FőképEdith Piaf, a kis veréb életét és munkásságát veszélyes vállalkozás bármilyen oldalról megközelíteni: legyen az zenei átdolgozás, filmes próbálkozás vagy akár irodalmi mű, hiszen már az ötlet is magában hordozza a bukás veszélyét.

Jean Mareska és Philippe Crocq azonban úgy döntöttek, felülírják a szabályokat, és papírra vetik a már agyonismételt történetet.
Azonban nem az aranytorkú énekesnő életéből egy-egy momentumot kiragadva, hanem inkább összegezve, egy teljes élettörténetet elbeszélve hozták létre e kötetet.

Könnyen olvasható, logikusan rendszerezett művet tart a kezében az olvasó, amely sok alkotáshoz (például a 2007-es év egyik legszebb filmjéhez, a Piafhoz) hasonlóan nem ugrál a térben és időben, hanem egyetlen idősíkon terelgeti szereplőit, csupán a teljes valóságot bemutatva a történet mindenki által ismert tragikus végkifejlete felé.

Realisztikusan és kíméletlenül ábrázolják a zord gyermekkor, a nélkülözés és elhanyagoltság korának viszontagságait, a szeretet és a törődés hiányát, amelynek ellenében semmi más, csak a vele együtt élő kihasználtság, a haszontalanság és a pusztító üresség kálváriája jelenik meg.

Innen kalauzolnak tovább a felnőtté válás, ha lehet, még gyötrelmesebb útjára, ahol az (ál)boldogság és a valahova tartozás csak az alkoholon és a különböző pusztító szereken keresztül érintik meg Piafot.

Piafot, akinek élete talán egyetlen hűséges, igaz társa ezekben az időkben, majd később is Simone, a csak Momone-ként emlegetett féltestvér, akitől bár többször is kénytelen látszólag elszakadni, a szoros kötelék még több ezer kilométeren keresztül is összefűzi őket.

Eddig kevés helyen olvasott és megjelenített szeletét villantja fel viharos barátságuknak és testvérkapcsolatuknak a két szerző.
Talán pont ezért sokszor a nézőpont is mintha megváltozna - Piaféval együtt átérezzük a féltestvér, a társ, az utcalány szenvedését, a rajongókkal és az őt elnyomó támogatókkal, a pénzemberekkel szemben.

Az eddigi összegző művekben elhanyagolt, itt főszállá váló mellékzönge, a titkok és érdekfeszítő részletek felszínre bukkanása érdekes adalékkal szolgálnak a sanzonénekesnő élettörténetéhez.
A siker, a csillogás, a szerelem és a gyümölcsöző munkakapcsolatok születésénél is ott bábáskodik a könyv, azonban korántsem olyan nyomatékkal, mint a Piaf-Momone kapcsolat kidomborításánál.

A megjelenő szálakban, Louis Leplée, Marguerite Monnot, Marcel Cerdan és más, hangsúlyos szereplőkkel való kapcsolatban, rendre felbukkan a sötét árny, Simone képe, aki a szerzők - talán nem alaptalan - állítása szerint mindig is Edith rosszabb felét testesítette meg: a nehézségek árán berendezett életet és felépített karriert egyetlen rossz szóval semmivé változtatta.

A két író célja - amely még az életút meséjének befejezése előtt derengeni kezd - nem csupán az, hogy elmondjanak egy már unalomig ismételt históriát.
Látni és láttatni akarják a tragédiába torkollott életen, a nyomorból a sikerbe ívelő, majd ismét a szánalomba hajszolt énekesnő drámáján keresztül a mindenki számára levonható, azonban más szemszögekből vizsgálandó tanulságot.

Fordulatos, titokzatos adatokkal teletűzdelt könyv, amelynek bár irodalmi értéke igen csekély, példamutató és összegző szerepe annál nagyobb.

Kapcsolódó írás:Piaf (DVD)