FőképA XXI. század közepe felé az emberiség, pontosabban az EU (bár a szerző csak Európaként aposztrofálja) eljut arra a pontra, hogy egy időben mozogni képes űrhajót gyártson. Adam Narbon, a harmincas évei elején járó űrhajós kapja a feladatot, hogy a hajó kapitányaként végrehajtsa legénységével az első, kísérleti repüléseket az időben.

Természetesen arról senkinek fogalma sincs, hogy ez valójában működni fog-e, ám a projektben résztvevők (tudósok, munkások, űrhajósok) egytől egyig bíznak a sikerben. Aztán amikor az L. Ron Hubbard nevét viselő időhajó belép az egyik Gott-féle húrba, eltűnik az őt figyelő radarképernyőkről…

Nemere ebben a regényében a fizika olyan területeiről meríti ötleteit, amelyek jelen pillanatban is fontos kutatások célpontjai. Sikerül neki egyszerűen megismertetni bennünket egy lehetséges időutazás alaptételeivel, felhasználva ehhez a kvantumfizika, a húr-elmélet és a plazma-kutatás legújabb vívmányait.

Mindezek arra engednek következtetni, hogy a szerző nagyon is tisztában van a műben felhasznált elméletekkel, valamint jelentős szerepet játszott az Időhajó születésekor, hogy ne csupán egy „egyszerű történetet” kapjunk egy halom ismeretlen fogalommal, hanem tudományos szempontból valamilyen szinten „képbe kerüljük”.

Másrészt viszont a regényben visszaköszön a mindezen dolgokkal valamennyire szembenálló, ellentmondó időhurok elmélete; visszamegyek az időben, és én magam okozok olyan változást, amelyről a saját időmben már tudomásom volt – mint ahogy ezt a népszerű Terminátor filmekben láthatjuk.

Ezt a témát majdnem minden sci-fi szerző feldolgozta már ilyen-olyan módon és a befejezés, a csattanó szinte mindenhol ugyanaz. Ebből a szempontból nem találkozhatunk kimagasló újításokkal a regényben; és ez számomra valamelyest csökkentette a regény élvezeti értékét.

Aki olvasott már a szerzőtől, az minden bizonnyal nem lepődik meg a karakterek ábrázolásának egyszerűségén, hiszen a túlbonyolítás hiánya rendkívül olvasmányossá teszi Nemere műveit. Amelyekben így is pont annyi információt kapunk, amely kielégíti az egy-egy szereplővel szemben támasztott elvárásainkat.

Az Időhajó nagyon sok tudományos információt tartalmaz (természetesen közérthető, „emberi” formában), és mivel mindezt olvasmányos formában teszi, kifejezetten szórakoztató alkotás.

A szerző életrajza