Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Christian McBride: Live at Tonic (CD)

Christian McBride bőgős 2006-ban ismét egy zseniális kiadvánnyal adományozott meg minket, jazzrajongókat.
Méghozzá egy olyannal, amivel elég sok ideig elleszünk, ugyanis három lemeze több mint három és fél órán át elszórakoztat minket.
Elsőre talán ijesztő lehet ez a hosszú időtartam, de amikor a zenészek elkezdenek játszani, rájövünk, hogy ezt a zenét bármeddig el tudnánk hallgatni, és a három és fél óra végén azon szomorkodunk, hogy miért csak három lemezen át élvezhettük ezt a csodát.

Na, de azért búslakodni sem érdemes, a Live at Tonic minden rajongónak garantáltan mosolyt fog varázsolni az ábrázatára. És ugye azért van ez a koncert rögzítve, hogy akkor rakhassuk be a lejátszóba, és akkor élhessük át, amikor csak akarjuk.

A koncerten játszó, népszerű Christian McBride Group alapvetően négytagú:
Christian McBride kezeli a basszushangszereket,
Ron Blake szaxofonozik,
Geoffry Keezer billentyűzik
és Terreon Gully dobol.

A doboson kívül mindenki dicsekedhet már szólólemezzel, amiken az utóbbi időben legfőképp a group tagjai szerepelnek, tehát mondhatjuk, hogy egy összeszokott formációval van dolgunk.
Ez a csapat a második és a harmadik lemezen fergeteges sztárvendégekkel egészül ki, ám az ő nevüket egyelőre még fedje homály.

Amit hallunk a felvételen, az legfőképp jazzfunk műfajába sorolható, de a zene fő jellegzetessége az, hogy nagy hangsúlyt kapnak benne a szólók és maga jam, azaz a közös zenélés.
Tehát precízen felépített nótákat ne igazán várjunk, persze ilyeneket is kapunk, de inkább az improvizáció dominál, és a muzsikusok alapvetően nem a dalszerzői tehetségüket mutatják meg, mint inkább virtuozitásukkal villognak.

Az első korongon főleg a zenészek által írt dalok kaptak helyet, a másik két lemezt pedig 20-30 perces jamekkel, hosszúra nyúlt szólókkal és dögös groove-okkal tömték tele.
Igazán nem érdemes elemezgetni a nótákat, mert ez tényleg olyan, hogy hallani kell azokat a funky alapokat és azokat a szólókat, amikből még három és fél óra sem elég.

Az felvétel első részében tehát McBride nótáit, illetve Blake, Keezer és Gully egy-egy szerzeményét hallhatjuk, csak hogy megbizonyosodjunk róla, nem csak csinálni, de írni is tudják a zenét.
A temérdek szóló miatt ezek a számok is elég hosszúra nyúlnak, ami persze nekünk csak jót jelent.

Talán Ron Blake „Sonic Tonic” című dala a legdögösebb az első korongon, ami egy lenyűgöző McBride bőgőszólójával veszi kezdetét. Blake személyében egy igazán jól szaxofonost tisztelhetünk, ami leginkább a saját szerzeményében elhangzott témájában és improvizációjában csapódik le. Olyan légkört tud teremteni, hogy a hallgató teljesen elvarázsolva érzi magát.

A „Say Something”-ban a szerző, Terreon Gully nyújt igazán kiemelkedő teljesítményt, a „Hibiscus”-ban pedig a Geoffry Keezer remekel. Lassítani nem igazán sikerül a bandának, a muzsikusok szinte végigzúzzák az első hetven percet, csak a „Sitting On A Cloud” vesz vissza egy kicsit a tempóból.
A diszk végére egy Weather Report-feldolgozást is biggyesztettek, a „Boogie Woogie Waltz”-ot, amiben a bőgős basszusgitárhoz nyúl, és olyanokat mutat be, hogy az embernek tátva marad a szája.

A második lemezen, mint már említettem, főleg bikavadító jameket hallhat a közönség. A „See Jam, Hear Jam, Feel Jam” rögtön ezek közül való, és harminc perce elég idő ahhoz, hogy bevonuljanak a vendégművészek.
A dobos és a bőgős pumpálja az alapot, majd mikor McBride már úgy érzi, hogy a groove stabilizálódott, felkonferálja Charlie Hunter gitárost, aki most megszokott nyolchúrosa helyett normális gitárral robbantja szét a fejünket.

Egy isteni, hosszú improvizáció után a bőgős felhívja a színpadra Jason Moran zongoristát, aki hasonló jókkal halmoz el minket. Minden szóló után a szólista beleépül a groove-ba, így Jenny Scheinman hegedűs már egy dúsabb alapra szólózhat.
A második korongon ők hárman a vendégek, és a formáció velük kiegészülve játszik még számos jammet, miközben egyszer-egyszer még James Brown és Miles Davis szellemét is megidézik.

A muzsikusok virtuozitása adja meg a muzsika alaphangulatát, amit nem lehet szavakba önteni, így hát csak annyit tudok mondani, hogy végig kiváló zenészek játszanak kiváló zenét, és ebből adódik, hogy az eredmény: kiváló.

A harmadik cd színvonala sem különbözik az előző kettőtől. Az „E Jam”-ben bemutatott vendégek ezúttal Eric Krasno gitáros a Soulive együttesből, a híres jazzfunk-lemezlovas DJ Logic és a szájdobos Scratch.

Ismét eszméletlen közös muzsikálást hallhatunk fergeteges zenészekkel. DJ Logic és Scratch közreműködése már önmagában egy meglepetés, az „Ab Minor Jam” az ő főszereplésükkel veszi kezdetét.
A fergeteges bakelitlemez-pörgetés és beat box teljes mértékben egy hip-hop parti hangulatát teremti meg a koncerten, majd beszáll McBride és a többiek és így az egész egy drum & bass ritmusú acid jazz jamben köt ki, a hallgatók legnagyobb örömére.

Az utolsó lemez és ezzel az egész kiadvány is a bluesos „D Shuffle Jam” első és második részével ér véget, ahol a zenészek még egyszer megmutathatják, hogy mire képesek, és így a végére Rashawn Ross trombitás is színpadra lép.

Ez a három lemezen át őrlő Live at Tonic koncertfelvétel az improvizációs, jamelős jazzfunk muzsika minden rajongójának a kedvencévé fog válni. Ugyanis kellően hosszú és nagyon élvezetes hallgatnivaló, egyszerűen nem lehet betelni vele.
Bármilyen stúdióalbumot felülmúl, mivel élőben sokkal jobban átjön az a dög, amit ez az egész anyag sugároz magából. A zenészek egyszerűen zseniális munkát végeztek, mindenki beleadta minden tehetségét, így egy igazán ütős cuccot sikerült összehozniuk.

Ez az, amit igazán örömzenének lehet hívni, mivel hallgatni is, és meg vagyok győződve róla, hogy csinálni is nagyon élvezetes. És ez a két élvezet gerjeszti egymást: minél jobban élvezi a banda, annál jobban élvezi a közönség, és minél jobban élvezi a közönség, annál jobban élvezi a banda. Ez egy ilyen ördögi kör.

Az együttes tagjai:
Christian McBride – bőgő, basszusgitár
Ron Blake – tenor-, szoprán- és baritonszaxofon, fuvola
Geoffrey Keezer – billentyűs hangszerek
Terreon Gully – dob

Közreműködők:
Charlie Hunter – gitár
Jason Moran – zongora
Jenny Scheinman – hegedű
DJ Logic – lemezjátszó
Scratch - beat boksz
Eric Krasno - gitár
Rashawn Ross – trombita

A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1. Techicolor Nightmare
2. Say Something
3. Clerow`s Flipped
4. Lejos De Usted
5. Sonic Tonic
6. Hibiscus
7. Sitting On A Cloud
8. Boogie Woogie Waltz

CD 2
1. See Jam, Hear Jam, Feel Jam
2. Out Jam/Give It Up Or Turnit Loose
3. Lower East Side/Rock Jam
4. Hemisphere Jam
5. Bitches Brewű
6. Out Jam/Via Mwandishi
7. Mwandishi Outcome Jam
8. The Comedown Jam (LSD Jam)

CD 3
1. E Jam
2. Ab Minor Jam
3. D Shuffle Jam
4. D Shuffle Jam (part 2)


Fekete Ádám - 2006. augusztus 22.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Christian McBride)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!