FőképHa bárkiben, bármi oknál fogva is olyan kép élne, alakult volna ki a rideg Alaszkában élő Jewelről, hogy a zenecsatornák üresfejű üdvöskéje lenne, gyorsan felejtse el előítéleteit. Egy MTV Music Video Awardshoz, vagy még inkább Viva Comethez hasonló rendezvényen semmiképp sem lenne helye - a szervezőknek eszébe sem jutna meghívni őt.

A svájci származású, platinaszőke lány ugyanis nem egy Tokio Hotel, akik zeneileg egyelőre zérus értékű teljesítményük ellenére őrjöngő tinik ezreit képesek elcsábítani bárhová, ahol megjelennek. Jewel lényéből fakadóan zenész, akinek a muzsika immár nem elsősorban megélhetési kényszerből határozza meg az életét.

A Goodbye Alice in Wonderland a korábbi Jewel-albumokhoz hasonlóan nehezen besorolható lemez. Leginkább városi folk-pop, és ekként sokban emlékeztet Suzanne Vega rokon lelkületű produkcióihoz.
Jewel hangja viszont messze többre képes stílustársáénál; szinte bármire képes, amit orgánumával megvalósítani akar.
Hol jellegzetesen country-s hangvételben, Shania Twainesen, hol kissé Avril Lavigne punk-rockját idézőn, hol - akárcsak az album egyik legjobban sikerült dalában, a „Long Slow Slide”-ban - kifejezetten Kate Bushra emlékeztetőn énekel.

E sokszínűség nem véletlen, és nem csoda, hiszen Jewel előbb szüleitől jódlizni, majd a michigani Interlochen Művészeti Akadémián operaéneklést tanult. Ezért is képes ily őszintének, természetesnek hatón, mégis abszolút magabiztossággal megszólaltatni lényegében bármilyen melódiát.
Az akusztikus gitárokkal és unplugged feelinggel telített kíséret - ami mellékesen a nagyvárosi folk-pop sajátos stílusjegye, és messze megelőzte az MTV-s mániát -, visszafogott ugyanakkor a szélsőségekig minden fokozatot kihasználó érzelemgazdagságot kölcsönöz a daloknak.

A szenvedély, a csöppet sem hatásvadász, ám szikrázóan libabőröztető zenei feszültség leginkább a parlando versszakokat áradó refrénnel váltogató, modern valcerként is felfogható „Good Day”-ben és a roppantmód tempós, mégis visszafogott „Drive To You”-ban tetten érhető.

A felettébb kiegyensúlyozott színvonalú lemez (amiért - tudom - mindenképp megtévesztő, ha bármit is kiemelek róla) negyedik legszebb dala az érzelmileg éteri magasságokba szökő, káprázatosan gyönyörű „Where You Are”, mely talán népszerűségben is vetekedhetne a rádióállomásokon csupán közepes sikerrel játszott, hiába nagyszerűen eltalált, lemeznyitó „Again and Again”-nel.

Jewel tehát, ahogy neve is sugallja (végtére is, nomen est omen), valóban ékszer, vagy inkább drágakő a jó értelemben vett popzene világában. Nem kommersz, mégis eladható; csöppet sem hivalkodó, mégis felhívja magára a figyelmet.
Hatodik albuma üdvözlendő visszatérés a korábbi, a dzsesszesebb, szvingesebb muzsika kedvéért rövid időre elhagyott csapásra. Szép és szívbe markoló, ahogy csak egy szegénysorból sztárrá lett lány mesterien tökéletes lemeze lehet.

Az együttes tagjai:
Jewel - ének, akusztikus gitár
Paul Bushnell - basszusgitár
Luis Conte - ütőhangszerek
Dorian Crozier - dobok, programozás
Jamie Muhoberac - billentyűs hangszerek, zongora
Greg Suran - gitár
Tim Pierce - gitár

Közreműködők:
Rob Cavallo - gitár
John Pierce - basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Again and Again
2. Long Slow Slide
3. Goodbye Alice in Wonderland
4. Good Day
5. Satellite
6. Only One Too
7. Words Get in the Way
8. Drive To You
9. Last Dance Rodeo
10. Fragile Heart
11. Stephenville, TX
12. Where You Are
13. 1000 Miles Away