FőképSteve Vai, aki először 1984-ben jelentkezett szóló-albummal, több mint két évtizedes ünnepelt karrier után is kategóriákba besorolhatatlan zenész maradt, holott gyökereit valahol mindig is a rockmuzsikában lehetett megtalálni.
Vai olyan nagyságok kreatív partnere volt már, mint a rock határait 1993-ban bekövetkezett haláláig szintén folyamatosan ostromló Frank Zappa, a Van Halen egykori énekese, David Lee Roth, vagy a Deep Purple elhagyása után Whitesnake néven új bandát alapító David Coverdale, hogy csak néhány ismertebbet említsek.
Zenéje mindamellett közeli rokonságot mutat a fúziós dzsesszel – Vai egy felvétel erejéig Al Di Meolával is összeállt –, a kortárs zenei törekvésekkel, és szívesen táplálkozik arab, indiai vagy balkáni forrásokból is.

A „Freak Show Excess” imígyen a rockos lüktetés és az aszimmetrikus, néha bolgárosan hét-nyolcados ritmusok fura egyvelege, amihez karibi és kissé a funkyra emlékeztető dobok, valamint fúvóshangzások teszik hozzá a rendhagyó érzelmezésben akár világzeneinek is nevezhető zamatot.
A valódi fúvósok a legnagyobb szerepet ugyanakkor a „Firewall” című lendületes nótában kapják, mely újfent jellegzetesen amerikai, némileg fehér dzsesszes rockzene. Vai a távoli népek zenei stílusainak összegyúrása mellett kezdettől fogva előszeretettel kísérletezgetett az extrém gitárhangzásokkal is, az album egyik legfurább szerzeménye, a „Yai Yai” pedig jószerével a Trio minimál-dalának pőreségét átvevő kíséret felett aknázza ki a beszélő gitárban rejlő lehetőségeket.

A legjobban sikerült szám mégis a szokványos filmzenéket idézően indító „Lotus Feet”, ez az ismételten nem kevéssé dzsesszes, mégis mindvégig a rockzene műfaji korlátait épphogy átlépegető instrumentális ballada – már elnézést az oximoronért –, mely az egyre nagyobb beleéléssel előadott, crescendáló tuttiban kicsúcsosodó kidolgozásban mutatja meg lenyűgöző valóját.
Csak nehezen hihető, hogy nem komolyzenével foglalkozó muzsikus egy pár hangos témát ilyen érzelmi és motivikus bőséggel legyen képes kibontani. Ilyesféle teljesítményt ezért a legképzettebbek közül is mindössze néhány rockzenész albumain hallhatunk.

Az amerikai gitárzseni mégsem teljességgel egyedülálló a maga műfajában. Már elsőre sem tudtam elhessegetni a gondolatot, a sokadik meghallgatás után pedig végleg megerősödött bennem a sejtelem, hogy az LGT egykor szólókarrierbe kezdett gitárosa, Karácsony János is valahogy az „I’m Your Secrets” rejtett virtuozitással előadott, szinte vallásos meditációval felérő elmerengéséig jutott volna el, ha végigmegy Az időn túllal megkezdett úton, s hozzá a rockzene anyanyelvén, vagyis angolul írja meg szövegeit.

A radikálisan modern rockzene kedvelőinek viszont megmarad Steve Vai, aki kifogyhatatlanul ontja magából a sokszor meghökkentő dalokat, és számtalan közreműködőként jegyzett lemez mellett időnként szólóalbumaival csillapítja – hacsak rövid ideig is, hiszen valamely ízzel telítődve mindegyre ismét újra vágyunk – az igényes, mégis kemény zene iránti éhségünket.

A  lemezen közreműködő zenészek:
Billy Sheehan - basszusgitár
Jeremy Colson - dobok
Steve Vai - minden más

A koncertturnén fellépő Breed formáció:
Steve Vai - gitárok, ének
Billy Sheehan - basszusgitár, ének
Tony MacAlpine - billentyűs hangszerek, gitár és ének
Jeremy Colson - dobok és más üthető tárgyak
Dave Weiner - ritmusgitár, elektromos szitár és akusztikus-elektromos gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Building The Church
2. Dying For Your Love
3. Glorious
4. K’m-Pee-Du-Wee
5. Firewall
6. Freak Show Excess
7. Lotus Feet
8. Yai Yai
9. Midway Creatures
10. I’m Your Secrets
11. Under It All

Steve Vai hivatalos honlapja:The Official Steve Vai Website

Kapcsolódó írás:Steve Vai koncert, Petőfi Csarnok, 2005. szeptember 21.