Főkép

A mesék meséje a Rajna mágikus aranyának elrablásával kezdődik. A tolvaj, egy Alberich nevű nibelung, a szerelem örömeiről örökre lemondva hatalmas varázserő birtokába jut, melynek révén az aranyból világuralmat biztosító gyűrűt kovácsolhat.

Eközben Wotan újonnan elkészült várkastélyában gyönyörködik, de a megépítéséért cserébe kialkudott árat már nem hajlandó megadni Fafnernek és Fasoltnak, a két óriásnak. A halhatatlanság aranyalmáit gondozó Freia túl nagy veszteség lenne az isteneknek. Wotan ezért az agyafúrt Loge segítségére hagyatkozik, aki megcsillantja az óriások előtt a mindenható gyűrű megkaparintásának lehetőségét. Így aztán Wotannal együtt elindulnak Nibelheimbe, a törpék országába, hogy csellel és csalafintasággal kicsalják Alberichtől a roppant hatalmú ékszert.

Mivel köztudottnak tekinthető, hogy a Wagner-operák nem hagyományos értelemben vett drámai zeneművek vagy zenés drámák, hanem nagy léptékű, muzsikával megtámogatott teátrális látványosságok, bravúráriákra itt nem számíthatunk. Az énekesek esetében éppoly fontos a színészi teljesítmény, mint a hangi adottságok, az előbbiben pedig Graham Clark Mefisztó-szerű Logéja egyértelműen felülmúlja társai produkcióit. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a többiek nem nőttek fel feladatukhoz, csupán a szerintem legrátermettebb, legihletettebb előadót szerettem volna kiemelni a többi nagyszerű teljesítmény közül.

Az előadás, a színpadra vitel úgyszintén Wagner alapkoncepciójához hű látványosságot ad. Szavakkal leírhatatlan, mily magasztos és monumentális hatást kelthet néhány zöld lézerpászma, kék és narancsvörös reflektor, valamint a színpadból kiemelkedő roppant fémállványzat, mely a valós mozgással ellentétben a törpék birodalmának kénköves mélységeibe visz.

Szintén a monumentalitás érzetét keltik Barenboim zenekarának dörgő-morajló mélyvonósai és érckeménységgel zengő rézfúvósai. A zenekar epizódjai az egész Ring-ciklusra jellemzően felemelőek, a szólóoboa megszólalása pedig már-már ellágyítóan szívhez szóló pillanat. Barenboim kétségtelenül felülmúlhatatlan a nagyszabású romantikus darabok megszólaltatásában.

Számomra minden kétséget kizáróan Barenboim és Harry Kupfer rendező Ringje az etalon, mely a digitális technikának köszönhetően tökéletes élethűséggel és dinamikával hozza házunkba a világ legkiválóbb Wagner-interpretátorainak munkáit.

Előadók:
John Tomlinson - Wotan
Bodo Brinkmann - Donner
Kurt Schreibmayer - Froh
Graham Clark - Loge
Günter von Kannen - Alberich
Helmut Pampuch - Mime
Mathhias Hölle - Fasolt
Philip Kang - Fafner
Linda Finnie - Fricka
Eva Johansson - Freia
Birgitta Svendén - Erda
Hilde Leidland - Woglinde
Anette Küttenbaum - Wellgunde
Jane Turner - Flosshilde

Orchester der Bayreuther Festspiele

Daniel Barenboim - karmester


A szerző életrajza