FőképMiközben ezeket a sorokat gépelem, 2008. májusát mutatja a naptár, ami nem csak azt jelenti, hogy újra tavasz van, hanem azt is, hogy Darren Shan (született 1972. július 2.) ismét Magyarországon járt, az elmaradhatatlan mosolyával és dedikáló tollával egyetemben.

Ha a Bret Easton Ellis sajtókonferencián egy laza megjelenésű, humoros/szatirikus szemléletű írót láttam, akkor a másnapi Shan nyílt órán egy rendkívül barátságos, mindig mosolygó és a lehetőségekhez képest őszinte író nézett velünk farkasszemet.
Merthogy itt is voltak olyan kérdések, amikre nem lehetett értelmes választ adni. Így hát vele kacagtunk a frappáns válaszokon, és a vele megesett hihetetlen sztorikon.

Népszerűsége szemlátomást mit sem csökkent, az aláírására váró sorok még mindig terjedelmesek, pedig idén is több lehetőség adódott a dedikálásra.
Ennek személy szerint csak örülni tudok, bár roppant mód kíváncsi vagyok a végkifejletre: vajon az olvasótáborral együtt a Shan regények is egyre felnőttesebbé válnak, vagy egy idő után szakítani fog velük, és újra a tizenéveskorba cseperedőket kényezteti el.

Nos ez még nyitott ügy, egyelőre még csak tervezgeti a Démonvilág utáni regényeket (a sorozat hetedik-nyolcadik kötete idén jelenik meg angolul – legalábbis a kiadói tervek szerint), szóval majd meglátjuk.

A jövő helyett inkább foglalkozzunk a látogatására időzített megjelenésű Végítélettel. Ez ugye, mint az köztudomású, az előző szerves folytatása.

A Fenevad végén úgy váltunk el Grubbs Gradytől, hogy egy utasszállító gépen repül, nagyjából tízezer méter magasan és halálos veszedelemmel néz szembe. Akkor aggodalommal telve hagytam magára.

A viszontlátás cseppet sem felhőtlen, mivel rövid idő alatt kiderül, nem csak saját élete, hanem a világ és az emberiség jövője a tét.
A nemzetközi helyzet tehát ismét fokozódik, az eleddig sikeresen titkolt varázstehetsége nem leplezhető tovább, miként önnön hozzáállása sem ehhez a szerephez. Gyávaság vagy bátorság, önálltatás vagy igazmondás?

Kaotikus az egész, miként a bolygónk is egyenesen a démonvilágok felé tart. Új szövetségek, találkozások, árulások és veszteségek tarkítják a kimondottan véres cselekményt. Ezúttal is számos deus ex machina használódik el, de úgy sejtem, lesz még hasonló fejlemény, mire eljutunk a tizedik kötet végére.