Főkép

Aki teheti, mindenképpen a DVD-s változatot vegye meg, mivel így nem csak Loreena McKennitt vizuális látványával lesz gazdagabb, hanem a koncert helyszínéül kiválasztott Alhambra-palotát is megcsodálhatja.

Az 1200-as évektől kiépülő Kaszr al-Hamra, vagyis Vörös erőd épületegyüttesében a granadai emirátus (1236-1492) építészetének összegzése testesül meg. Tervezői felhasználták a córdobai stílus logikára épülő eleganciáját, és a környező településtől elzárkózó kompozíciót hoztak létre. Bentről nézve viszont az épület termeinek ablakaiból, kertjeiből tárulkozik ki a táj felé. Kis túlzással az iszlám paradicsom szépsége jelenik meg az Alhambrában: fényből és színből alkotott remekmű.

Kialakítása a hivatali feladatok (uralkodói reprezentáció, államigazgatás) és a kényelmes lakóhely összetett követelményeit zárt udvarok köré csoportosított helyiségekben, festői feltárulásokat nyitó átvezetéssel fűzte egységbe. Anyagában és szerkezetében nem az örökkévalóságnak épült: kisebb részben téglából, nagyobb részt pedig fából emelt kupolás, stukkódíszes architektúrája légiességével szinte jellemezte az alkotás tünékeny történelmi súlyát – a félsziget keresztény visszahódítása elkerülhetetlenül az iszlám uralom végét okozta.

Mesés képzelet tervezte az épület architektúráját: a móreszk, illetve az arabeszk mustrájával borított homlokzatfelületek szinte pókhálóként lebegnek a karcsú oszlopok felett. A fény és árnyék játéka tükröződik az udvar vízmedencéinek felületén, elbűvölve az egyszeri látogatót, a felhőket a lába és a feje fölé varázsolva, miközben a szökőkutak csobogása zenei aláfestést ad a látványhoz. A szépséges kertek szimbolikus rejtekhelyek, értelem és misztikum összefonódásának helyszínei, ahol a természet és az isteni erő megnyilvánul – dekadens alkotás, melynek törékeny kecsessége magasan a hétköznapi élet felett áll.

A keresztény uralom alatt történtek kiegészítő építkezések (melyek még a huszadik században is zajlottak), ennek eredményeként ma hat épületcsoportot értünk az Alhambra elnevezés alatt.

Háborúk (főként a napóleoni okozott súlyos károkat) és dinasztiák okozta változások ellenére egyszer mindenkinek látnia kell ezt a csodát, ahol az oszlopok mintha az eget tartanák, ahol a kertek összefonódnak a termekkel – s ahol Loreena McKennitt 2006-ban Best of koncertet adott a jelenlévő kiváltságos keveseknek. A helyszín egészen pontosan V. Károly által, az iszlám legyőzése után évtizedekkel később építtetett reneszánsz királyi palota oszlopokkal övezett kör alakú udvara volt.

Ami elsőre kiviláglik, bájos kelta leányzónk felett elszálltak az évek, az idén ötödik ikszet betöltő (született 1957. február 17.) hölgy már nem szépségével hódít a koncertpódiumon, hanem hangjával és tehetségével. Kísérőzenekarának többsége már az utolsó stúdiólemez felvételein is részt vett, így nem csoda a tökéletes összhang, ami még jobban kiemeli a tizenkét tagú zenekar sokszínűségét. Nem túlzás, hogy a világ minden tájáról származó hangszerek alkotják a zenei aláfestést.

A koncert alapvetően McKennitt éteri hangjára épül, így nem csoda, ha az egész estét körbelengi valami varázs, ami túlmutat betonvárosaink modern lüktetésén, évszázadokkal korábbi időket idézve fel. Nem a fiatalság féktelen életereje árad a dalokból, hanem bölcsességgé nemesül tapasztalat, ami általában a korosabb emberek sajátja. De ahogy énekel, nem csak a szeme, hanem az egész lénye mosolyog.
Számlátomást jól érzi magát a bőrében, és élvezi amit csinál.

Zenéjéről nem hiszem, hogy túl sokat kéne mondanom. Egyrészt az utolsó album (An Ancient Muse) kapcsán minden lényeges elhangzott. Másrészt az utóbbi években/évtizedekben simán bekerült a legjobb három kelta énekesnő közé.
Számomra mindenképpen ő az első, lekörözve Enyát. Muzsikája egyszerre kelt kelta hangulatot, miközben ott van benne a nagyvilág dallamkincse – legalábbis én ott érzem benne (a „Caravanserai” jó példa erre).

Visszafogott előadásmódja (hangját egyszer sem engedi ki, merengős dalai egyaránt illenek Írország zöld mezőire és a sivatag dűnéi közé) a maga teljességében érvényesül az éjszakai palotaudvaron, kék és vörös fénytől megvilágítva.

Nem vitatom, hangulatzene – de ugyanez elmondható minden más zenéről. És Loreena McKennitt mindenképpen pozitív energiákat közvetít a hallgatók felé, márpedig ez korántsem jellemző a kortárs zene minden előadójára.
Remélem a következő albumra nem kell évekig várnunk, s újra részesei lehetünk annak a varázslatnak, amire csak ő képes.

Közreműködők:
Loreena McKennitt – ének, hárfa, zongora
Tal Bergman - dobok, ütőhangszerek
Panos Dimitrakopoulos - kanun
Nigel Eaton - tekerőlant
Steáfán Hannigan - török klarinét, vokál, ír duda
Brian Hughes - elektromos gitár, gitár-szintetizátor, vokál, ud, kelta buzuki, spanyolgitár
Tim Landers - basszusgitár
Caroline Lavelle - cselló
Rick Lazar - ütőhangszerek
Hugh Marsh - hegedű
Donald Quan - brácsa, vokál
Sokratis Sinopoulos - líra
Haig Yazdjian – ud

A lemezen elhangzó számok listája:
The Mystic’s Dream
She Moved Through The Fair
Stolen Child
The Mummers` Dance
Penelope`s Song
Marco Polo
The Bonny Swans
Dante`s Prayer
Caravanserai
Bonny Portmore
Santiago
Raglan Road
All Souls Night
The Lady of Shalott
The Old Ways
Never-Ending Road (Amhrán Duit)
Huron ’Beltane’ Fire Dance
Cymbeline

Diszkográfia:
Elemental (1985)
To Drive The Cold Winter Away (1987)
Parallel Dream (1989)
The Visit (1991)
The Mask And Mirror (1994)
The Book Of Secrets (1997)
Live In Paris And Toronto (1999) koncert
An Ancient Muse (2006)
Nights from the Alhambra (2007) koncert DVD
A Midwinter Night`s Dream (2008)
A Moveable Musical Feast (2008) DVD