Főkép

Az angol vidéki élet csendességét már többen megörökítették, gondolok itt Agatha Christie azon regényeire, melyeknek Miss Marple a főszereplője. Bájos falvak, még bájosabb emberek – és persze az elmaradhatatlan gyilkosság(ok).

Ez az alap motoszkálhatott az 1931. július 17-én született Caroline Graham fejében, amikor megírta negyedik regényét (Temetetlen múlt). Nem tudom, mennyit filózott a szereplők megformálásán, de a jelek szerint ihletett állapotban alkotta meg a képzeletbeli angol megye (Midsomer) nyomozóját. Tom Barnaby felügyelő azóta hét könyvben szerepelt, de az igazi áttörést számára (és persze Graham számára is) a tíz évvel később indult televíziós sorozat jelentette. Ami idén már a tizenegyedik évadnál tart.

A titok részben a sorozat központi figuráját alakító John Nettles érdeme, aztán ugye számítanak a jól megválasztott helyszínek, no meg Anthony Horowitz ügyes forgatókönyvei – s nem utolsó sorban az a vidékes hangulat, amit még a gyilkosságok is csak átmenetileg tudnak felborítani.

Furcsamód azt kell mondjam, a regény tévés feldolgozása többet ad, mint a könyv, mivel a látvány jobban működik, mint a Graham leírásai. No meg Nettles közvetlen személyisége legalább annyira összeforrt Barnaby alakjával, mint David Suchet és Hercule Poirot. Aki akárcsak egy epizódot is látott már a sorozatból, annak kapásból az ő mozgása, hangja idéződik fel olvasás közben.

Graham krimit írt, gyilkossággal, nyomozással, titkokkal, bőbeszédű vagy épp ellenkezőleg, hallgatag tanúkkal. De ugyanilyen fontos a főszereplő magánéletének kellő mértékű adagolása. Feleségéhez fűződő kapcsolata, amit annak borzalmas „konyharemekei” sem tudnak beárnyékolni, valamint beosztottjaival és a gyanúsítottakkal szembeni magatartása alapján egy hús-vér figura bontakozik ki előttünk, aki nem csak figyel, hanem gondolkodik is.

Tom Barnaby módszere nem Poirot vagy Sherlock Holmes utánzata, sokkal inkább Maigret angol mása, vagyis az áldozat életének rekonstruálásából és a tanúvallomásokból rakja össze az eseményeket, deríti ki az igazságot.

Mindent összevetve kellemes olvasmány, amit még azok is élvezni fognak, akik nem néznek tévét. Bár a Temetetlen múlt után biztosan leülnek a képernyő elé.