FőképKétlem, hogy bármi újat tudnék mondani a Megasztár zsűrijének állandó dicsérete után. Presser és bűntársai mindent elmondtak, és maximum Bakács messiás- és angyalszagú ömlengéseit tartom erőteljes túlzásnak.
Mindent elmondtak, nekem mi dolgom lehet azon túl, hogy őket ismétlem?

Annyi, hogy meghallgatom a lemezt. Hiszen a tévében látott (és hallott) dalok, valamint egy CD között komoly különbségek vannak.
Valahányszor egy jónak tűnő énekes bukkant fel a Megasztárok során, egyszerű próbának vetettem alá: becsukott szemmel hallgattam, majd feltettem egy szimpla kérdést: végig akarok és/vagy tudok vele hallgatni egy komplett albumot?
Az eddigiek közül egyedül Gáspár Laci került ebbe a körbe, most meg nyilvánvalóan Rúzsa Magdolna is.

Az is igaz, hogy egy ilyen album alapján képtelenség eldönteni, mit hoz a jövő. Caramelnél sok jót ígért, aztán semmi sem lett belőle.
Rúzsa Magdinál azonban biztos vagyok, hogy első lemeze teljesíteni fogja nemcsak az én várakozásaimat. Annak ellenére, hogy pár hónap távlatából hallgatva azért árnyalódott bennem a kezdeti lelkesedésem.

Kétségtelen, hogy Rúzsának hihetetlen a színpadi jelenléte. Emiatt tetszhetett csak például az „I Want To Break Free” című Queen-dal. Mert most, hogy csak a hangszórókból szól a zene, be kell látnom, vannak műfajok, amik nem mennek neki.
A tévé előtt ritkán hallottam hamisnak, most azonban többször. Félreértés ne essék, nem fogok beállni a hamisan éneklő megasztárosokat pocskondiázók sorába. Egy kezemen meg tudom számolni az élőben is tisztán éneklő magyarokat, ráadásul ők – legalábbis valamilyen szinten – profik.

Aki hibátlanul és mindig tisztán tud énekelni, az nem jelentkezik a Megasztárba, mert majdnem mindent tud az éneklésről. Rúzsának tanulnia kell, ez nem vitás. Az sem, hogy fog. Mert ha valaki megdolgozott a sikerért, akkor ő az.
Ahogy Caramelnek nem ártott volna egy énektanár, úgy Rúzsának sem, de az énekesnő el is fog menni, és meg is fog hallatszani rajta.

Amit a lemezen kapunk, az egy roppant érdekes és tanulságos lineáris fejlődéstörténet. Rúzsa szinte dalról dalra jobb lett, és lenyűgöző az az állhatatosság, amivel mindent el akart, és szinte mindent el is tudott énekelni.
Most nem is mennék bele, mely dalok voltak tévedések, melyek a nyerők, inkább azokat veszem sorba, amikkel maradandót alkotott. Mert ezek állnak hozzá – legalábbis a hallgató szerint – legközelebb.
A két Joplin-feldolgozás frenetikus. Meghallgattam az eredetiket, majd a Rúzsa-féléket is. Vállalom: Joplin szelleme és hangja szorult belé. A „Cry Baby”-be csak beleborzongani lehet. A Percy Sledge szerezte „When A Man Loves A Woman” szintén kimagasló, ahogy Máté Péter dala is.
A lemez legemlékezetesebb dala, most hallgatva is, Goran Bregovic szerzeménye, az „Ederlezi”. Rúzsa ebben a dalban őszintébben énekelt, mint a döntő összes többi résztvevője együttvéve. És jobban is.

Csak egy rövid kitérő erejéig: azzal a két perccel többet mondott el arról, mit jelent más népek és más kultúrák között felnőni, mint tizenöt év alatt filmek, regények, versek. Én ezért személy szerint hálás vagyok neki.
Mert élt a lehetőséggel, mert vállalta, hogy kicsoda, vállalta, hogy mik a gyökerei, mert őszinte volt.

A lemez végére érve két utat látok előtte. Vagy népdalokat énekel, vagy rockot. Ekkora torokkal, ekkora szívvel azt visz lemezre, amit csak akar.
De aki így énekli a „Cry Baby”-t, annak fölösleges szívszorító balladákkal, reggae-vel, discóval vagy latin zenével pepecselni. Egy ilyen torokkal be kell vonulni egy jó producerrel, egy tucatnyi döngős, pörgős, falakat lerombolós dallal meg pár kiváló zenésszel, és csinálni egy olyan albumot, hogy a fülünk is kettéáll.
És ha becsúszik egy-egy népdal, akkor csak boldogabbak leszünk.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hungária: Meghalok, hogy ha rám nézel
2. George Harrison: I Got My Mind
3. ABBA: The Winner Takes It All
4. United: Végső vallomás
5. Queen: I Want To Break Free
6. Rocky Horror Picture Show: Time Warp
7. Janis Joplin: Piece Of My Heart [Duett Torres Danival]
8. Percy Slege: When A Man Loves A Woman
9. Goran Bregovic: Ederlezi
10. Amália Rodrigues: Fado Marujo
11. Los Lobos: La Bamba
12. Bob Marley: One Love
13. Janis Joplin: Cry Baby
14. The Police: Bring On The Night
15. Aerosmith: Road Runner
16. Enya: May It Be
17. Máté Péter: Most élsz
18. Tina Turner & Rod Stewart : It Takes Two [Duett Varga Ferenccel]

Diszkográfia:A döntőben elhangzott dalok (2006)
Ördögi angyal (2006)
T-Mobile kapcsolat koncert (2007) - koncert
Iránytű (2008)