Főkép

A Blackmore’s Night lemezeit kezdettől fogva ambivalens érzésekkel fogadtam.

Egyrészt Ritchie Blackmore mindig is a Deep Purple és a Rainbow legendás gitárosát jelentette nekem, és stílusváltását - bármennyire is magától értetődően következett a korábbi próbálkozásokból -, meglehetősen nehezen emésztettem meg, és vitathatatlanul a szebbik nem (Blackmore amerikai hitvese, Candice Night) befolyásának tudtam be.

Másrészt azonban a friss hang - ami alatt Candice csodás énekét és az autentikus reneszánsz, valamint barokkos hangzás beépítésével kísérletező számokat egyaránt értem -, egészen lenyűgözött, és szinte azonnal beleszerettem a duó és korabeli ruhákba öltözött kísérőik dalaiba.

Ám már az első albumtól fogva kísértett a korábbi bandák öröksége. Elsőként a Rainbow feldolgozásában már megszólaltatott „Greensleeves” férkőzött be a Blackmore’s Night számai közé, majd eredeti Blackmore-szerzemények is hasonló sorsa jutottak. Amikor azonban megtudtam, hogy a Village Lanterne-re a Deep Purple - koncerteken sokáig kihagyhatatlannak tűnő - himnusza, a „Child In Time” került fel, elfogott a rettegés.

Elképzeltem magamban a Gillan erőteljes, fájdalmas előadásában ezerszer hallott motívumot, ahogy Candice éteri hangon ellalázza azt, és meghűlt bennem a vér. Ez kétségtelenül képtelen ötlet, amiből semmi jó nem sülhet ki.
De tévedtem. A „Child In Time” hihetetlen természetességgel épül bele az első albumról ismert „Mond Tanz” rondójának szövetébe, és valahogy a női ének sem hátborzongatóan üres vagy sekélyes az eredeti nótához képest.

A másik régi-új szám a hőskorból, a Rainbow Joe Lynn Turneres érájából, ami úgymond „áldozatul esett” a sublótfiókból való előráncigálási láznak: a „Street Of Dreams”. Ez a dallamos hard rock nóta annak idején annyira jól sikerült, hogy a Blackmore’s Night, még ha akarta volna, akkor sem tudta volna elrontani - ám nem is akarták, sőt, amennyire lehetett, megtartották az eredeti hangszerelést, és alapvetően csupán az ének változott.

Az hogy előnyére, vagy hátrányára, döntse el mindenki maga. Nekem semmi kifogásom a női hang ellen, Blackmore pedig hozza a formáját, és a hegedűszerűen megszólaló Fender Stratocaster számomra mindenképp a régi, dicső időket idézi.

E fenti számokon kívül az album nem tartogat sok meglepetést (habár határozottan meggyőzőbbnek tűnik, mint a megelőző két stúdiólemez). Találni rajta visszaköszönő, megunhatatlan motívumokat, játékos, valamint gyönyörű instrumentális számokat, lassú balladákat, angol kocsmadalt és tempós, rockosabb nótákat is, de nem maradhatnak el a másoktól kölcsönzött dalok sem.

A „Streets Of London” mindig is nagy kedvencem volt, és a Ritchie Blackmore-Candice Night páros felfogásában ugyanolyan megkapó, mint eredetiben. A „St. Teresa” - egy Joan Osborne-szerzemény feldolgozása - viszont a lemez szerintem legsikerültebb nótája: hamisítatlan, tempós rockzene, melynek szólójában Blackmore egykori legjobb pillanatait idézi.

Ha mindenképp változást keresünk, azt egyfelől a korábbinál több spanyol, sőt, inkább arab-mór jellegű témában, másfelől a véleményem szerinti másik legsikerültebb szám, a címadó, a végén magasztos rock-ódává dagadó „Village Lanterne” már-már Vangelis szintetizátor-dallamaival rokon elektronikus kíséretében, és a később is felbukkanó, hasonló megoldásokban lelhetjük meg.

De talán felesleges feltétlenül változást keresni; elégedjünk meg a jól bevált recepttel: a kellemes muzsikával, aminél többet lényegében nem is várhatunk egy több évtizedes pályafutást maga mögött tudó rockzenésztől és bájos, kiváló hangú hitvesétől.

Az együttes tagjai:
Ritchie Blackmore - elektromos és akusztikus gitárok, dobok, tekerőlant
Candice Night - ének, háttérvokál, saum, rauchpfeife, furulya, pásztorsíp
Pat Regan és a Minstrel Hall Consort - billentyűs hangszerek
Sir Robert of Normandie - basszusgitár
Sisters of the Moon: Lady Nancy és Lady Madeline - harmónia vokál
David of Larchmont Bárd - háttérvokál, billentyűs hangszerek
Sarah Steiding - hegedű
Anton Figg - dobok
Albert Dannemann - duda, háttérvokál
Ian Robertson és Jim Manngard - háttérvokál

A lemezn elhangzó számok listája:
1. 25 Years
2. Village Lanterne
3. I Guess It Doesn’t Matter Anymore
4. The Messenger (instrumentális)
5. Word Of Stone
6. Fairie Queen - Fairie Dance
7. St. Teresa
8. Village Dance (instrumentális)
9. Mond Tanz / Child In Time
10. Streets Of London
11. Just Call y Name (I’ll Be There)
12. Olde Mill Inn
13. Windmills
14. Street Of Dreams

Diszkográfia:
Shadow Of The Moon (1997)
Under A Violet Moon (1999)
Past Times With Good Company (2002 - 2CD, élő)
Ghost Of A Rose (2003)
Beyond The Sunset - The Romantic Collection (2004 - válogatás)
Castles And Dreams (2005 - 2DVD)
The Village Lanterne (2006)
Winter Carols (2006)
Paris Moon (2007) DVD + CD - koncert
Secret Voyage (2008)