Főkép

Különös, hogy különböző nyelveken mennyire másképp gondolkodnak az emberek. Ami az angolban perfect, az változhatatlan tény, melynek nincsenek fokozatai, a magyarban ugyanakkor létezik a tökéletesnél is tökéletesebb, sőt, akár legtökéletesebb is. Vajon a svédeknél abszolút kategória, vagy fokozható a tökély?

Mindez az immár szokásosnak mondható Therion koncert kapcsán jutott eszembe, mert akárhonnan nézzük is, a svéd szimfonikus és opera metál első és legjelesebb képviselőjének idén minden korábbinál jobb produkcióval sikerült ellátogatnia hozzánk.
A hangszeres zenészek, az énekesek, a díszlet és koncepció oly tökéletes együttállását tapasztalhattuk meg, amihez foghatót igencsak ritkán látni mifelénk.

A színpadkép eleve lenyűgözött. A gótikus parafernália: a festett, csúcsíves ablakok, a koncert idején csonkig égő gyertyák, a fekete zászlók, a sejtelmes megvilágítás oly mértékben meghatározta a hangulatot, hogy még ha náluknál kevésbé jól képzett és ötletes zenészek játszottak volna ehhez hasonló körítés mellett, vélhetően akkor is nehezen szabadultunk volna a vizuális hatás alól.

De ilyesmiről, képzetlenségről vagy ötlettelenségről szó sem volt. A megszokott csapat mellett – Mats Levén ugyebár többé-kevésbé állandó tagnak tekinthető – most új énekesek szólaltatták meg az összetéveszthetetlenül Therionos dallamokat. És micsoda énekesek!

Az amerikai Aesma Daevától kölcsönkért Lori Lewis magasan ver minden operai képzettségű énekest, aki a Therionban valaha megfordult, és ha nagyon gonosz akarnék lenni, azt is kijelenteném, hogy Tarja Turunen csak udvarhölgye lehetne ennek a csodás hangú lánynak.
Katarina Lilja inkább tiszta, de annál rockosabb hangját már a Gothic Kabbalah albumon is élvezhettük, akárcsak Snowy Show démonian igéző orgánumát, aki mellesleg hatalmas termetével és színpadi jelenségként is felhívta magára a figyelmet.

És ami még ennél is fontosabb, a vokális kvartett elképesztő tisztasággal – noha kissé fültépő hangerővel – szólalt meg, miközben a hangszerek is a helyükön maradtak. Ritkaságszámba megy az ilyen profi keverés; sokkal több hasonlót szeretnék hallani a hazai koncertszínhelyeken.

Barátom, akivel együtt járunk koncertre (és aki eredetileg megismertette, megszerettette velem a Therion muzsikáját) számomra megfoghatatlan okból mégis fanyalgott, mert amellett, hogy a tökéletesen tisztán együtthangzó, ugyanakkor kivehető szólamokra elkülönülő hangelegy néha a beavatatlan fülek fájdalomküszöbét döngetően verte dobhártyánkat, időnként pillanatokra igazítani kellett a potmétereken.

De szerintem ennyi kell is ahhoz, hogy a színpadias – kifejezetten operaszerű – koncert megszólalása ne legyen steril, hogy tudjuk, bármennyire hihetetlen, a minimális előre rögzített anyag kivételével valóban élőben szólal meg minden hang.

Magáról a zenéről szintén csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni. Továbbra is úgy érzem, a Gothic Kabbalah-val tökéletesen összeért a Therion világmetálja, a klasszikus, operai, fémes és teátrális elemek erjedő elegye.

Lehet-e vajon ennél is tökéletesebbet produkálni még? Megláthatjuk Miskolcon, ahol a svédek a Nemzetközi Operafesztivál keretében június 16-án nagyzenekarral és kórussal kiegészülve lépnek majd fel.