FőképSzinte egy időben a sorozat befejező részének könyvesboltokba kerülésével érkezett a mozikba az ötödik Harry Potter film. Ami, miként az előre borítékolható volt, még az eddigieknél is sötétebb, félelmetesebb. Csak úgy, mint könyvben.
Persze egy 750 oldalas kötetből nem olyan egyszerű filmet csinálni, sok minden ki is maradt.

Talán kijelenthető, hogy így a lényegi rész került filmre, de mindenképpen alaposan felpörgetett, minden pillanatában valami fontosat hordozó 2 és fél órát hoztak össze az alkotók.
A jobbára remek színészek között újra felbukkan Gary Oldman (Sirius Black) és David Thewlis (Remus Lupin), meg a többi régi kedvenc (vagy rühellt) karakter, de sokuknak relatíve kevesebb szerep jut.

Az új arcok között öröm látni Evanna Lynch-et (Luna Lovegood) és Natalia Tena-t (Nymphadora Tonks), meg persze Helena Bonham Carter is módfelett meggyőzően alakítja a gonosz Bellatrix Lestrange-et.
Ám a pálmát Imelda Staunton viszi el, aki a Roxfort fölötti irányítást magához ragadó Dolores Umbridge szerepében bájosan utálatra méltó.

A történet középpontjában most is Harry és az újra életre kelt Voldemort küzdelme áll. A varázslótársadalom (ill. annak egyes vezéralakjai) továbbra sem hajlandóak elhinni, hogy a sötét nagyúr visszatért.
Az ő konok önkéntes vakságuk ellenében áll a Főnix Rendje, amiben majd’ minden közkedvelt sorozatbéli karakter részt vesz.
Amire szükség is van, mert már a történet elején olyasmi történik, ami kis híján Harry életébe kerül: két dementor megtámadja őt és undok unokaöccsét, méghozzá nagyjából fényes nappal, közel a Privet Drive-hoz, ahol az ifjú Potter nyomorúságos nyári szünetét tölti.

Tovább nem mesélem, ebben a cikkben bőven lehet még olvasni a sztoriról.
Inkább arról szólnék, hogy ez a film elsősorban nem a technikai trükkök vagy a sötét tónusú képi világ miatt félelmetesebb még az előzőeknél is. Sok izgalmas és borzalmas esemény történik benne, de átjön az is, ami a könyv egyik nagy erénye: mindaz, ami Harry lelkében zajlik.
És nem csak az első csók Cho-val, vagy az év végi vizsgák kapcsán. Megmutatkozik a sorsa elől menekülni képtelen hős magányossága is (Dumbledore serege ide vagy oda).

Az pedig, hogy nincs benne minden a filmben, ami a könyvben, annyiból jó, hogy így van miért elolvasni a regényt.
Rowling rengeteg apró finomsággal, érdekességgel, részlettel díszíti monumentális sorozatát, amiknek köszönhetően még az a sokrengeteg oldal sem válik unalmassá.