FőképPurcell kamarazenéje nem tartozik a gyakran hanglemezre, CD-re rögzített darabok közé, és különösképp vonatkozik e megállapítás a szonáták összkiadásszerű felvételére. Akik viszont vállalkoztak erre a mindenképp hálás feladatra, kivétel nélkül ihletett, tündöklő előadásokkal gyönyörködtetik a hallgatót.
Mégis kitűnik közülük a Purcell Quartet (három különálló CD-n és egybegyűjtve is beszerezhető) felvétele, mely együttes vezetője az a Catherine Mackintosh, aki nem csupán az Academy of Ancient Music-kal készített csodás albumokat, hanem többek között Purcell Dido and Aeneasának koncertmestereként hazánkban is többször járt már.

A pályája kezdetén a gamba-consort dowlandi hagyományait továbbvivő – a romantika óta akár népinek is nevezhető – Henry Purcell különösebb átmenet nélkül kezdett európaiasabb, elsősorban az olasz sonata da chiesa, vagyis a magasztosabb egyházi szonáta szerkesztési elveihez közelítő szonátákat komponálni.
A gyors tételekben az imitáció, főképp az inkább a francia barokkban elterjedt, dallamos motívumokra épülő, fugato-jellegű canzona dominál – ezzel is ékesen bizonyítva a zeneszerző törekvését az univerzális, egymással vetekedő nemzeti iskolákon túlmutató zenei stílus létrehozására.

A lassú tételeket ezzel szemben az angol késő-reneszánsz zeneművekben megszokott, éteri harmóniákban feloldódó és nem egyszer egymásra következő disszonanciák jellemzik. Ezek a késleltetett feloldások Purcell vokális és színpadi műveinek ugyanily könnyen beazonosítható elemei, ami minden idők legkiválóbb angol zeneszerzője, és általában az angol barokk esetében az énekes és hangszeres műfajok közötti lényegi rokonságnak, az énekelhető dallam elsődlegességének bizonyítéka.

A szűk értelemben vett szonáták mellett barokk vonósnégyesre írt prelúdiumokat (vagy angolul „voluntary”-ként emlegetett fantáziákat) és pavane-okat tartalmazó összkiadás-album – azon belül is a második kötet – két legkiemelkedőbb darabja a John Blow közvetítésével az olasz születésű, de francia udvari komponistaként híressé vált Lully-től eltanult ground, amelyről bátran állíthatjuk, hogy Purcell kedvenc műformája volt.

A közülük elsőként felcsendülő négyszólamú D-dúr ground kidolgozásában Johann Pachelbel híres „Canon”-jával, míg az albumot záró, Giovanni Battista Draghi egyik énekdallamára írt g-moll chacony ritmikájában és megoldásaiban a sok más komponista mellett Arcangelo Corelli által „feldolgozott” „La Follia”-val rokon.

Jóllehet ezt a felvételt elsősorban a zenei ínyenceknek ajánlhatom, Purcell csodás dallamai kétségkívül egyetlen barokk zene-kedvelőnek sem okozhatnak csalódást, a Purcell Quartet elsőrangú hangmérnöki munkával kikevert felvétele pedig még valószínűleg sokáig etalon marad.

A Purcell Quartet tagjai:
Catherine Mackintosh – hegedű
Elizabeth Wallfisch – hegedű
Richard Boothby – viola da gamba
Robert Wooley – kamaraorgona

Közreműködik:
Risa Browder – hegedű, brácsa

Az albumon elhangzó számok listája:
1. Sonnata No. 8 in G major Z.797
2. Sonnata No. 9 in B minor Z.802
3. Three Parts upon a Ground in D major Z.731
4. Sonnata No.10 in D major Z.801
5. Sonnata No.11 in F minor Z.800
6. Sonnata No.12 in A major Z.799
7. Pavan in A major for Two Violins and Bass Z.748
8. Sonnata No.13 in C minor Z.798
9. Sonnata No.14 in E flat major Z.803
10. Pavan for Two Violins and Bass Z.751
11. Chacony for Two Violins Z.730

A Chandos Records hivatalos honlapja:www.chandos.net

Kapcsolódó írások:England, My England (Henry Purcell élete)