FőképMég augusztus 26-ig zajlik a Toldi moziban a Miyazaki fesztivál, úgyhogy futás, hátha van még jegy! Igaz, hogy a jegyárban a szauna is benne foglaltatik, a forgalmazó előzetes reklámkampánya alapján több megvásárolható DVD-re számítottam (decemberig kijön mind, viszont hol van a Vadon hercegnője - Mononoke Hime?), és olyan hangerővel ment a vetítés, hogy egyes metalkoncertek kevésbé süketítőek – de ez mindegy, az a lényeg, hogy végre Miyazaki mester további filmjei is láthatóak magyarul!

Magam a 2001-ben a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjjal jutalmazott Chihiro Szellemországbant láttam először, de az 1941-ben született rendező 1984 óta készít mozifilmeket, animéket, amik kapcsán Japánban már régóta a legnagyobbak között tartják számon. A magyar mozikba ezen kívül egész eddig csak a szintén csodálatos A vándorló palota jutott el, de most, hogy a mangák és animék reneszánszukat élik hazánkban, végre a többi is kijön lassan DVD-n. Plusz szervezték ezt a részint remek, részint felemás fesztivált, ami azért megérdemelt volna egy Uránia mozit, ahogy az AniFest esetében láthattuk. (Amúgy a Toldi kedves, régi jó mozi, de a fesztiválra érkező tömeget nem szolgálták jól a körülmények.)

Szóval, a Porco Rosso – A mesterpilóta 1992-ben készült, Miyazaki egy régebbi mangája alapján. Címszereplője, a Vörös Disznó az I. világháborúban az olasz légierő tagjaként szolgált, de miután látta minden bajtársát odaveszni (vagy az is lehet, hogy mikor azt tapasztalta, hogy az olasz haderő a fasizmus útjára lép), disznóvá változott. A film jelenében, az 1920-as években a légi kalózok esküdt ellenségeként tengeti napjait. Amikor épp nem azon van, hogy jó pénzért levadássza az utasszállító hajók rémeit, az Adriai-tenger egy lakatlan szigetén rejtőzködik, egy jó üveg bor mellett régi slágereket hallgatva rádióján.

Persze a kalózok nem veszik jó néven Porco ténykedését, és – szégyenszemre – egy amerikai vadászpilótát kell felbérelniük, hogy méltó ellenfelet állíthassanak ki ellene. A jenki repülős, Curtis nem a becsületesség mintaképe, emellett Porco régi szerelmére, a kis szigetén bárt vezető, varázslatos énekhangú Ginára is feni a fogát. Hogy mindebből mi lesz, nem mesélem tovább, mert ez nem az a film, ahol érdemes lelőni a poénokat. Azt mindenki sejtheti előre, hogy a mély hangú disznó túléli, mikor Curtis orvul lelövi a kiszolgáltatott Porco gépét, de ennél többet igazán nem árulhatok el. Persze, aki látott már Miyazaki filmet, tudja, hogy a történet jó pár különös és meglepő fordulatot vesz majd a nem éppen tipikus (avagy bizonyos kérdéseket látszólag nyitva hagyó) befejezés előtt.

Ahogy minden Miyazaki műnek, a Porco Rosso-nak is a hangulat és a látvány a legfőbb erénye, persze a sajátos sztori és karakterek mellett. A mediterrán illetve `20-as évekbeli miliőt lenyűgözően kelti életre, s persze Porco és a többi, szokatlan szereplő miatt is egyéni atmoszférája van a filmnek. A hősiesség, a becsület szájbarágás-mentes dicsérete a Porco Rosso, ugyanakkor a humor is óriási szerepet játszik benne. Vannak hangosan kacagós poénok épp úgy, mint apró finomságok (pl. hogy Porco vörös hidroplánjának új motorjára a Ghibli szót írták, ami ugye Miyazaki stúdiójának a neve). A rendező kedvenc témája, a természetvédelem nem kap benne különösebb szerepet, viszont Porco-nak van pár nagyon odarakott mondata, mint pl.: „Inkább lennék disznó, mint fasiszta.”

Kétségtelen, hogy Miyazaki filmjei meghökkentőek, képi világukat épp úgy szokni kell, mint számunkra talán furcsa történeteit és alakjait. De akit egyszer úgymond „elkap a feeling”, az vakon fog bízni a Mesterben, és tágra nyitott szemmel, füllel és lélekkel nézi majd meg minden alkotását.

A rendezőről: Hayao Miyazaki