Főkép

Sokan, sokat vitatkoztak már arról, vajon a klasszikus horror - Edgar Allan Poe és Stephen King között mintegy hídként felfogható - nagymestere inkább fantasy- avagy inkább science fiction-írónak tekintendő-e. E kérdésről hamar kiderül, hogy alapvetően balgaság, ha utánanézünk, maga a szerző vagy kora miként vélekedett a két jól elkülöníthetőnek tetsző műfajról.


Sehogy. Akkoriban ugyanis még csupán „fantasztikum”-ról vagy „rémtörténet”-ről beszéltek, amit főképp a „weird” jelzővel illettek angolul, s a később bevett kifejezések csak az eleinte egységes műfaj evolúciója során ragadtak rá egyrészt a középkori mesék hőseit, sárkányait, törpéit és tündéreit átgyúró történetekre, másrészt a többnyire a jelen tendenciáit a jövőbe vetítő, kiindulási pontként valamely tudományos felfedezést választó regényekre és novellákra.

Az új-angliai remete, a beteges alkatú H. P. Lovecraft összes műveinek első kötetében tulajdonképpen mindkét véglet megtalálható. Amíg a „Zarándokút Kadathba” Randolph Carter álomvilágba tett, következésképp mesés, saját univerzumát furcsa lényekkel, istenségekkel, saját nyelvükön a főhőssel kommunikálni képes macskákkal, sőt, tündérszerűségekkel benépesítő utazását inkább fantasy-ként írnám le, addig a „Messzi utazások” két kisregénye („Árnyék az időn túlról”, „Az őrület hegyei”) - melyek az előbb említett történettel együtt több, mint a kötet felét teszik ki - és két novellája tudományos felfedezők tárgyilagos szemszögéből mutatja be az iszonytató, megnevezhetetlen szörnyűségeket, a rettenetes találkozást a Földet jóval az emberi történelem előtt benépesítő, a csillagok távolából érkezett fajaival, vagy végzetesen alábecsült földönkívüli lényekkel.

Ez utóbbiak közül való egyik kedvenc tudományos-fantasztikus novellám is: az „Eryx falai között”. E rövid alkotás a sci-fi archetípusos alaptörténetei közé sorolható. Lovecraft kiváló érzékkel tapint rá, hogy az emberi elme természeténél fogva képtelen megérteni egy idegen civilizációt, és szinte a helyzetbe kódoltnak hat, hogy két szélsőséges reakció, a becsmérlésből fakadó pusztulás vagy pusztítás a válasz a bonyolult viszony megválaszolhatatlan kérdéseire. Hasonló hangütéssel találkozhatunk például a Sztrugackij fivérek Piknik az árokparton című, roppant erejű regényében is.

De nem kizárólag e novella tekinthető későbbi, jóval modernebb tudományos-fantasztikus művek előképének. Az ugyancsak Randolph Carter kalandjait taglaló „Az ezüstkulcs” és „Az ezüstkulcs kapuin át” történetében lényegét tekintve a Csillagkapu alapötletét fedezhetjük fel: az átjárót a kifürkészhetetlen dimenziók között, melyen keresztülhaladva túlléphetünk az anyagi világ korlátain, és megismerkedhetünk a más istenekkel. Az Ezüstkulcs-novellák matematikája és időfelfogása ugyanakkor Kurt Vonnegut „tralfamadori” regényeiben - nevezetesen A Titán szirénjeiben és Az ötös számú vágóhídban - köszön vissza.

Emellett Lovecraft egészen a mesék gyermekien tiszta természetfelettiségét hívja segítségül olyan rövidebb műveiben, mint az „Iranon keresése” vagy az „Ulthar macskái”. Ám még ezekben a kisebb darabokban is feltünedezik egyik-másik a lovecrafti világmindenség gyakori elemei: a Skai-folyón túli birodalom, Nyarlathoptep, a kúszó káosz, a jón és rosszon túli más istenek, és más, immár számítógépes játékokban halhatatlanná lett fantasztikus elemek közül.

S mind között a legeredetibb, a leginkább Lovecraft mítoszteremtő erejét mutató elem: a valóságosnak feltüntetett - mi több, tényleges könyv formájában kiadott - Necronomicon, az őrült arab, Abdul Alhazred istenkáromlón iszonyatos műve, a letűnt korok tiltott tudását rögzítő rettenet.

A H. P. Lovecraft válogatott tanulmányai, levelezése és versei mellett összes elbeszélő prózai művét - végül három kötetben - egybegyűjtő összkiadás ötletét Kornya Zsoltnak köszönhetjük, aki az első kötet szerkesztése mellett kiváló fordításokkal is hozzájárult a hazai Lovecraft-kultusz terjedéséhez és terjesztéséhez.

Tartalom:
Előszó

I. Messzi utazások
Árnyék az időn túlról
Az őrület hegyei
Eryx falai között
A névtelen város

II. Régmúlt idők árnyai
A végzet, amely elérte Sarnath-ot
Polaris
Iranon keresése
Más istenek

III. Álmok és látomások
A Fehér Hajó
Ulthar macskái
Celephais

IV. Randolph Carter emlékei
Randolph Carter vallomása
A megnevezhetetlen
Zarándokút Kadathba
Az ezüstkulcs
Az ezüstkulcs kapuin át

V. Kingsport titkai
A különös, magas ház a ködben
A szörnyű öregember
Az Ünnep

Kapcsolódó írásunk:

Robert W. Chambers: A Sárga Király