Főkép
Pat Metheny
mindig is a sokrétűség, a kollaborációk híve volt, ami egészen a kortárs (klasszikus) zenéig vezet, és noha időnként a rockzenéből is merít ihletet, sohasem adott le a tőle megszokott, igazán magas nívóból.
Brad Mehldau ugyancsak sokat merített a kemény vonalas dzsesszisták által lesajnált műfajokból, mindenekelőtt a pop- és alternatív rockzenéből, miközben játékából egyértelműen kiérződik klasszikus képzettsége is.

Kettejük találkozása ekképp némileg sorsszerű, ám mindenképp szerencsés és sokat ígérő. Nagy kár, hogy tudomásom szerint egyelőre mindössze két hangfelvétel örökítette meg kettejük együttműködését, vagyis mindeddig egyszeri (2005 decemberi) kollaborációjukat: a 2006-ban kiadott Metheny/Mehldau album, valamint a teljes Mehldau Trióval együtt készített, és ehhez igazodva elnevezett Metheny Mehldau Quartet.

Ez utóbbi vállalkozás furcsa egyvelege a Methenytől megszokott latinosabb, folkosabb, néhol rockosabb muzsikálásnak és a Mehldaura inkább jellemző, parányit hard bopos, de inkább a klasszikus képzettséget a hagyományosan modern jazzel, valamint a pop- és rock dalok standarddá átlényegítésével keverő, valamelyest - bár Mehldau maga joggal nem szereti a hasonlítást - Keith Jarrettet idéző stílusának.

Aki Methenyt a Lyle Mays korszak, mindenekelőtt a Travels melankolikus, merengő gyöngyszemeivel azonosítja, talán kissé csalódni fog.
Amíg a gitárszintetizátorral készült albumok, valamint a nyolcvanas évek második felének dél-amerikai hatásokat mutató lemezei a jazz fényesebb oldalát mutatják, a Metheny Mehldau Quartet borongósabb, elvontabb, és főként alázatosabb a Pat Metheny Group zenéjénél.

Ám míg a ragyogó napsütésben tündöklő színek egyfajta nem valós, túlságosan tündéri világba ringatnak bennünket, addig a lágy esőben minden önnön valójában mutatkozik meg - ahogy ezt egykor a városképújító Friednsreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser fogalmazta, ha nem is ezekkel a szavakkal, ugyanezt a gondolatot kifejtve.

Metheny és Mehldau kollaborációjának gyümölcsei pedig épp olyanok, akár a finoman permetező esőben mosdó fák lombja és virágai. Nem vidítanak fel puszta látványukkal, mégis megnyugtatók, szeretni valók.
Borongósságukban is kiváló és lélekemelő kompozíciók ezek, melyek a gondolati mélységet a kifinomult gyönyörködtetéssel együtt nyújtják mind a gitáros, mind a zongorista rajongóinak.

Az együttes tagjai:
Pat Metheny - gitár
Brad Mehldau - zongora
Larry Grenadier -nagybőgő
Jeff Ballard - ütők

A lemezen elhangzó számok listája:
1. A Night Away
2. The Sound of Water
3. Fear and Trembling
4. Don’t Wait
5. Towards the Light
6. Long Before
7. En La Tierra Que No olvida
8. Santa Cruz Slacker
9. Secret Beach
10. Silent Movie
11. Marta’s Theme (from „Passagio per il Paradiso”)

Diszkográfia:
Metheny/Mehldau (2006)
Metheny Mehldau Quartet (2007)