Főkép

Svédországban, ha egy fiú iskolába megy, a szülei megkérdezik tőle, hogy melyik hangszert választja: basszus, gitár, dob, billentyű, esetleg énekelni szeretne-e. Ha ez utóbbi, akkor hat évesen rá kell szoknia a dohányzásra, hogy létrejöhessen a megfelelő, rekedt hörgős hangszín. Ja bocs, előtte be kell vágnia a viking mondakört A-tól Z-ig. Gondolom ugyanez történt az Unleashed együttes tagjaival is, hiszen hamisítatlan skandináv death metalt játszanak.

Ha nem néztem volna meg, akkor is a kilencvenes évek elejére saccoltam volna a születési dátumát. Ugyanis, néhol lassú, rendkívül sötét, és már-már nyers hangzás jellemzi, mint az akkoriban született halálmetál albumok nagyobb részét.

Csakhogy belőjük, a Mayhem együttes ekkor már tíz éves múltra tekinthet vissza, igaz addigra az már nem az a Mayhem. ’93-ra már nagyjából kialakult műfaji keretei vannak a halálmetálnak, így ha egy ifjú zenekar azt mondja, hogy én death metal-t akarok játszani, akkor nagyjából tudni lehet, hogy milyen zenéről beszél. Azóta már a death-nek is vannak alfajai persze, egész kis világgá nőtte ki magát a szcéna.

Tehát. Lévén a thrash-ből és a heavy metal-ból táplálkozik, a műfajra jellemzőek az antikeresztény (azért nem sátánista, mert a vikingek antikeresztények, de nem sátánisták, hiszen ahhoz valamennyire magukévá kéne tenniük a keresztény szimbólumokat) kellékek, a vad hangzás és persze fémes gitárhangzás.

Na pont ilyen az Across the Open Sea. Egy pillanatfelvétel ’93-ból. Hörgős, üvöltős ének, hiszen a düh elmaradhatatlan attitűd volt akkoriban, szigorúan csak elvétve lírai betétek – szerintem ezt az egész műfaj a Metallica-tól tanulta el –, és persze a néhol belassult zene.

A mély hangzás nyilván a dolog halálos részére erősít rá. És persze ma már nem az a szuperlázadó aki „I am God” (Én vagyok Isten) címmel számot ír. Igen, akkoriban ez még eléggé polgárpukkasztónak számított. Persze van, aki ma is annak tartja, a műfaj ezen szerintem mára már túlhaladt. Ami svéd jellegzetesség, a viking tematika, ami nyilván a keresztényellenessége miatt lehet ekkora szám arrafelé. Az egzotikusnak tűnő mondavilág ott a kultúra része, nekünk meg van István a király-unk, jó?

Ráadásul a viking kultúrának is része volt a halál, a dicső és gazdag halál, úgyhogy a metálok közül a halálos illik legjobban oda. Meg persze ha hónapokig sötét van, nem nehéz depressziósnak lenni és mindig az elmúlásra gondolni. Nagyjából ezekkel jellemezhető az album: düh, viking dicsőség, halál.

A „To Asgard We Fly” a kezdőszám, ami a harcosok dicsőségét emlegeti, csak azért, hogy utána az „Open Wide”-ban a bennünk élő gonosz dühöt énekelje meg az együttes. Ez a kettősség végigvonul az egész albumon, mutatva, hogy a dicsőséges csaták bizony állati öldöklésről szólnak. Ugyanakkor a hősös-harcos tematika mellett vannak aktuálisnak szánt nóták is, amik az akkori fiatalokat hivatottak megszólítani.

Ilyen az „I am God”, ami egy kifejezetten gonosz istent fest le, vagy a „Forever Goodbye (2045)” ami a jövőből jövő üzenet. Vagy például a rendkívül kifejező című „Execute them All” (végezd ki mindet). Ami mégis egyedivé, sőt kiemelkedővé teszi az együttest az egyrészt a végletekig és kompromisszummentesen alkalmazott halálmetál kelléktár a hangszerek esetében, valamint ehhez kapcsolódóan az énekes egy darab hangon előadott nótái. Nyilván több hang is van benne, de szerintem zseniális, hogy a hangjával – gondolom direkt – nem játszik, még egy kis monotóniát hozzáadva az egyébként sem túl vidám dalokhoz.

Egyszóval az album remek pillanatkép a death metal hőskorából. Ja! Majdnem elfelejtettem, a „Breaking The Law” feldolgozás, ami egyszerre komoly és persze poénos is, aminek heveny hahota lehet a következménye, így nyilvános helyen veszélyes.

Az együttes tagjai:
Fredrik Lindgren - szólógitár
Johnny - ének és basszusgitár
Tomas - ritmusgitár
Anders - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. To Asgaard We Fly
2. Open Wide
3. I Am God
4. The One Insane
5. Across The Open Sea
6. In The Northern Lands
7. Forever Goodbye (2045)
8. Execute Them All
9. Captured
10. Breaking The Law
11. The General

Diszkográfia:
Where No Life Dwells (1991)
Shadows In The Deep (1992)
Across the Open Sea (1993)
Victory (1995)
Warrior (1997)
Hell’s Unleashed (2002)
Sworn Allegiance (2004)
Midvinterblot (2006)