olyasmi, amit ha nem is fog fel feltétlenül és pláne nem azonnal a hallgató, mindenképpen megérez. Nem is való a Mastodon olyan ember füleibe, aki nem érzékeli e zene súlyát, komolyságát, mélységét.

Hosszan mesélhetnék még a dalokról, melyekben illusztris vendégek is felbukkannak: Scott Kelly (a nagy szellemi előd Neurosis-ból) a Crystal Skull-ban, Josh Homme (Queens Of The Stone Age, ex-Kyuss) a Colony Of Birchmen-ben, Cedric Bixter-Zavala (The Mars Volta) a Siberian Divide-ban.
Beszédes nevek: az adott számoknak valóban rájuk jellemző árnyalatot adnak. De nem akarom a végtelenségig nyújtani ezt a cikket.

Legyen elég annyi, hogy aki egy tartalmas, ám megrázó zenei utazásra vágyik, és/vagy szeretne képben lenni a rock/metal zene helyzetét illetően, az a Mastodon-t feltétlenül hallgassa meg.
(Ja, és a youtube.com-on talán még fenn van a lemezhez készült két klip, érdemes megnézni őket! A „The Wolf Is Loose” külön kis sztorit mesél el képben – egy olyasmi, rém hangulatos gothic történetet, amit akár Gustav Meyrink is írhatott volna!)

Az együttes tagjai:
Troy Sanders – ének, basszusgitár
Brent Hinds – ének, gitár, bendzsó
Brann Dailor – ének, dob
Bill Kelliher – gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Wolf Is Loose
2. Crystal Skull
3. Sleeping Giant
4. Capillarian Crest
5. Circle Of The Cysquatch
6. Bladecatcher
7. Colony Of Birchmen
8. Hunters Of The Sky
9. Hand Of Stone
10. This Mortal Soil
11. Siberian Divide
12. Pendulous Skin
 
Diszkográfia:
Lifesblood EP (2001)
Remission (2002)
Leviathan (2004)
Blood Mountain (2006)
The Workhorse Chronicles (2006) DVD
Crack the Skye (2009)
The Hunter (2011)