FőképIdőnként úgy érzem, hogy a sci-fi írók többsége nem bízik abban, hogy a jövő békés és barátságos lesz. Persze nem utópiákról szeretnék olvasni, de eléggé elkeserítő a tudat, hogy rossz, vagy csak kicsit rossz közül lehet választani. Ebből a szempontból valahogy jobban tetszik Clarke világa, ahol a technikát sikerül a közös jólét szolgálatába állítani.

William Shatner – akit a világ, mint a Star Trek űrhajó első kapitányát ismeri – ebben a regényében az első csoporthoz csatlakozik, ugyanis a jövő társadalma nála sem ideális. Ez a tény nem ért váratlanul, mert pár évvel ezelőtt volt szerencsém az egyik német nyelvű adón látni pár részt a Tekwar című sorozatból, aminek szellemi szülőatyja emlékeim szerint ő volt. A sorozat valahol ott folytatta, ahol a Johnny Mnemonic befejeződött: kicsit cyberpunk, kicsit shadowrun. Viszont igényesen volt kivitelezve, s amennyire emlékszem, még a történetek is tűrhetőek voltak. Ezek után talán érthető, hogy kíváncsian vettem a kezembe ezt a regényt – vajon mire jut Shatner nyomtatásban.

A szerző kicsit filmszerű bevezetéssel indít, ami alatt azt értem, hogy belecsöppenünk egy izgalmas akciójelenetbe, amiről még nem lehet tudni, hogy mi köze van a történethez. A profiknak nem sikerül kinyírniuk egy mégprofibbat, aki ezek után eltűnik a nagyvilágban.
Jópár év elteltével megismerkedünk a történet tulajdonképpeni főhősével, Jim Endicottal. Éppen a tizenhatodik szülinapját készül megünnepelni, s roppant fontos döntés előtt áll. Jelentkezzen az űrakadémiára, vagy sem. Hatalmas megdöbbenésére apja (az, aki a bevezetésben eltűnt a nagyvilágban), határozottan megtiltja ezt a lépést. Magyarázat híján Jim úgy dönt, hogy dacolva a szülői szigorral, mégiscsak jelentkezik. Amikor aztán közli szüleivel, hogy mit csinált, igencsak meglepődik apja válaszán. Az ugyanis közli vele, hogy pakolhat, mert menekülniük kell. Hamarosan gyilkosok érkeznek ide, hogy végezzenek mindhármójukkal. Jim kétkedik, de hamarosan minden képzeletét felülmúló dolgok történnek velük, s nem sokkal később már árván bolyong a közeli városban.
Itt ismerkedik meg egy fiatal lánnyal, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve segítőül szegődik mellé, s lassacskán valamiféle törékeny kapcsolat alakul ki közöttük. Miközben egyre zavarosabb titkok és sejtések tárulnak fel előttük, különféle hatalmi csoportosulások figyelmének középpontjában találják magukat. Az emberiség vélt és valós érdekei is szóba kerülnek a regény vége felé.

Nem rossz könyv, bár valószínű, hogy sosem fog Nebula-díjat kapni, azért ha éppen nincs kéznél egy Shadowrun regény, vagy már ronggyá olvastad a Gibson összest, akkor ez a könyv segít kitölteni egy (vagy két) délutánt.