Főkép

Általában fenntartással fogadom, ha a fülszöveg egy általam korábban nem ismert szerző magyarul elsőként kiadásra került könyvét szuperlatívuszokkal tálalja. Úgy vagyok vele, mint az utazási irodák, vagy a fejvadászcégek kedvező ajánlataival – elhiszem a felét, és nagyjából az igazságnál vagyok.

Ezt a könyvet is nagyon dicsérték, éppen ezért tartózkodó kíváncsisággal lapoztam fel – és bizony majdnem úgy jártam, mint Tihor Miklós (a Beholder Kiadó vezetője), és csak azért nem tudtam egy ültő helyemben befejezni, mivel a munkahelyemen komolyan veszik a reggeli kezdést. Így két nap kellett a megismeréshez, a befogadás pedig még mindig tart.

Kortárs sc-ifi műről van szó (Eric E. Knight 1965. március 7-én született, ez volt első regénye, ami angolul 2003-ban jelent meg hivatalosan, nem hivatalosan meg 2001-ben), ami még nem tartozik a műfaj élmezőnyébe, de szerintem pusztán idő kérdése, hogy mikor fogják elismerni értékeit.

Számomra korántsem meglepő módon a könyv létrejöttének előzményei a szerepjátékhoz vezethetők vissza. Knight (mint játékmester) ugyanis játék közben határozta el, írni fog. Elolvasott pár írásról szóló könyvet, valamint csatlakozott egy írócsoporthoz, ahol közösen próbáltak rájönni a mesterség fortélyaira. Aztán csak írt és írt és írt (a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy korábban már megjelent tőle pár cikk az iskolai újságban – de ennek nem volt következménye).

Majd kiadót és ügynököt keresett, és 2001-ben úgy tűnt, szerencséje lesz: hamarosan nyomdába került a könyv, de a kiadójelölt befuccsolt és a következő két év házalással telt, mire ügynöke (John Silbersack) összehozta a lehetőséget, és szerződést kötöttek egy komolyabb kiadóval az első három könyvre, minimális fizetségért.

Mindezt csupán azért írom le, hogy egyrészt ez is igazolja Harry Harrison szavait arról, milyen nehéz helyzetben vannak Amerikában a kezdő írók, másrészt bátorítsak minden hazai szerzőt, ne keseredjenek el, írjanak, és ha valóban jó a könyvük, előbb-utóbb rátalálnak a kiadójukra. Csak előtte sajátítsák el az alapokat.

Az angolul Vampire Earth néven futó sorozat zavarba ejtő elegye az eredetiségnek, és az újrahasznosításnak. Legjobban a fajtársaikat eláruló emberek elnevezésén csodálkoztam (quisling), ami egyértelműen Vidkun Quisling norvég politikus nevéből származik. Róla annyit illik tudni, hogy norvég létére elárulta hazáját, amikor együttműködött a Harmadik Birodalommal a Második Világháború alatt. Egyébként meg a történetben Lovecraft keveredik western elemekkel, miközben a francia ellenállás szelleme érződik, némi űreposz hangulattal megfejelve (Starship Troopers, Star Wars) – és az Amerikában úgy tűnik kikerülhetetlen szerelmi/szexuális szál sem hiányzik belőle.

Az alaphelyzet az, hogy bolygónkra közelebbről meg nem magyarázott kapukon keresztül idegen lények érkeznek (kurianok a Kur bolygóról), akik balszerencsénkre a mi életerő-auránkkal táplálkoznak. Mivel alapban fizikailag gyenge lények, ezért mindegyik nagyjából egy tucat embert felruház bizonyos képességekkel, akik ezután, mint lélekivók tolmácsolják uruk akaratát a megfélemlített lakosság felé.

Ja és a szükséges életerő-aurát úgy gyűjtik be, hogy az áldozatnak kiszívják a vérét – magyarul vámpírokkal van dolgunk, de a mitológiából ismert gyengék nélkül (egyedül a napsütés hat némileg gyengítően rájuk – mind a korai orkokra Tolkiennél). Ja és a technikai fejlettség a lakosság lélekszámának drasztikus csökkenése, valamint az utolsó kormányok kétségbeesett pusztító intézkedései hatására komolyan visszaesett.


Knight fokozatosan adagolja részünkre a tudást erről a fura, poszt-apokaliptikus világról, ahol a teljes terrorban tartott embereket a vélt vagy valós előnyökért árulóvá vált emberek (quislingek) ellenőrzik. Gyakorlatilag senki sincs biztonságban, éppen ezért mindenki igyekszik betartani a szabályokat, bízva abban, hogy így elkerüli a halált.

De nem kezdem el mesélni az egészet, mivel annál jóval hosszabb, és nem szeretnék senkit megfosztani attól a lehetőségtől, hogy felfedezze az akció sci-fi eme gyöngyszemét – kihagyni meg komolyan mondom, vétek volna.