Főkép

Adva vagyon egy jóképű, harmincas éveit élő pasas (a Khazai nagyherceg fogadott fia), aki minden csinos, vagy kevésbé csinos, de a későbbiekben még hasznosnak ítélt nőt igyekszik ágyba vinni. Ezen kívül bárkivel hajlandó leülni kártyázni, (mondván, ő úgyis jobban csal, mint a másik); úgy meg tudja keverni az eseményeket, hogy bárkitől bármit képes legyen kicsalni (legyen az bármekkora pénzösszeg, ajánlólevél vagy birtok).

Ha valamilyen szerencsétlen véletlennek, vagy akár a csillagok kedvezőtlen együttállásának következtében tervei kudarcba fulladnak, nem esik kétségbe, hanem menekülőre fogja a dolgot. A regény tulajdonképpen ezekről a menekülésekről és a közöttük bekövetkező rövidke pihenőkről szól. Ezeket „hősünk” hol egy szépasszony hálószobájában, hol a szabadban, hol valamely nagyúr, vagy éppen a király börtönében tölti.

És ami igazán lenyűgöző benne, hogy mindezt könnyedén veszi, és roppant mód élvezi. Még a legrázósabb esetekben sem veszti el pozitív hozzáállását. Ha hagyják szóhoz jutni, szinte biztos, hogy bármilyen cikis helyzetből kidumálja magát. Utána pedig majdcsak lesz valahogy.

Egyedül is képes hatalmas bajba keveredni, élete mégis akkor válik igazán mozgalmassá, amikor megismerkedik a Varázslóval, az utolsó somanival, aki egészen véletlenül csinos, okos, és még nő is. Ráadásul, ha az egyház kezébe kerül, meghal. Azzal együtt, aki segített neki. Olyan az egész, mint a boszorkányüldözés.

Bár az elején arról volt szó, hogy a főhős nem tesz semmit a világ megmentése érdekében, azért rengeteg tennivalója között igyekszik időt szakítani arra, hogy saját érdekeinek megfelelően formálja azt. A király tanácsadójaként (de hogy kerülhetett oda, hiszen éppen száműzték?) számos lehetőség pottyant az ölébe, amiket igyekezett teljes mértékben kihasználni. Ha közben esetleg a világ mégis megmenekül – az sem probléma.

Könnyed, szellemes olvasmány. Minden történés logikusan következik a másikból, és a főhős egyáltalán nem sebezhetetlen. Sőt. Érzelmei és „elvei” is vannak, csak meglehetősen sajátosak. Igazi kalandor, aki egyszemélyben Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan (bár ő a testőrök jelmondatát inkább úgy értelmezi, ahogy a bíboros: mindenki egyért, még többen énértem), valamint Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz, Török Szultán, Piszkos Fred, Fülig Jimmy és Buzgó Mócsing.