Főkép

Oroszországban tombol a kutyahalál, tébécé. A korrupciónak „köszönhetően” a világ minden részéről érkező segélyek a különböző bűnszövetkezeteknél landolnak. Az országból pedig soha nem látott méretű menekülthullám indul, elsősorban az USA felé.

Konsztatyin Vadim, volt rendőrfelügyelő, a sarkkörön túli Murmanszk városában vigyáz barátja, Roy Rolkin kormányzó testi épségére. Emellett persze egyéb szívességeket is elvégez gyermekkori barátjának. Így indul Roy kérésére az Államokba, labdarúgókat szerződtetni a Murmaszki Dinamó számára.

Az USA-ba tartó útja elején, még Moszkvában felhívja rég nem látott nővére, Olga, és egy különös szívességet kér tőle: ismerőse bajba került Moszkvában és a rendőrség letartóztatta. Vadim dolga az lenne, hogy kijuttassa az illetőt a börtönből. Így találkozhatunk ismét régi ismerősünkkel, a Monstrumban megismert Dronszkij felügyelővel és kedvenc macskájával, V. I. Lenin-el. Miután Olga kérésének eleget tett, és kiszabadította a „kissé fura” nőszemélyt, Katerinát, végre útnak indulhat New Yorkba. Ekkor még nem is sejti, hogy ez egyszerű „beszerző kőrútnak” induló utazása végén az egyik elnökjelölt mellett fog kikötni, akinek „kissé fura” feleségét többször is halálosan megfenyegették.

Először kicsit berzenkedtem Donald James könyvétől. Azt hittem, megmarad jó szokása mellett, és egy az orosz földön játszódó történettel fejezi a Vadimról szóló sorozatát. De ahogy nekiduráltam magam és eljutottam Kosztyával New Yorkig már tudtam, hogy itt nem lesz semmi hiba, felesleges volt az aggodalmam.

Habár a történet legnagyobb részében amerikai földön járunk, a szerzőnek nem okoz különösebb gondot, hogy a 2020-as évek Amerikáját valósághűen mutassa be nekünk. Ráadásul az elnökválasztási hacacáré történetbe szövésével Donald James bebizonyítja, hogy nem csak az orosz történelem nagy szakértője, de vígan elboldogul a nyugattal is.

Ha volt is problémája, azt szépen Vadim karakterére „kente”, aki mindig is el akart jutni Amerikába – odahaza majmolta az amerikai kultúrát –, de lévén orosz, nem lehet mindennel tisztában az USA-ban.

Az előző két regény „sötétben tapogatózunk, hogy megleljük a gyilkost” koncepciója a Vadimban már a múlté. Itt mindenki gyanús, mindenkinek van valamilyen oka a bűntettek elkövetésére. És persze csak a legutolsó oldalakra áll össze a kép. Ez a koncepció sokkal jobban beleillik a történetbe, lévén az elnökválasztási kampány miatt az állandóan összezárt emberek közt folyamatosan növelhető a feszültség azáltal, hogy mindenki mindenkinek gyanús.

Ezt kihasználva Donald James szinte a végsőkig feszíti a húrt. Sokszor már az olvasó sem lehet biztos abban, hogy a szívének esetleg kedves szereplő esetleg nem alávaló gyilkos, gazember, vagy netán a következő áldozat.