Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Frank London: Hazonos (CD)

Frank London az amerikai zsidó zene egyik legkiemelkedőbb alakja. Amellett, hogy a méltán híres Klezmatics zenekarban trombitál, számos más projektet vezet. Többek között a Frank London`s Klezmer Brass Allstarsszal és a Hasidic New Wave-vel adott ki lemezeket.

Azonban a Hazonos címet viselő, legutóbbi szólólemeze szerintem mind között a legjobban sikerült. Mint az már megszokott, a trombitás ezen szólóalbuma is John Zorn Tzadik kiadójának gondozásában készült.

A lemez mindenkinek nyújt valami olyat, amit vár (vagy éppen nem vár), legyen az táncos, ritmusos klezmer, mélyen vallásos, eklektikus, vagy feszesen lüktető muzsika. Mindeközben a trombitás ugyanazon témát járja körbe, pillanatképeket vetít, és bemutatja a jiddis zene minden oldalát.

Frank London nagyon ízlésesen és mély átéléssel trombitál végig a lemezen, és az őt körbevevő zenészek is páratlanul dolgoznak. De igazán a három templomi énekes hihetetlen erőket megmozgató hangja teszi fel az i-re a pontot.

Tehát a lemezen a vallásos- és a tánczene leheletfinoman egymásba forduló egyvelegét kapjuk klezmer stílusban, némi elszállt free jazz-zel megbolondítva, mert hát mégis csak John Zorn konyháján sült ki a lemez.

A „Sanctification” egy csontig hatóan szépséges, gomolygó templomi ének, gyönyörű énekléssel és Frank London szintén mesés trombitálásával. Aki nem szégyelli, bátran el is sírhatja magát, mert tényleg olyan, hogy valamit ki kell adnod magadból, hogy beléd férjen. Szavakba önthetetlen élmény.

A „Sheyibone Beys Hamikdosh/In the House” az előző, lassan úszó dal után kellően pörgős, groove-os orgonával telített gyönyörűség, tánclépésekkel tarkított templomi zeneőrület. Az énekesek hangja egészen az égboltig repíti a lelkünket, míg önkívületi állapotban ropjuk a táncot.
Ez egy egyszerűen felülmúlhatatlan élmény, amihez most már mindenki hozzájuthat.

A „Moron D`Vishmayo” az album első nótájához hasonló élményekben részesít minket: emelkedett hangulat, húsba vájóan szép ének, gomolygó, zaklatott alap, hidegrázás, leírhatatlan érzés, könnycseppcsorgás.
Aki ezt az érzést átéli, az garantáltan hordozni fogja halála napjáig.

A „Repentance” már a John Zorn-i, elmebeteg free jazz oldalról csipeget, éneklés nélkül, csak hangszerekkel.
Csörgés és börgés és méregtelenítő, misztikus káosz Frank London trombita-improvizációjának vezetésével, amiben az idő haladásával egyre inkább kirajzolódik a zene-főharmónia, összeállnak egy füzérré a dallamfoszlányok.
Emelkedett hangulatból és szívet melengető érzésből itt sem szenvedünk hiányt, ha bírjuk a szabad zenét.

A „Shir Hama`alos Pt.1.” ismét visszatér a jól bevált énekesekhez, akik a billentyűs, a dobos, a bőgős és a trombitás társaságában ismét teljesen elvarázsolnak minket. Végig füstölög az alap az énekesek alatt, akik megint újból megdobogtatják kicsi szívünket.

Az „Aspiration” egy rövid, kurjongatós átkötés a „Shir Hama`alos” folytatásába. Amiben már az alap is rendesen megmutatja magát az ének mellett. Lüktető dob, finoman akkordozó zongora és brummogó bőgő támasztja alá az énekeseket, és természetesen a perfektül fújó Frank Londont.
Ismét lélekbizsergető élményben lehet részünk.

A rövid „Blessed In The Eternal”-ban Londoné a főszerep, aki most csak egy halk orgona aláfestésével szólaltatja meg trombitáját. Ismét erőt vesz rajtunk a mosolygós borzongás, ismét feledhetetlen dolgot ülepít belénk ez a muzsikus, amiért mi csak hálásak lehetünk.

A „Holiness”-ben már alázümmög a dob és a basszus is, az egész kap egy kis free jazz-aromát is. És az egész, mint a lavina, gurul a hegyről lefelé, egyre nagyobbá és nagyobbá dagadva bennünk, mert ez a zene bennünk él és belőlünk táplálkozik.
És mi tápláljuk, hogy aztán ő is táplálhasson minket. Egyszerűen nagyon szép zene. Nagyon szép.

Ez a lemez egyszerűen káprázatos. Ebben a műfajban talán az eddig született legjobb lemez, legalábbis rám ez volt eddig a legnagyobb hatással. Körülbelül negyed órával az album vége után tértem magamhoz, és az a tizenöt perc véleményem szerint még a lemez szerves része.

Frank London 2005-ös Hazonos című albumával végérvényesen belopta magát a szívembe. Mert örökérvényű zenét készített, amit újból és újból át kell élnem, hogy igazán megértsem, de teljesen sohasem fogom. Valószínűleg ezért is tetszik olyan nagyon.

Az együttes tagjai:
Anthony Coleman – zongora, orgona, harmónium
Frank London – trombita, harmónium
Tomas Ulrich – cselló
Cantor Jacob Ben-Zion Mendelson – ének
David Chevan – basszus
Gerald Cleaver – dob
Daniel Mendelson – ének
Dan Rosengard – billentyűsök
Cookie Segelstein – hegedű
Cantor Simon Spiro – ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Sanctification
2. Sheyibone Beys Hamikdosh–In the House
3. Moron D`Vishmayo
4. Repentance
5. Shir Hama`alos Pt.1
6. Aspiration
7. Shir Hama`alos Pt.2
8. Blessed Is The Eternal
9. Holiness


Fekete Ádám - 2006. július 26.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Frank London)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!